Obama és McCain a tévévita előtt. Csak a másik elveit nem szeretik © MTI/AP

Amerika több szempontból is történelmi választás előtt áll – olvasható a HVG november 1-jei számában. Tömegével regisztráltatják magukat például az új szavazók, akik a felmérések szerint főleg a demokrata jelölt, Barack Obama hívei. A leglátványosabb változás, hogy az ország 18. század végi születésétől a 21. századig - George Washingtontól George W. Bushig - az elnök és az alelnök mindig középkorú vagy annál idősebb fehér férfi volt, és ennek most mindenképpen vége. Ha Obama nyer, az első fekete elnök költözhet a Fehér Házba, ha a republikánus John McCain, akkor alelnökjelöltje, az alaszkai kormányzó Sarah Palin személyében először lesz nő az alelnök. Mérföldkő a választás azért is, mert mindenképpen az első hatalomváltás a 2001. szeptember 11-ei terrortámadások óta.

A legfontosabb mégis, hogy olyankor kerül sor a szavazásra, amikor az USA háborúban áll Irakban és Afganisztánban, ugyanakkor súlyos gazdasági válsággal küzd. Az 1929-1933-as időszak óta a legkeményebbnek tartott krízis különösen a republikánusoknak jött rosszul, a pénzügyi krachhoz vezető mulasztásokat és az elhibázott gazdaságpolitikát ugyanis Bush nyolc évéhez kötik, s McCain ettől képtelen szabadulni.

A felmérések szerint Obama minimális előnye McCainnel szemben a gazdasági válság kirobbanása óta kezdett növekedni. A republikánusok táborán pedig a széthullás jelei mutatkoznak. Ennek ékes példája, hogy már a párton belül is többen hibának tartják Sarah Palin alelnökjelölti kinevezését, az pedig, hogy az első Bush-kormány külügyminisztere, Colin Powell október 20-án bejelentette Obama támogatását, akár végső lendületet is adhat az illinois-i szenátornak a győzelemhez. A demokrata jelölt egy október 30-án közzétett felmérés szerint 7 százalékponttal vezet republikánus ellenfele előtt.

„Nem számítok a választás éjszakájáig jelentősebb változásra” – nyilatkozta a hvg.hu-nak dr. Magyarics Tamás, a Demokratikus Átalakulásért Intézet igazgatóhelyettese, az Eötvös Loránd Tudományegyetem angol-amerikai intézetének docense. „Semmilyen jel nem utal arra, hogy valami rendkívüli történne akár a gazdaság, akár a biztonság területén, ez ugyanis az a két kérdés, amely komolyan foglalkoztatja most az amerikaiakat. Ennek megfelelően Obamának jó esélye van rá, hogy megnyerje a választást. De a demokrata törvényhozók is nyerhetnek, ugyanis nem csak az elnök személye dől el november 4-én, hanem a képviselőház 435 székéről, valamint a szenátus 35 helyének sorsáról is voksolnak a választók. Ha ez a demokraták javára dől el, akkor 1964, vagyis Lyndon B. Johnson elnöksége óta először fordul elő, hogy demokrata többségű a törvényhozás, demokrata elnök ül a Fehér Házban, s ennek következtében az elkövetkezendő egy-két évben lehetőség nyílik arra is, hogy az elnök liberálisabb szemléletű tagokat nevezzen ki a legfelsőbb bíróság soraiba. Ennek eredményeként a harmadik hatalmi ágban is erősödhet a demokraták befolyása.”

Magyarics szerint a képviselőházban a demokraták akár 40 fős többséget is elérhetnek, a lényeges kérdés azonban az, hogy a párt mennyire tudja megerősíteni helyzetét a szenátusban, ahol jelenleg 51-49 az állás, úgy, hogy az egykori demokrata, jelenleg független Joe Lieberman jellemzően egykori párttársaival voksol.

Ha 60 helyet tudnának megszerezni, akkor Johnson elnöksége óta először lehetne abszolút többség, úgynevezett super majority, amely szinte korlátlan lehetőségeket nyújtana Obamának. Ennek bekövetkeztére kevés azonban az esély.

Obama-párti szavazó a New Hampshire-i jelöltállítón: minden idők leghosszabb kampánya zajlik © AP

„Abszolút többség 44 éve nem volt az Egyesült Államokban, s jelen pillantaban valószínűtlennek tűnik, hogy a választás után ez a helyzet álljon elő” – fejtette ki dr. Magyarics Tamás. „Különösen azért, mivel a republikánusok jelenleg azzal is érvelnek, hogy nem lehet egyetlen pártra bízni az összes kormányzati ág vezetését, mivel ezáltal csökkenne az amerikai politikában szabályzó-, fékezőerőként működő úgynevezett checks and balances szerepe. Ha a szupertöbbség nem lesz meg, a republikánusoknak lehetősége van rá, hogy megakadályozzák bizonyos törvényjavaslatok megszavazását.”

