Az uniós állam- és kormányfők elsősorban a decemberi koppenhágai nemzetközi klímakonferencián képviselendő EU-álláspont egyeztetésére gyűltek össze, de azt is megpróbálják kiötölni, miként érhetnék el, hogy Václav Klaus cseh elnök végre aláírja a lisszaboni szerződés ratifikációs okmányát.

A Benes-dekrétumok felemlegetése súlyos hiba, mert a múltba és nem a jövőbe mutat, és megmérgezi az európai integrációs folyamatot – fejtegette az EU-csúcs előtt Bajnai Gordon miniszterelnök, aki szerint éppen a lisszaboni szerződés hatályba lépése adhat garanciát arra, hogy nem ismétlődik meg a 20. századi történelem tragikus fejezete.

A 27 tagállam közül egyedül Csehország adós a 2007 decemberében megkötött lisszaboni szerződés ratifikálásával, mert bár a cseh parlament mindkét háza annak rendje és módja szerint jóváhagyta, nemrég cseh szenátorok egy csoportja másodszor is megtámadta az alkotmánybíróság előtt a szerződést, amely már a jövő héten ítéletet hozhat. Vonakodik a lisszaboni szerződés aláírástól Klaus is, aki a minap azzal a kívánsággal rukkolt elő, hogy Csehország kapjon mentességet a lisszaboni szerződés részét képező alapjogi charta teljesítésének kötelezettsége alól, nehogy arra hivatkozva visszakövetelhessék vagyonukat a 2. világháború után a Benes-dekrétumok alapján kisemmizett szudétanémetek. Klaus jelezte, ha kérése teljesül és az alkotmánybíróság is rábólint a szerződésre, nem halogatja tovább az aláírást.

A soros féléves EU-elnökséget ellátó svéd kormány lényegében ígéretet is tett a cseh elnöknek, hogy elfogadtatja a kért kimaradási garanciát, ám mint utóbb kiderült, Stockholmban nem sejtették, milyen darázsfészekbe nyúlnak bele. A németek, az osztrákok és a magyarok is felhőköltek, mindhárom ország elutasította, hogy az EU bármilyen módon is utólag legitimálja a kollektív felelősség elve alapján álló Benes-dekrétumokat. A csúcs előtt magyar tudósítóknak nyilatkozva Bajnai újólag megerősítette, hogy bár a lisszaboni szerződés életbe lépése érdekében Magyarország hajlandó bizonyos garanciákat nyújtani a cseheknek, el akar kerülni mindennemű utalást a múltra és a főként a Benes-dekrétumokra.

A magyar pozíció mintha még keményebbé vált volna, amiben közrejátszhatott az is, hogy szerdán Szájer József, az Európai Parlament magyar néppárti delegációjának vezetője közölte: ha olyan megoldás születik, amelyet utóbb, mondjuk egy következő csatlakozási szerződéssel együtt ratifikálni kell, az új magyar parlamenttől ezt senki ne várja. Csütörtökön a Brüsszelben az európai néppárt csúcstalálkozóján résztvevő Orbán Viktor is arról beszélt, hogy sem a jelenlegi, sem a következő magyar kormány nem járul hozzá ahhoz, hogy egyes tagállamok kivonják magukat azon elvek alól, amelyeken az egész közösség nyugszik.

Váratlan szövetségesre talált Budapest Pozsonyban is. Korábbi nyilatkozatainak ellentmondva Robert Fico kormányfő előbb szerdán a szlovák parlamentben, majd csütörtökön Brüsszelben is közölte, hogy Szlovákia nem ragaszkodik többé a csehekéhez hasonló mentességhez, hiszen ezzel gyengítenék a szlovák polgárok szociális jogainak védelmét, az alapjogi charta pedig úgysem visszamenőleges hatályú. A csúcs előtt körvonalazódó szlovák álláspont szerint Csehországnak meg kellene elégednie egy politikai nyilatkozattal, amely ebben az értelemben interpretálná az alapjogi chartát. A szlovák hátraarc oka vélhetően az, hogy Csehországgal ellentétben Szlovákia már ratifikálta a lisszaboni szerződést, és a meghatározó régi tagállamok nyomására Pozsony belátta, hogy ez ügyben igencsak szűk a mozgástere.

Vida László / Brüsszel