Parázs a hamu alatt

Más sem hiányzik Dél-Afrikának kilenc héttel az év sporteseménye, a labdarúgó-világbajnokság kezdete előtt, mint hogy az apartheid korszak legszörnyűbb éveire emlékeztető faji háború törjön ki. Márpedig ezzel fenyeget a fehérek felsőbbrendűségét hirdető szervezet, az Afrikáner Ellenállási Mozgalom (AWB), miután vezetőjüket, a 69 éves Eugene TerreBlanche-t múlt szombaton megölte két fekete napszámos. Az AWB szerint a brutális bűntett a feketék hadüzenete a fehérek ellen, és a vébére érkező csapatok jobban teszik, ha gondoskodnak a védelmükről.

A nyomozás első adatai szerint a két fiatal férfi azért végzett vasrúddal és bozótvágó késsel a néhány hete szívműtéten átesett, a farmján sziesztázó TerreBlanche-sal, mert az egykori milícia- és pártvezér nem akarta kifizetni havi bérüket. TerreBlanche szülővárosa és lakhelye, a Johannesburgtól 100 kilométerre lévő Ventersdorp környékén a feszültség máris tapintható, a temetés után pedig tovább fokozódhat, már csak azért is, mert az AWB válaszlépésre készül.

Az AWB a 17–18. században az Afrika déli csücskébe érkezett németalföldi búr telepesek (afrikánerek) leszármazottainak a félelmét igyekszik meglovagolni. Ennek gyökere nem a feketék, hanem a britek elleni harc, amelynek csúcspontján, az 1899–1902-es búr–angol háború idején a kíméletlen harcmodort alkalmazó Horatio Kitchener tábornok a történelem első koncentrációs táborait hozta létre, ahol 28 ezer búr, zömmel nő, gyerek és idős ember vesztette életét. Az AWB a feketéktől féltette a fajvédő dél-afrikai rezsimet, de az 50 milliós Dél-Afrika lakóinak tizedét adó fehérek között fénykorában is legfeljebb csak 70 ezer tagja volt. Fegyveres szárnya elkeseredett akciókkal igyekezett megakadályozni a faji megkülönböztetés felszámolását. 1993 júniusában TerreBlanche és emberei páncélozott autóval betörtek a johannesburgi világkereskedelmi központba, ahol az első szabad választásokat előkészítő tárgyalások folytak. 1994 áprilisában 21 ember halálát okozó bombamerényleteket hajtottak végre, amelyekért később az apartheid idején elkövetett bűnöket vizsgáló Igazságtételi és Megbékélési Bizottság előtt TerreBlanche politikai és erkölcsi felelősséget vállalt – és amnesztiát kapott. Az AWB „daliás” időszakának végét az apartheid idején létrehozott egyik törzsi enklávé, Bophuthatswana bantusztán elleni 1994-es támadás jelentette, amikor a szervezet csúfos kudarcot vallott, három fegyveresét a kamerák előtt lőtték agyon.

TerreBlanche meggyilkolása az apartheid múlt másik árnyát is felidézi. Az AWB mellett az ellenzéki Demokrata Szövetség és politikai elemzők is állítják, hogy a fehérek és a feketék közti feszültség fokozódásáért a kormányzó Afrikai Nemzeti Kongresszus (ANC) is felelős. A most nyugalmat kérő Jacob Zuma elnök nemcsak megtűri, de bátorítja is az ANC ifjúsági szervezetének vezetőjét, Julius Malemát, aki az utóbbi időben több nyilvános rendezvényen is elénekelt egy fegyveres harcot idéző forradalmi dalt, amely a búrok (eredeti jelentése szerint gazdák), de tágabb értelemben a fehérek lelövésére buzdít. A bíróság gyűlöletbeszédnek minősítette a dalt, ám az azt a kulturális öröksége részének tekintő ANC fellebbezett.

Dél-Afrikában – ahol évi 18 ezer embert gyilkolnak meg – újra szaporodnak a fehér farmerek elleni támadások, és 1994 óta nem hivatalos összesítés szerint legalább háromezren vesztették életüket közülük. Malema azonban nem nyugszik. A 29 éves politikus a hétvégén a szomszédos Zimbabwéban járt, és dicsérte Robert Mugabe rendszerét, mert az – számos emberéletet kioltva és az országot gazdasági káoszba taszítva – elveszi a fehérektől a földbirtokokat. A sokak szerint idővel az ANC és az ország vezetésére is esélyes Malema úgy véli, Dél-Afrikának is el kell indulnia ezen az úton, és a föld mellett a bányákat is fekete tulajdonba kell venni – bármi áron.

NAGY GÁBOR