A konzervatív párt a lendületben lévő Obamával szemben az egyik fegyvert abban látja, hogy McCain elnökségét éppen a fenti szempontok miatt választhatja több szavazó is, akik úgy érezhetik, hogy a demokrata többségű törvényhozókat egy republikánus elnök tarthatja féken. Lássuk azonban, milyen arcát mutathatja az amerikai politika a világnak egyik, illetve másik jelölt győzelme esetén.

Ha Obama lesz az Egyesült Államok elnöke, az őt támogatók névsorát végignézve középutas politika képe sejlik fel. Az amerikai kormány összetétele meghatározó az ország és a világ szempontjából is, azonban egyes miniszteri tisztségek természetüknél fogva jelentősebbek, mint mások. Egy leendő kabinet névsorában tehát legfőképpen a biztonságpolitikai, külügyi és pénzügyi bársonyszékek várományosai lehetnek érdekesek.

Védelmi vonalon sokan tippelnek a mérsékelt republikánus Chuck Hagel szenátorra - aki ellenezte az iraki háborút -; ő a védelmi miniszteri posztra, vagy a CIA első emberének irodájára számíthat.

„Hagelt sokan emlegetik, bár Obama hajlott volna rá, hogy a Bush-kabinet jelenlegi védelmi miniszterét, Robert Gatest is megtartaná legalább egy évig a posztján” – tette hozzá Magyarics. „Ő azonban nem valószínű, hogy elvállalná a felkérést. Hagel kinevezése egyébként hasonló lenne, mint William Cohen, a második Clinton-kabinet védelmi miniszterének esetében, akit szintén a republikánus párt tagjai közül választott a demokrata elnök.”

A kampány finisében Colin Powell Obamát támogató bejelentése kavarta fel még jobban a vizet, s sokan biztosra veszik, hogy a tábornok a demokrata kabinetben is szerepet kaphat.

„Amikor Obamát megkérdezték arról, hogy kaphat-e Colin Powell bármilyen rangot a kormányban, a válasz egyértelműen igenlő volt” – tette hozzá Magyarics. „Ha ez megtörténik, szinte biztos, hogy miniszteri rangot kap, ennél lejjebb valószínűleg nem vállalna szerepet.”

Ez pedig érdekes kérdéseket vet fel, kevésbé valószínű ugyanis, hogy a 71 éves politikus a külügyi tárca élére kerüljön. Ide többen a 2004-es választási küzdelemben alulmaradó demokrata John Kerry-t tippelik,  Magyarics Tamás azonban másként látja a helyzetet.

A Clinton-klánnak nagy kudarc Obama jelöltsége © AP

„Külügyi poszton szóba jöhet Richard Holbrook, akinek komoly szerepe volt a boszniai háborút lezáró békeszerződés előkészítésében” – mondta Magyarics. „Kerry kinevezését azért tartom kevésbé valószínűnek, mert ő még a demokrata párton belül is baloldalinak számít, ez pedig nem közvetít jó üzenetet azok felé, akik középutas politikát várnának el Obamától. Ennek ellenére Kerry viszonylag korán kiállt az elnökjelölt mellett, ez „jó pontokat” jelenthet számára, amikor a kabinet tagjainak mérlegelése történik. Nehéz átlátni, mert nem tudhatjuk, hogy ki kinek és milyen mértékben van lekötelezve.”

Obama korai támogatói között volt a Clinton-család közeli barátja, Bill Clinton kabinetjének energiaügyi minisztere, az új-mexikói kormányzó, Bill Richardson. A latin-amerikai családi hátterű politikus a 47 éves jelölt támogatásával gyakorlatilag elvágta magát a Clinton-klánnál, s támogatói bejelentésével számos, nagy tekintélyű elektort nyert meg Obama ügyének.

„Richardson is jó eséllyel pályázhat a külügyi posztra” – fejtette ki Magyarics. „Az ő kinevezése azért is lehet kedvező, mert ő lehetne az Egyesült Államok első latin-amerikai származású külügyminisztere. Hozzá hasonló származású politikusok már töltöttek be miniszteri posztot a korábbi kormányokban – elég a második Bush-kormány kubai születésű kereskedelmi miniszterére, Carlos Gutierrez-re gondolni –, ők azonban kisebb presztízsű pozíciókat töltöttek be. Richardson személyében egy tapasztalt politikus kerülne a külügyminiszteri székbe, olyan szempontból, hogy a kilencvenes években gyakran tárgyalt Észak-Koreával, ENSZ-nagykövet is volt, emellett energiaügyi miniszterként a külügyekre is komoly rálátása volt. Ez főleg annak fényében tekinthető életképes elképzelésnek, hogy Obama egyik választási ígérete az USA külföldi olajtól való függőségének enyhítése volt.”

