Megoldatlan maradt a lengyel városban az a kérdés, milyen mértékben adóztassák meg a gazdag országok egymás közötti széndioxid-kereskedelmét. Az ebből befolyó pénz - évi több milliárd dollár - a szegény országoknak jutott volna. Utóbbiak a CO2-adóból finanszírozhatnák a Föld légkörének melegedése, a fenyegető klímakatasztrófa által okozott károk enyhítését.

A kilencórás vita rávilágított a fejlődő és a fejlett országok közötti mély szakadékra. Az előbbiek a leginkább sebezhetőek a globális fölmelegedés által, míg az utóbbiakra hárul - elvben - az a feladat, hogy anyagi eszközöket és technológiát biztosítsanak a klímakatasztrófa elhárításához. A fejlődő országok 2 százalékos adó kivetését javasolták a CO2-kereskedelem minden egyes tranzakciójára. Az EU tagállamai és más fejlett országok azonban korainak minősítették ezt.

Számos fejlődő ország - köztük India, Gabon és a Maldív-szigetek - képviselője felháborodással nyugtázta, hogy nem sikerült megegyezni a kárelhárítási alap növeléséről. Az indiai küldött egyenesen a fejlett államok közömbösségét ostorozta felszólalásában. Mint rámutatott, "egyes államok még a CO2-kereskedelemből származó profit kicsiny töredékéről sem hajlandók lemondani" akkor, amikor a globális fölmelegedés a szegény országokban egyre nagyobb tömegeket foszt meg otthonuktól és szűkös megélhetési forrásaiktól.

Nem született egyezség Poznanban a világméretű erdőpusztítás megfékezéséről sem. A kéthetes tanácskozás konkrét eredményeként a résztvevők jóváhagyták 60 millió dollár kiutalását egy zárolt pénzalapból. A fenti összeget szegény államok kapják a fölmelegedés káros következményeinek kivédésére, például az emelkedő tengerszintet féken tartó hullámtörő falak építéséhez. Poznanban egyúttal menetrend és munkaterv született az egy év múlva Koppenhágában rendezendő konferenciáig elvégzendő feladatokról. 2009 decemberében a dán fővárosban kellene tető alá hozni a kiotói jegyzőkönyvet felváltó új nemzetközi egyezményt.

Az ENSZ légkörvédelmi titkárságának vezetője, Yvo de Boer elismerte, hogy a poznani tanácskozás "némi keserűséget okozott" a fejlődő országok körében. Ugyanakkor arra helyezte a hangsúlyt, hogy az értekezlettel megkezdődtek a komoly tárgyalások az egy év múlva aláírandó légkörvédelmi egyezmény végleges szövegéről. Addig legalább háromszor ülnek még tárgyalóasztalhoz a 190 állam képviselői.

Az Európai Unió környezetvédelmi biztosa, Sztavrosz Dimasz sikernek minősítette a poznani konferenciát, a német környezetvédelmi miniszter, Sigmar Gabriel pedig így fogalmazott: Poznanban olyan eredmények születtek, amelyek itt és most elérhetőek voltak.

Környezetvédő szervezetek csalódottan fogadták a tanácskozás sovány eredményét. A Természetvédelmi Világalap (WWF International) légkörvédelmi igazgatója, Kim Carstensen szerint Poznanban "időpocsékolás folyt". A Greenpeace szakértője, Tobias Münchmeyer úgy látja, hogy a lengyel városban "még icipici haladást sem sikerült elérni a légkör védelme érdekében". Az Oxfam arra figyelmeztetett, hogy "a késlekedés öl".