Egyre véresebb összecsapások dúlnak Jemenben, ahol nemcsak a békés eszközökkel tiltakozó demokratikus ellenzékiek, de felfegyverkezett törzsek is hadat üzentek a hatalomnak.
Váratlan lehetőség pottyant Szaúd-Arábia ölébe a jemeni patthelyzet feloldására. A jelek szerint bombarobbanásban megsebesült Ali Abdullah Száleh jemeni elnök egészségi állapota súlyosabb, mint azt korábban közölték, és a 69 éves vezető akár hónapokig is Rijádban ragadhat gyógykezelésre. Állítólag testének 40 százaléka égési sérüléseket szenvedett, és bár állapota stabil, visszatérni még nem tud. Vagy nem is engedik, miután a hatalmához ragaszkodó államfő már háromszor utasította el a szaúdiak közvetítésével kidolgozott megállapodást, amelynek lényege: távozik a hatalomból, ha cserébe nem vonják felelősségre múltbeli tettei miatt.
Saját környezetét is meglepte két hete, amikor megint visszatáncolt a megállapodástól. Az utolsó pillanatban gondolta meg magát, a ceremónián politikusok és diplomaták várták, ám maga helyett a fegyvereseit küldte, akik körbevették az épületet, és a meghívottakat négy órán át fogva tartották. A fiaskó után kiújultak az összecsapások, a fővárosból a lakosok ezrével menekültek el, mások élelmiszert halmoznak fel, és otthonukba zárkózva, rettegve várják a fejleményeket.
A változásért és Száleh távozásáért tüntető fiatalok mozgalmuk békés jellegét hangsúlyozzák, a minap pedig a különféle ellenzéki csoportok – iszlamisták, szocialisták, nasszeristák – először találkoztak. Valamennyiük legfőbb sérelme, hogy Száleh több évtizedes uralma során Jemen az Öböl-térség legszegényebb országává süllyedt, a 24 milliós lakosság 45 százaléka napi 2 dollárnál is kevesebb pénzből tengődik. Kimerültek az olajkészletek, és Jemen lehet az egyik első ország a világon, ahol elfogynak a ivóvíztartalékok. A január óta tartó, több száz halálos áldozatot követelő tüntetések aláásták a gazdaságot is.
Létezik ugyanakkor egy második, sokkal erőszakosabb front. Több törzs fellázadt az elnök ellen, holott tagjaik részesei voltak a hatalomnak. A Szadik al-Ahmar vezette Hásid törzs harcosai többször is összecsaptak Száleh embereivel; a kétszáz halálos áldozattal járó harcok a legsúlyosabbak voltak, mióta az év elején az arab lázadások hatására Jemenben is elkezdődtek a tiltakozó megmozdulások. A fővárost lényegében az elnökhöz hű és a vele szemben harcoló törzsek uralják, csata dúl a kormányépületek ellenőrzéséért. Ha Száleh távozik is, valószínű, hogy kulcspozícióban lévő fiai és unokaöccsei nem adják át önként a hatalmat. De az Ahmar család új nemzedéke is úgy érzi, eljött az ő ideje, és rá már nem vonatkozik az a hatalmi paktum, amelyet Száleh és a 2007-ben elhunyt Abdullah al-Ahmar, a família keresztapja kötött.
Míg a fővárosért és környékéért heves harcok dúlnak, az ország jelentős távoli területeit sem a központi kormány, sem az elithez tartozó törzsek nem ellenőrzik, így félő, hogy Jemen anarchiába süllyed. A Saraab törzs fegyveresei például megszállták a déli Taizz várost, amelynek visszafoglalására a kormányerők Száleh egyik fiának a vezetésével készülnek. A várostól nyugatra is harcok dúlnak az elnök csapatai és az ellenlábas törzsek között. A Taizzért folyó küzdelem azért is döntő lehet, mert a fővárosi elit egy része a déli városból származik, amelynek ellenőrzése mindig is az elnöki hatalom szilárdságának barométere volt. A törzsi ellentétek nem új keletűek, gyökereik évtizedekre nyúlnak vissza. Ráadásul nemcsak a különböző közösségek vitái élednek újra a területek és ivóvízforrások birtoklásáról, hanem maguk a törzsek is többfelé szakadhatnak. Száleh ellen például a saját Hásid törzsébe tartozók lázadtak fel. A kaotikus állapotokat jelzi, hogy a Száleh távollétében hatalmat gyakorló alelnök és az ellenzék közti tárgyalások egyelőre nem vezettek eredményre.
A líbiaihoz hasonló polgárháború és káosz komoly biztonsági gondot okozna az USA-nak és az északi szomszéd Szaúd-Arábiának, mivel az al-Káida terrorszervezet helyi szárnya az utóbbi években jemeni földről többször is indított merényletkísérleteket. A szervezet egyre nagyobb mozgástérre tesz szert a zavaros helyzetben, a hozzá kötődő fegyveresek nemrég például elfoglalták a déli Zindzsibár várost.
A külföldi követségek jelentős része hazaküldte a diplomaták hozzátartozóit, és csökkentette a missziók létszámát. A G8 csoport franciaországi csúcstalálkozóján nemrég távozásra szólították fel Szálehet, és az USA is kihátrált mögüle, holott Washington pár hónapja még szövetségesnek tartotta a jemeni elnököt a terror elleni globális harcban. Az amerikai fővárosban állítólag már szankciókat fontolgatnak ellene, hogy távozásra bírják. Csakhogy elemzők szerint a széttöredezett és elszigetelt országra nem sok hatással lenne bármiféle büntetőintézkedés.
Jemen és Száleh egyébként is sokkal inkább Szaúd-Arábiára figyel, amely közvetítőként talán képes lesz újabb hatalmi status quo kialakítására az etnikailag és vallásilag megosztott országban. A szaúdiak mindenképpen szeretnék elkerülni, hogy az ország a törzsi vonalak mentén szakadjon szét, ami nekik is komoly biztonsági kockázatot jelentene. Jemen északi részén, a határhoz közel síita lázadók rendszeresen szaúdi területeket támadnak, Rijád szerint iráni noszogatásra. A déli szeparatistáknak elegük lett az ország 1990-es egyesítéséből, és újra önállósodni akarnak.
A jemeni partoktól délre eső vízi útvonalon napi 3 millió hordó kőolajat szállítanak. A tengeri út biztonsága létfontosságú a kőolaj-exportáló Szaúd-Arábiának – ahogy a Nyugatnak is.
Már érthető, miért rendeltek 3000 darab új, kínainak tűnő nyomkövetős okosórát a hatóságok, miközben ennek csak alig több mint a harmada van használatban raboknál és bűnügyi felügyelet alatt állóknál. Az eszköz pontossága mellett az is kérdés, van-e jogalap távol tartani azokat, akiket veszélyesnek ítéltek a védett személyekre nézve.
15–9-re nyertek a mieink.
Berg Dániel a történtek után betegszabadságra ment, a feladatait magához vonta a II. kerület polgármestere, Őrsi Gergely.
