Második forradalom

Bazári hangulat, zene és mutatványosok sora fogadja az Újdelhi központjában lévő Ramlila Maidan felé vezető úton az embereket. A vallási fesztiváloknak, politikai gyűléseknek és szórakoztató eseményeknek otthont adó tér most azért került India figyelmének középpontjába, mert ott vert tanyát a korrupció elleni tiltakozásul éhségsztrájkba fogott 74 éves Anna Hazare. A teret a gyarmati uralom elleni erőszakmentes tiltakozás atyja, Gandhi portréja uralta, amely a középen álló, márványból készült pavilonszentély hátsó falát takarta. A magaslaton egy fehér díványon feküdt az idős férfi, fehér ruhában. Furcsamód ravatalra emlékeztetett a jelenet, hiszen a hindu gyász színe a fehér, és hasonló emelvényeken égetik el a holttesteket.

Nap mint nap tízezrek tüntettek a zarándokhellyé vált Ramlila Maidan téren. A javarészt az utcán folyó indiai élet pillanatok alatt alkalmazkodott az új lehetőséghez: kordéikkal gyümölcs- és ivóvízárusok, apró sütödék lepték el a területet a szomszédos óváros bazárjaiból. Új emléktárgyak születtek – a legnépszerűbb az egyszerű papírból készült, Hum hai Anna („Anna én vagyok”) feliratú sapka, amelyet szinte mindenki hord.

Az egész Indiát lázba hozó kampány mögött a Team Anna csoport áll, amely állandóan frissített honlappal, exkluzív videókkal, profi pr-esekkel, fiatal aktivistákkal páratlan médiafigyelmet ért el. Az olajozott gépezetet számos közéleti személyiség és színész segítette, ismert rocksztárok – mint például Kailash Kher – pedig koncerteket tartottak. „Örülünk, hogy valaki ki merte mondani: elég. Azt is ünnepeljük, hogy az egész ország mögénk állt” – mondta a HVG-nek Szutik, a Team Anna egyik munkatársa.

A katonából lett Gandhi-követő és ünnepelt aktivista Hazare áprilisban lépett először színre éhségsztrájkjával. A törékeny férfi egyszerű fehér indiai öltözékében hirtelen meg is ragadta az egész ország figyelmét. Kijelentette: addig folytatja tiltakozó akcióját, amíg kézzelfogható ígéretet nem kap követelései teljesítésére. Ő és a mögötte álló szervezetek azt akarták elérni, hogy olyan új korrupcióellenes törvényt hozzanak, amelynek megszövegezésében részt vesznek a civil közösségek, és állítsanak fel ombudsmani testületet a megvesztegetések kivizsgálására.

A Manmohan Szingh vezette kormány tavasszal ígéretet is tett a civil szervezetek javaslatain alapuló új törvény elfogadására, mire Hazare egy korty limonádéval lezárta a böjtöt. India győzött! – kommentálta az éhségsztrájk végét a Times of India angol nyelvű napilap. Ezt követően, az országra jellemzően, nem sok minden történt. A kezdeti tárgyalások után a folyamat megakadt, és bár a parlament elfogadott egy korrupcióellenes paragrafust a monszunülésszaknak nevezett nyári parlamenti munka során, az elemzők szerint is felvizezett, következetlen jogszabály született.

Hazare ezért újrakezdte éhségsztrájkját, amely az áprilisinál is nagyobb médiafigyelmet kapott. Indiában a demokrácia elengedhetetlen részévé vált több százezres nagygyűléseket szerveztek. „Ez a mi Tahrír terünk” – kommentálta a sajtó a történteket az egyiptomi forradalom jelképes központjává vált helyszínre utalva. Hazare kampányának elsöprő sikere – pár nap alatt milliók csatlakoztak az őt támogató Facebook-oldalhoz – a négyszázmilliós középosztálynak köszönhető. Tagjai a robbanásszerű indiai gazdasági-társadalmi fejlődés motorjai, tanult, házzal, autóval, internetkapcsolattal rendelkező, a közösségi médiában részt vevő emberek, akik most ébredtek valódi erejükre. Az Indiában elharapódzott korrupció elleni harcot máris sokan az 1947-es függetlenségi küzdelem utáni második forradalomként emlegetik.

