Szigetálom

Hamarosan Tonga is csatlakozhat a nők hátrányos megkülönböztetése ellen kidolgozott ENSZ-egyezményhez. A 176 szigetet egyesítő, dél-csendes-óceáni miniállam miniszterelnöke, Lord Tuivakono a minap a támogatásáról biztosította ugyanis a mindeddig a tongai hagyományokra hivatkozva elutasított okmányt, ezzel is jelezve, hogy hazájában komoly társadalmi változások indultak meg az utóbbi időben.

Tuivakono az első olyan kormányfő Tonga történelmében, akit nem a király nevezett ki, hanem tavaly decemberben a parlament szavazta meg. Ráadásul olyan parlament, amelyben a többség már a nép által választott képviselőből áll. Merthogy az egykori brit protektorátus nem pusztán a csendes-óceáni térség egyetlen királysága, hanem a közelmúltig félfeudális abszolút monarchia volt. Az 1875-ben elfogadott alkotmány szinte korlátlan hatalmat enged az uralkodónak. Időről időre – 1915 óta háromévente – tartottak ugyan választásokat, de akkor csak a parlament tagjainak harmadáról döntöttek. A többiek a mindenkori király és az általa kinevezett nemesek kegyéből kaptak mandátumot. 2006 novemberében azonban a rendszer demokratizálását sürgető demonstrációk kezdődtek, és a megmozdulások zavargásokba torkolltak: nyolc ember életét vesztette, és elpusztult a főváros, Nuku'alofa üzleti negyedének jelentős része.

A változások elkerülhetetlenekké váltak, így a tavaly novemberi választásokon már a 26 honatyából 17 sorsa dőlt el, és csak kilenc kinevezésére kapott jogot az elit. Igaz, a kormányfő, Tuivakono közülük került ki, és V. (Siaosi) George Tupou király is megtartott magának számos kiváltságot, így törvényeket vétózhat meg, és szélnek eresztheti a kormányt, amelynek tagjai közt egy nő is van, az oktatási és kulturális tárca élén.

Némi engedményekre már a király apja, IV. George (Taufa'ahau) Tupou is hajlandónak bizonyult: 2005-ben nem nemesi származású minisztereket, sőt kormányfőt is kinevezett. Egyik rendeletével pedig „áthelyezte” a Földet keleti és nyugati féltekére felosztó 180. hosszúsági kört. Noha az Tongától jó hatszáz kilométerre nyugatra húzódik, vagyis a szigetországban a greenwichi időnél 11 órával kevesebbnek kellene lennie, a királyi utasítás értelmében 13 órával több van, ekképp a világon először ott köszönt be az új év.

Igazán ismertté az tette IV. George Tupout, hogy több mint negyvenéves regnálása alatt ő volt a világ legsúlyosabb uralkodója. Legnehezebb időszakában bő kétszáz kilogrammot nyomott, aztán igyekezett példát mutatni, és az ország nemzetközi repterének kifutópályáján tett biciklitúrákkal kezdett fogyókúrába. Az elhízás és a vele járó szív- és érrendszeri megbetegedések, a cukorbaj ugyanis vészes egészségügyi problémát okoz a dél-csendes-óceáni szigetvilágban, ahol a hagyományok szerint a kövérség a szépség és a jólét szimbóluma. A probléma megoldásához a hét végén, az ENSZ közgyűlésén a tongai miniszterelnök – Salamon-szigeteki kollégájával együtt – a nemzetközi közösség segítségét is kérte.

A világ jóindulatára bizton számíthat a szigetország, amely kerüli a konfliktusokat, és aktív külkapcsolatokat ápol, amit nem csak az jelez, hogy a múlt héten Magyarországgal is felvette a diplomáciai kapcsolatokat, a 63 éves király pedig nemrég a magyar ENSZ BT-kampányhoz nyújtott támogatásának elismeréseként megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend nagykeresztjét. Noha fegyveres ereje alig ötszáz fős, Tonga katonái 2003 óta békefenntartó missziót teljesítenek az etnikai viszály sújtotta Salamon-szigeteken, 2004–2008 között külön egységgel támogatták az iraki beavatkozást, és 55 fővel ott vannak a brit erők mellett Afganisztánban is.

Az apja halála után, 2006-ban hatalomra jutott, de csak 2008-ban megkoronázott V. George királyt – aki Svájcban és Oxfordban tanult – Európa-szerető politikusnak tartják, igaz, a sajtó időnként hajlamos habókos agglegényként kezelni. Állítólag ólomkatonákat és hajómodelleket gyűjt, utóbbiakat szívesen meg is úsztatja a medencéjében. Vonzódik a díszes egyenruhákhoz, autója pedig egy jellegzetes londoni taxi, mert abból – mondta egy interjúban – csúcsos sisakban és karddal az oldalán is könnyen ki tud szállni. Már trónra kerülésekor reformokat ígért, megvált az ország legjelentősebb energetikai és távközlési vállalataiban lévő érdekeltségeitől, majd hatalma egy részét a kormánynak adta át.

Így közemberekből és nemesekből álló, „vegyes” kabinetnek kell szembenéznie Tonga legsúlyosabb gondjával, a gazdasági bajokkal. Az elsősorban mezőgazdaságból, halászatból, no meg turizmusból élő országban a Világbank szerint a lakosság kétötödének jövedelme a szegénységi küszöböt sem éri el, és magas a munkanélküliség. Idénymunkára Új-Zélandra és Ausztráliába is átjárhat néhány száz tongai, és több tízezren – egyes becslések szerint százezren, vagyis annyian, ahányan az anyaországban maradtak – eleve külföldön élnek. A gazdaság egyik fontos bevételi forrása az általuk a hozzátartozóknak hazaküldött anyagi támogatás. Ennek összege azonban a nemzetközi válság nyomán csökken, ráadásul félő, hogy a külföldön nevelkedett fiatalabb nemzedék már nem tartja majd fontosnak az otthon maradtak segítését.