Alig hitt saját szemének, amikor a forradalom után kikérte a Securitate róla vezetett dossziéját és rájött,  legközelebbi és legjobb barátja rendszeresen közölt róla információkat tartótisztjének – mondta el Stelian Tanase román költő az AP újságírójának. Bizonyos értelemben a mai napig nem sikerült kihevernem az akkori traumákat” – teszi hozzá. Tanasét folyamatosan megfigyelték és lehallgatták a késői Ceausescu-érában. „Barátom volt az az ember, akiben a leginkább hittem, akiről soha nem feltételeztem volna, hogy információkat ad át rólam”.

Húsz éve ősszel Kelet-Európa minden államában összeomlott a besúgórendszerre épülő szocializmus, mégsem sikerült azóta sem megnyugtató választ találni arra, hogy nyugalmat hoz-e az érintettek számára az akták felnyitása, vagy sebeket tép fel. A keleti blokk számos államában törvényekkel gondioskodtak róla, hogy az előző rendszer titkos dokumentumaihoz teljesen, vagy legalábbis részlegesen hozzá lehessen férni. A rokonaik, szomszédaik és kollégáik által megfigyeltek megismerhették a róluk készült dokumentumokat, jelentéseket.

Németország

Miközben Németország a berlini fal leomlását követően igyekezett a lehető legátfogóbb módon rendszerezni és hozzáférhetővé tenni a Stasi sok millió dokumentumát, Csehország és Lengyelország megosztott a tekintetben, hogy mennyi hozzáférést engedjen a múlt irataihoz, Románia és Magyarország pedig továbbra is zárol sok százezer olyan iratot, amelyek számos, a gazdaságban, a politikában vagy a médiában ma is befolyással bíró személyt is érintenek.

Magyarország

Magyarországon továbbra sincs teljes átláthatóságot biztosító törvény A volt titkosszolgálati dokumentumok 27 százaléka változatlanul titkos, "különösen védett" államtitkoknak minősülnek – mondja Kenedi János történész, aki nemrég hivatalos felkérésre készített értékelést a dokumentumok hozzáféréséről. „Nincs még egy olyan volt szocialista ország, ahol ennyire hiányozna a titkosszolgálati iratokra vonatkozó szabályozás, mint Magyarországon” – szögezte le Kenedi.

Románia

A Securitate archívuma © AP

Romániában, ahol a Securitate 700 ezres besúgóhálózata l22 millió lakosról látta el információkkal a vezetést,  több mint kétmillió dosszié továbbra is zárolva van.  Ennek ellenére, rendszeresen kiszivárog-tatnak információkat, amelyek karriereket, barátságokat vagy családi kötelékeket törnek ketté. Idén nyáron például az egykori futballsztárról és a román nemzeti válogatott valamikori kapitányáról, Gheorghe "Gica" Popescuról derült ki, hogy besúgó volt. Popescu előbb tagadott, majd mégis beismerte a nyilvánosság előtt, hogy egykori csapattársairól adott információkat a nyolcvanas években.

A volt román titkosszolgálat tisztjeinek titkait azonban továbbra is igyekeznek megőrizni a hatóságok, annak ellenére, hogy sokan közülük vezető politikai és üzleti pozíciókban dolgoznak. Egyes dossziékról azt állítják, megsemmisítették őket, míg körülbelül 70 ezer anyagról a Securitate archívumait őrző nemzeti tanács úgy döntött, azoknak nemzetbiztonsági okokból kell titokban maradniuk.  A tanács alelnöke, Virgiliu-Leon Tarau szerint azért nem lehet betekinteni a tábornokok dossziéiba, mert "azok nem léteznek", mivel éppen a tábornokok voltak felelősek a dossziék létrejöttéért.

Az idei irodalmi Nobel-díjas írónő, a román születésű, Németországba emigrált Herta Müller többször is sérelmezte, hogy miközben a román kormány a felszínen lelkes híve a múlt feltárásának, addig a legfontosabb iratokat továbbra sem teszi hozzáférhetővé.  „Soha nem fogják hozzáférhetővé tenni a nagy játékosok aktáit” – mondja a prominens román politikai elemző, Cornel Nistorescu. Szerinte nem tehetőek közzé ezek az információk, mert az államot valójában ma is ugyanazok működtetik, mint a korábbi rendszerben, benne vannak a pártokban, az alapítványokban, a médiában, az üzleti világban – mindenhol. „A román társadalom fertőzött, az utóbbi tíz román kormányból nem tudok három tiszta embert sem kiemelni” – monda Nistorescu.

Lengyelország

Lengyelországban az előző rendszerrel kapcsolatos „nagytakarítás” a fejekben még összetettebb. A jobboldali Jog és Igazság pártjának kormányra lépése után meghirdette a  leszámolást "a titkosrendőrség piszkos múltjával”. Célul tűzte ki, hogy mind a 700 ezer volt ügynököt átvizsgálják. A törvénytervezet azonban alkotmányellenesnek bizonyult. Így az állami Nemzeti Emlékezés Intézet fokozatosan teszi közzé az egymás mellé téve 86 kilométer hosszú dokumentumsorban szereplő közéleti szereplők,  besúgók és besúgottak neveit egyaránt. 2005-ben egy lengyel újságíró valóságos hisztériát okozott, amikor az interneten tett közzé egy 240 ezer nevet tartalmazó listát, amelyen keveredtek az ügynökök és megfigyeltjeik nevei,  s ki sem derült, ki mi volt hajdanán.

Csehország

Milan Kundera. Őt is hírbe hozták © corbis

Csehországban annyira zavarossá vált a múltban való rendrakás, hogy a volt disszidens és későbbi elnök, Václav Havel nyilatkozatban kérte a fiatal történészeket, óvatosan járjanak el a múlt minősítésekor, különben több kárt okozhatnak, mint amennyi hasznot hoznak. Havel azután kényszerült magyarázkodásra, hogy jó barátja, a világhírű író, Milán Kundera személyére is az ügynökség árnyéka vetült. Egy napilap közölt rendőrségi dokumentumokat, amelyek szerint Kundera egy Nyugatnak kémkedő személyről jelentett, amit az író visszautasított és konfabulációnak minősített. Kundera esete a szakértők szerint jól megvilágítja azt a tényt is, hogy a titkosszolgálati iratok gyakran párosulnak pletykákkal, összeesküvés-gyanús információkkal és hazugságokkal.

Románia ismét

Olyanok is akadnak azonban, akik saját dossziéjukra sem kíváncsiak, így a 75 éves Eugen Georgescu: „Miért kellene, hogy érdekeljen, kénytelen voltam átélni az egészet!” – érzékelteti a múlt iránti cinizmusát a Securitate által sokszor megfenyegetett és a nap 24 órájában megfigyelt, visszavonult építész.

A már a cikk elején idézett Tanase, aki 2001-ben olvasta a róla készült dossziét, leült régi barátjával, aki azonban soha nem kért bocsánatot, így azóta sem békültek ki. „Azt állította, azért vállalta, hogy köp rólam a Securitate-nek, hogy megóvjon engem, de ezt a magyarázatát nem tudom elhinni” – mondta. Szerinte jól érzékelteti, mennyire volt képben a besúgóhálózat: „arról is értekeztek az ügynökeim, hogy milyen színű trikóban járok; az egész olyan kafkainak hatott”.

Bármilyen fájdalmas és néha röhejes is az akták feltárása, addig nem lehet egészséges civil társadalmakat építeni sehol a volt szovjet érdekszférába tartozó országokban, amíg nem visszük végig a múlttal való szembenézés folyamatát – figyelmeztet Tanase.

F.Gy.