Indiában változatos és színes formákat ölt a megvesztegetés. A pénzügyi visszaélés a kormányzás minden szintjét átszövi. Még a gazdasági fellendülés előtt is olyan esetek borzolták a kedélyeket, mint a többezres vízibölénycsordák „eltűnése” az észak-indiai Bihár államban. Az állatállomány jelentős megcsappanására az után került sor, hogy Bihárban helyi potentátok jelentős állami összegeket vettek fel a vízibölények tenyésztésének támogatására.

Azóta csak nagyobbak lettek a skandalumok a fejlődő világ meghatározó országává előlépett Indiában. A tavaly megrendezett Nemzetközösségi Játékok körüli korrupciós botrány ellenére a gyanúba keveredett Sheila Dikshit Újdelhiért felelős miniszter manapság is rendületlenül jár fogadásokra, és mindig a nevezetességének számító legújabb szárikban mutatkozik. A második generációs mobiltelefonokra kiírt pályázatok szintén tavaly kipattant ügye meghökkentő károkról szólt. A volt kommunikációs miniszter egyes számítások szerint akár 40 milliárd dollárral is megkurtíthatta az államkasszát azzal, hogy 2008-ban aprópénzért adta el a kizárólagos jogokat a kiválasztott vállalatoknak.

Mindennapos jelenség a baksisnak nevezett kenőpénz. Gyakran úgy kérik el, mintha az ember szolgáltatásért fizetne. Előre meghatározott árak vannak egy-egy engedély elintézésére, a külföldi számára nem túl magas, gyakran ezer forint alatti összegek a rendszer olajozott működését hivatottak szolgálni. A minap az egyik nyugati nagyvállalat indiai leánycégének vezetője is úgy nyilatkozott, hogy másokkal együtt ők is alkalmazkodnak itteni működésük során a baksis kultúrájához. Számos jogi akadály áll a kenőpénzek elleni harc előtt. Az állami tisztségviselőket csupán kormányzati beleegyezéssel lehet vád alá helyezni, ezért az ügyek rendre megakadnak, vagy a bíróságok hosszú évekig tárgyalják őket. Nemrég pedig magát a korrupciót kiirtani hivatott kormányintézmény vezetőjét mondatták le megvesztegetés vádja miatt.

A Szingh-kormány – amely eleinte anarchistának nevezte, sőt a mostani akciója kezdetén néhány napra őrizetbe is vetette Hazarét – a hétvégén beleegyezett a kampány követeléseinek nagy részébe, és napirendre tűzte az aktivista által javasolt törvény vitáját. A legtöbb politikus azonban óvatosan nyilatkozott. A parlamenti munkához idő kell – mondta például Rahul Gandhi, aki a kormányzó Kongresszus Párt vezetésében a műtétje után az USA-ban lábadozó édesanyját, Soniát helyettesíti.

A koplalást ezúttal kókuszlével és mézzel vasárnap egyelőre befejező Hazare – aki 13 napig csak vizet vett magához – hét és fél kilót veszített a súlyából. A tömegmozgalom győzelmét 40 ezren ünnepelték a Ramlila Maidan téren, a tévében pedig százmilliók lehettek tanúi a kormány engedményének, egyúttal a Kongresszus Párt jelentős presztízsveszteségének, valamint a középosztály politikai elittel szembeni erőfitogtatásának. Hazare máris közölte, hogy a 2014-es parlamenti választás előtt is kampányt indít a korrupció ellen. „Hogy én életben maradok-e vagy sem, nem számít. A lényeg, hogy a korrupció ne maradjon életben” – jelentette ki, jelezve, hogy az ő egyszerű, csendes és karizmatikus személyében India akár meg is találhatta új Gandhiját.

SZÁSZ BALÁZS / ÚJDELHI