Csehországban ez az első eset lenne, hogy valakit felelősségre vonnak a magángazdák ötvenes évekbeli meghurcolásáért és üldözéséért – írta csütörtökön a Hospodárské Noviny című gazdasági és politikai napilap.
Pavel Bret, a Kommunizmus Bűntetteit Dokumentáló és Vizsgáló Intézet (ÚDV) igazgatója szerint a hivatalnak már mintegy 350 beadványa van ilyen ügyekkel kapcsolatban. „Az állami tisztségviselőkön kívül a korabeli ügyészeket és a nemzetbiztonsági hivatal helyi parancsnokait is átvilágítjuk” – fejtette ki a lapnak Bret. Az általa vezetett hivatal már a közeljövőben újabb pereket indít.
A most 77 éves Rudolf Pavlíceket, aki az ötvenes években a közép-csehországi Rakovník melletti Trtice község nemzeti bizottságának (helyi tanácsának) a tisztviselője volt, a közszolgálati jogkörök megsértése és túllépése miatt vizsgálja a hatóság. Ha bebizonyosodik bűnössége, akár tíz év börtönbüntetést is kiróhat rá a bíróság.
Történelmi dokumentumok tanúsága szerint Pavlícek írta alá azokat a döntéseket, amelyek alapján Karel Horácek magángazdát megfosztották vagyonától, és más faluba telepítették át. Horácek volt Trtice egyik legvagyonosabb gazdája, s nem volt hajlandó belépni a kommunisták alakította termelőszövetkezetbe. „Bármi történt is, minden már történelem, s jogilag nem orvosolható” – reagált újságírói kérdésre Cestmír Kubát, Pavlícek védőügyvédje.
Az ÚDV már évek óta gyűjti az anyagot az erőszakos kollektivizálásról, de jogi lépésekre, a korabeli tisztviselők felelősségre vonására csak most határozta el magát. Jogi szempontból ráadásul csak olyan tetteket lehet ma elítélni, amelyek az adott korban hatályos törvényeket is sértették.
Történészek szerint nagyon nehéz dologról van szó, mert a magángazdák üldözéséről az erőszakos kollektivizálás idején alig maradtak fenn írásos bizonyítékok. A tanúk többsége pedig már meghalt.
Központi szinten csak 1951 és 1953 között vezettek nyilvántartást az ügyekről. Korábban, illetve később csak helyi szinten, mert a döntéseket is helyi, legfeljebb járási szinten hozták. A fennmaradt központi kimutatás szerint 1951 és 1953 között mintegy 2000 magángazdaságot számoltak fel a kommunista hatóságok. Az állambiztonsági hivatal néhány jelentése szerint a belső kitelepítések és a vagyonelkobzás az ötvenes évek első felében összesen mintegy 3–4 ezer családot érintett.
