Hatalmi évek

1985. március 11. Konsztantyin Csernyenko halála után Mihail Gorbacsovot a Szovjetunió Kommunista Pártja főtitkárává választják, addig a sztavropoli területi pártbizottság első titkára (1970-től), majd a központi bizottság agrárügyekért felelős titkára (1978-tól), a politikai bizottság tagja (1980-tól).

1985. április. Az SZKP KB ülésén beindítja a peresztrojka előfutárának tartott gyorsítás programját.

1989. február 15. Az utolsó szovjet katona is elhagyja Afganisztánt.

1989. A kelet- és közép-európai szovjet csapatkivonások kezdete.

1988–1991. Etnikai összecsapások és keményen megtorolt nemzeti szeparatista megmozdulások több szovjet köztársaságban, így Kazahsztánban, Üzbegisztánban, Grúziában, Litvániában, örmény–azeri konfliktus Karabah miatt.

1990. március 15. A Szovjetunió első, egyben utolsó elnökévé választják.

1990. október 15. A nem egészen két héttel korábban deklarált német újraegyesítés ügyében képviselt álláspontjáért Nobel-békedíjat kap.

1991. július 31. Idősebb George Bush amerikai elnökkel aláírja a hadászati támadófegyverek csökkentéséről szóló START–I megállapodást.

1991. augusztus 19. A rendkívüli állapotot felügyelő állami bizottság jön létre, élén Gennagyij Janajev szovjet alelnökkel, és néhány napra eltávolítják a hatalomból. A puccskísérlet végéig a fekete-tengeri Forosz elnöki nyaralójában tartják házi őrizetben.

1991. augusztus 21. Visszatér Moszkvába, lemond az SZKP főtitkári posztjáról, néhány nappal később Borisz Jelcin orosz elnök betiltja a pártot Oroszország területén.

1991. december 25. Miután 11 szovjet köztársaság létrehozta a Független Államok Közösségét, Gorbacsov leköszön a szovjet elnöki tisztségről, majd az általa létrehozott alapítvány élére kerül.

1996. június 16. Indul az orosz elnökválasztáson, de csak alig több mint fél, egyes adatok szerint bő 1 százalékot kap.