Alig hitt saját szemének, amikor a forradalom után kikérte a Securitate róla vezetett dossziéját és rájött, legközelebbi és legjobb barátja rendszeresen közölt róla információkat tartótisztjének – mondta el Stelian Tanase román költő az AP újságírójának. Bizonyos értelemben a mai napig nem sikerült kihevernem az akkori traumákat” – teszi hozzá. Tanasét folyamatosan megfigyelték és lehallgatták a késői Ceausescu-érában. „Barátom volt az az ember, akiben a leginkább hittem, akiről soha nem feltételeztem volna, hogy információkat ad át rólam”.
Húsz éve ősszel Kelet-Európa minden államában összeomlott a besúgórendszerre épülő szocializmus, mégsem sikerült azóta sem megnyugtató választ találni arra, hogy nyugalmat hoz-e az érintettek számára az akták felnyitása, vagy sebeket tép fel. A keleti blokk számos államában törvényekkel gondioskodtak róla, hogy az előző rendszer titkos dokumentumaihoz teljesen, vagy legalábbis részlegesen hozzá lehessen férni. A rokonaik, szomszédaik és kollégáik által megfigyeltek megismerhették a róluk készült dokumentumokat, jelentéseket.
Németország
Miközben Németország a berlini fal leomlását követően igyekezett a lehető legátfogóbb módon rendszerezni és hozzáférhetővé tenni a Stasi sok millió dokumentumát, Csehország és Lengyelország megosztott a tekintetben, hogy mennyi hozzáférést engedjen a múlt irataihoz, Románia és Magyarország pedig továbbra is zárol sok százezer olyan iratot, amelyek számos, a gazdaságban, a politikában vagy a médiában ma is befolyással bíró személyt is érintenek.
Magyarország
Magyarországon továbbra sincs teljes átláthatóságot biztosító törvény A volt titkosszolgálati dokumentumok 27 százaléka változatlanul titkos, "különösen védett" államtitkoknak minősülnek – mondja Kenedi János történész, aki nemrég hivatalos felkérésre készített értékelést a dokumentumok hozzáféréséről. „Nincs még egy olyan volt szocialista ország, ahol ennyire hiányozna a titkosszolgálati iratokra vonatkozó szabályozás, mint Magyarországon” – szögezte le Kenedi.
Románia
A Securitate archívuma © AP |
A volt román titkosszolgálat tisztjeinek titkait azonban továbbra is igyekeznek megőrizni a hatóságok, annak ellenére, hogy sokan közülük vezető politikai és üzleti pozíciókban dolgoznak. Egyes dossziékról azt állítják, megsemmisítették őket, míg körülbelül 70 ezer anyagról a Securitate archívumait őrző nemzeti tanács úgy döntött, azoknak nemzetbiztonsági okokból kell titokban maradniuk. A tanács alelnöke, Virgiliu-Leon Tarau szerint azért nem lehet betekinteni a tábornokok dossziéiba, mert "azok nem léteznek", mivel éppen a tábornokok voltak felelősek a dossziék létrejöttéért.
Az idei irodalmi Nobel-díjas írónő, a román születésű, Németországba emigrált Herta Müller többször is sérelmezte, hogy miközben a román kormány a felszínen lelkes híve a múlt feltárásának, addig a legfontosabb iratokat továbbra sem teszi hozzáférhetővé. „Soha nem fogják hozzáférhetővé tenni a nagy játékosok aktáit” – mondja a prominens román politikai elemző, Cornel Nistorescu. Szerinte nem tehetőek közzé ezek az információk, mert az államot valójában ma is ugyanazok működtetik, mint a korábbi rendszerben, benne vannak a pártokban, az alapítványokban, a médiában, az üzleti világban – mindenhol. „A román társadalom fertőzött, az utóbbi tíz román kormányból nem tudok három tiszta embert sem kiemelni” – monda Nistorescu.
Lengyelország
Lengyelországban az előző rendszerrel kapcsolatos „nagytakarítás” a fejekben még összetettebb. A jobboldali Jog és Igazság pártjának kormányra lépése után meghirdette a leszámolást "a titkosrendőrség piszkos múltjával”. Célul tűzte ki, hogy mind a 700 ezer volt ügynököt átvizsgálják. A törvénytervezet azonban alkotmányellenesnek bizonyult. Így az állami Nemzeti Emlékezés Intézet fokozatosan teszi közzé az egymás mellé téve 86 kilométer hosszú dokumentumsorban szereplő közéleti szereplők, besúgók és besúgottak neveit egyaránt. 2005-ben egy lengyel újságíró valóságos hisztériát okozott, amikor az interneten tett közzé egy 240 ezer nevet tartalmazó listát, amelyen keveredtek az ügynökök és megfigyeltjeik nevei, s ki sem derült, ki mi volt hajdanán.
Csehország
Milan Kundera. Őt is hírbe hozták © corbis |
Románia ismét
Olyanok is akadnak azonban, akik saját dossziéjukra sem kíváncsiak, így a 75 éves Eugen Georgescu: „Miért kellene, hogy érdekeljen, kénytelen voltam átélni az egészet!” – érzékelteti a múlt iránti cinizmusát a Securitate által sokszor megfenyegetett és a nap 24 órájában megfigyelt, visszavonult építész.
A már a cikk elején idézett Tanase, aki 2001-ben olvasta a róla készült dossziét, leült régi barátjával, aki azonban soha nem kért bocsánatot, így azóta sem békültek ki. „Azt állította, azért vállalta, hogy köp rólam a Securitate-nek, hogy megóvjon engem, de ezt a magyarázatát nem tudom elhinni” – mondta. Szerinte jól érzékelteti, mennyire volt képben a besúgóhálózat: „arról is értekeztek az ügynökeim, hogy milyen színű trikóban járok; az egész olyan kafkainak hatott”.
Bármilyen fájdalmas és néha röhejes is az akták feltárása, addig nem lehet egészséges civil társadalmakat építeni sehol a volt szovjet érdekszférába tartozó országokban, amíg nem visszük végig a múlttal való szembenézés folyamatát – figyelmeztet Tanase.
F.Gy.