Demokrata győzelem esetén nemzetbiztonsági fronton is korábbi Clinton-prominensek kerülhetnek pozícióba. Sokan Susan Rice korábbi külügyi tanácsadót tippelik akár a belügyminisztérium, akár a nemzetbiztonsági tanács élére.

„Szürke eminenciásként jelenhet meg Anthony Lake, Bill Clinton első kormányának fő nemzetbiztonsági tanácsadója is” – tette hozzá Magyarics Tamás.

A támogatók sorában merül fel Hillary Clinton személyének a kérdése. Első ránézésre egyértelműnek tűnhet, hogy Obama jelentősebb pozícióval honorálja a jelöltségért folyó kampányból utolsóként kilépő demokrata prominens azóta végzett munkáját. Azonban éppen emiatt a 42. elnök, Bill Clinton feleségének kinevezése veszélyeket is rejthet.

„Nem tartom valószínűnek, hogy Hillary Clintonból kormánytag váljon” – mondta Magyarics. „A Clinton-család szinte jogot formált az elnökjelöltségre, ezek után hatalmas kudarc volt számukra, amikor mégis Obama mögött sorakozott fel a demokrata párt. Még olyan hangokat is lehetett hallani a Clinton-táborból, hogy Obama „ellopta” Hillarytől a jelöltséget. Beszédes az a tény is, hogy Bill Clinton csupán a napokban jelent meg először Obamával közösen egy kampányrendezvényen. A másik oldalról nézve a dolgot, Obama sem feltétlenül tenné jól, ha bevenné Hillaryt a kormányba, utóbbinak ugyanis nem feltétlenül érdeke, hogy sikeres legyen egy esetleges Obama-kabinet tevékenysége. Számára az elnökségre az egyetlen lehetőséget 2012 jelenti, viszont ha a jelenlegi jelölt jó munkát végez, valószínűtlen, hogy a demokraták ne őt indítanák újra a négy év múlva esedékes választásokon. 2016-ban viszont Hillary Clinton már 69 éves lesz, túl idős az elnöki posztra.”

Obama támogatói között előkelő helyet foglal el a szintén az elnökjelöltségre pályázó John Edwards, aki  Magyarics Tamás szerint munkaügyi miniszterként jöhet szóba, közel áll ugyanis a szakszervezetekhez, amelyek jelentős támogatói bázist jelentenek a jelenlegi demokrata jelölt számára. A szakszervezetek a támogatásért cserébe azt szeretnék elérni a következő elnöknél, hogy az USA folytassa a protekcionista kereskedelmi politikát, vizsgálja felül, vagy akár mondja fel a jelenleg érvényben lévő szabadkereskedelmi megállapodásokat. A másik cél, amit a szakszervezetek el szeretnének érni, hogy az elnök szüntesse meg a nyitott munkahelyek gyakorlatát, vagyis csak olyanok juthanának álláshoz, akik tagjai valamelyik szervezetnek.

Az egyik legfontosabb miniszteri poszt kétségkívül a pénzügyminiszteré, akinek a 700 milliárd dolláros gazdasági segélycsomagot követő években kellene felügyelnie az amerikai gazdaságot. Obama kormányában két lehetséges jelölt valamelyike foglalhatja majd el ezt a bársonyszéket: Lawrence Summers, aki a második Clinton-kabinetben eltöltött idejéből már ismeri ezt a pozíciót. A másik lehetséges választás a Carter- és a Reagan-kormány idején a Fed elnöki székét elfoglaló Paul Volcker lehet, akinek Obama rendszeresen kikéri a tanácsát. Utóbbi egyébként még a konzervatív szavazók táborában is elfogadható választás lenne, ami kulcsfontosságú lehet a megroggyant gazdaság helyreállításáért megtett lépések társadalmi támogatását tekintve.

Bár Obama a változást, a korábbi washingtoni elittel történő szakítást is rendszeresen elsütötte kampányában, a fentiekből látható, az USA 44. elnökének címére pályázó ambiciózus politikusnak több esetben kompromisszumot kell kötnie a siker érdekében.

„Nyilvánvaló öngyilkosság lenne teljesen új, kipróbálatlan politikusokkal felvonultatni a kormányt” – hangsúlyozta Magyarics Tamás. „Jimmy Carter ezt tette, amikor az úgynevezett georgiai klánnal vonult be a Fehér Házba, ez számos problémát okozott, s Carter elnökségét kevésbé sikeresként lehet értékelni. Washingtonban nem lehet bennfentesek nélkül kormányozni, ezt igazolja Joe Biden alelnök-jelölti kinevezése is.”

Sarah Palin, a Republikánus Párt alelnökjelöltje: meglepetés lenne a győzelmük © AP

Mi történik azonban, ha november 4-én a jelenlegi kilátások ellenére meglepetésszerű győzelmet arat a John McCain-Sarah Palin kettős? Ehhez több tényező együttállására – az újonc szavazók kiszámíthatatlansága, a faji kérdések felmerülése (noha ez utóbbinak a felmérések szerint egyre csökken a szerepe), a nemzetbiztonság területét érintő előre nem látható esemény – van szükség, de nem zárható ki az esélye.

A külügyi poszton Richard Armitage, korábbi külügyi tanácsadó és védelmi szakértő, a Robert Kagan Carnegie Alapítvány konzervatív kutatója, vagy Joe Lieberman jöhet szóba.

„Lieberman szinte biztos, hogy szerepet kapna McCain kabinetjében” – fejtette ki dr. Magyarics Tamás. „Alelnökjelöltként is emlegették, de társadalmi kérdésekben – abortusz, fegyvertartás stb. – liberális álláspontot foglal el, ezért a törzsszavazók miatt szóba sem jöhetett. McCain győzelme esetén külügyi vagy védelmi miniszter lehet. Bár az előbbi miniszteri szék esetében felmerült Henry Kissinger neve is, ő nincs már olyan egészségi állapotban, hogy vállalni tudná az évi több százezer kilométer utazással járó megpróbáltatásokat.”

Szintén a védelmi poszton jöhet szóba Lindsay Graham dél-karolinai szenátor, de elképzelhető, hogy McCain Robert Gatest is rá tudná beszélni arra, hogy legalább egy évig még hivatalában maradjon. A belbiztonsági hivatal (Department of Homeland Security) élére szintén Joe Lieberman lehet az egyik befutó, de lehetséges akár a Bush-kabinetben a tisztet betöltő Tom Ridge pennsylvaniai kormányzó, illetve a McCain által favorizált korábbi New York-i polgármester, Rudy Giuliani kinevezése is.

„A nemzetbiztonsági tanácsadói poszton szóba jöhet Randy Scheunemann, aki Donald Rumsfeld védelmi miniszter egyik fő tanácsadója volt az iraki háborúval kapcsolatban” – fejtette ki dr. Magyarics Tamás. „McCain kabinetje kevésbé ismert emberekből állna, főként azért, mert a jelenlegi Bush-kabinetből annak népszerűtlensége miatt kevés tisztségviselőt örökítene át egy újabb republikánus kormányba.”

A pénzügyminiszteri posztra McCain már régóta Phil Gramm texasi szenátort szemelte ki, azonban idén nyáron a kampány során tett ballépései, valamint a tárca szerepének a gazdasági válság miatti megnövekedése valószínűtlenné teszik, hogy valóban ő kapja a bársonyszéket. Helyette McCain Robert Zoelickhez, a Bush-kormány külügyminiszter-helyetteséhez fordulhat, aki a Goldman Sachs igazgatójaként is tevékenykedett és jelenleg a Világbank elnöke.

A belügyi tárca élére James Geringer wyomingi, vagy Michael Leavitt, Utah állam korábbi kormányzója kerülhet, de szóba jöhet Utah jelenlegi kormányzója, Jim Huntsman is, aki McCaint támogatta a jelöltségért folyó harcban, annak ellenére, hogy a szintén az elnökjelölti posztra pályázó Mitt Romney Utah állam szülötte.

„McCain győzelme esetén az Egyesült Államok folytatná iraki politikáját, Iránnal és Oroszországgal szemben pedig keményebb hangot ütne meg” – mondta Magyarics. „McCain azonban realista politikus, s nem valószínű, hogy komoly katonai kalandba vágna bele alaposabb előkészítés nélkül.” Obama ezzel szemben már hivatalba lépése után néhány nappal igyekezne barátságosabb arcot mutatni a világ felé, s – mint ahogy azt választási kampányában is hangsúlyozta – tárgyalásokat kezdeményezne akár Iránnal is, amitől a jelenlegi republikánus vezetés – és a McCain kampánystáb is – mereven elzárkózik.

Hogy melyiküknek lesz lehetősége kormányt alakítani, kedden éjjel eldől. Kövesse percről-percre a választás éjszakájának eseményeit ön is a hvg.hu oldalain!