Merre billen?

Születésnapját ünnepli vasárnap Észak-Korea új vezetője, Kim Dzsong Un. Már csak az a kérdés, hány éves lesz. A külvilág, de a saját népe számára is egészen két évvel ezelőttig – amikor eldőlt, hogy harmadik fiúként ő lesz apja, Kim Dzsong Il utódja – teljesen ismeretlen ifjú Kimről eddig azt találgatták, 28 vagy 29 éves lehet. A vezetők mítoszokkal övezésében profi hivatalos észak-koreai sajtó viszont akár úgy is dönthet, hogy a Koreai Munkapárt és az ország új vezetője, az 1,2 milliós – a világon a negyedik legnagyobb létszámú – hadsereg nemrég négycsillagos tábornokká emelt főparancsnoka a 30. életévét tölti be. Ami kerekségével jól illeszkedne az idei centenáriumi évbe: áprilisban ünneplik a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságot 1948-ban megalapító, 1994-ben elhunyt Kim Ir Szen születésének századik évfordulóját, és februárban lenne 70 éves a fia, a tavaly december 17-én szintén szívinfarktusban meghalt Kim Dzsong Il. Persze ez is hivatalos mítosz, az immár középső Kim állítólag nem a koreaiak szent Pektu-hegyén született 1942-ben, hanem egy szibériai menekülttáborban, egy évvel korábban.

A legifjabb Kim öregítése kozmetikázhatja, hogy a sajátos, a konfucianizmust és a sztálinizmust ötvöző észak-koreai rezsimben a kommunista dinasztikus örökléssel az ország irányítását átvevő, politikailag tapasztalatlan fiatalembert el kell fogadtatni a hetvenes-nyolcvanas éveiben járó tábornoki elittel. Míg ugyanis apjának két évtizede volt felkészülni az utódlásra, ez a kérdés Kim Dzsong Un esetében csak Kim Dzsong Il 2008-as agyvérzését követően merült fel. A legkisebb fiú az után került a képbe, hogy két bátyja kiesett a versenyből. A legidősebb, Kim Dzsong Nam – aki nem volt jelen apja temetésén, és a Kína uralma alatt lévő Makaón él „bársonyos száműzetésben” – azzal, hogy 2001-ben, a tokiói Disneylandbe tartva hamis útlevéllel lebukott, és a japán fővárosból hazatoloncolták. Az új észak-koreai vezér édestestvére, Kim Dzsong Csoj pedig állítólag azért, mert apja puhánynak tartotta.

A pufók Kim fiú – akit a pártsajtó máris a „remény világítótornyaként” és az ország „spirituális oszlopaként” emleget – a fényképek alapján nagyon hasonlít a külvilág elől elzárt 24 milliós országban még mindig félistenként tisztelt nagyapja fiatalkori alakjához. Bár állítólag svájci magániskolában tanult – apja és nagyapja soha nem járt a kapitalista Nyugaton –, s beszél angolul és németül, azt várják, zökkenőmentesen beilleszkedik a személyi kultusz középpontjába, és megőrzi a váratlanul ölébe hullott abszolút hatalmat. Ebben segíthet, hogy a temetés körülményeit az egykor a Szovjetunió Kommunista Pártjának titkait kutató nyugati kremlinológusok aprólékosságával vizslató elemzők szerint egyfajta régensként ott áll mögötte nagybátyja, a Kim Dzsong Il búcsúztatásán immár nem civilben, hanem friss tábornoki egyenruhában feszítő Csang Szong Tek.

A mínusz tíz fokos hidegben tartott, háromórás szertartáson prominens szerepet játszó, 65 éves Csang Kim Dzsong Il másfél éve szintén tábornokká emelt kedvenc húgának a férje, aki – hogy kiverjék a fejéből a 2002-es szöuli látogatása során a gazdag Dél-Koreában látottakat – megjárta a munkatábort, de rehabilitálták. Rábízták a Koreai Munkapárt személyzeti ügyeit, és 2010-ben megkapta a kulcsfontosságú nemzeti védelmi bizottság alelnöki posztját is, ezzel egyszerre garantálhatja a párt és a hadsereg lojalitását. Utóbbi elnyerésében a 69 éves Ri Jong Ho tábornok is segíthet, akit az utódlásra készülő, betegeskedő Kim Dzsong Il szintén tavalyelőtt léptetett elő a fővárost, Phenjant védő katonai alakulat parancsnokából a hadsereg vezérkari főnökévé.

Az apja címeit várhatóan a következő hónapokban átvevő Kim az 1994-es, előző utódláshoz képest megerősödött hadsereget és megroppant gazdaságot örökölt. A katonák igényeit előtérbe helyező Kim Dzsong Il modern – és külföldön pénzzé tenni igyekezett – rakétatechnológiával rendelkező nukleáris hatalommá emelte Észak-Koreát, és fia is ígéretet tett e politika folytatására. Cserébe viszont romokban hever a nemzetközi szankciókkal is sújtott gazdaság, az 1990-es évek második felének éhínségeiben segélyszervezetek becslései szerint kétmillióan is az életüket veszíthették. Ma is a lakosság legalább harmada éhezik, milliók vegetálnak állami fejadagokból, a gazdaság teljesítménye nem éri el a 18 évvel ezelőttit, és a 30 ezer dolláros egy főre jutó dél-koreai GDP-vel 1800 dolláros észak-koreai áll szemben. Pedig az 1950–1953-as koreai háborút követően – amit nem zárt le békeszerződés, csak egy, a 38. szélességi kör mentén demarkációs vonalat meghúzó tűzszünet – a jelentősebb ipari kapacitással bíró és testvéri szocialista segítséggel megtámogatott Észak-Korea fejlettebb volt, mint az évtizedekig szintén katonai diktatúra által irányított, de az 1980-as évektől látványosan fejlődő Dél-Korea.

A két Korea az ezredfordulón közeledett egymáshoz, gazdasági kapcsolatok épültek – nem csoda, hogy Phenjanban a temetésen csak az ebben szerepet játszó volt déli államfő, Kim De Dzsung és a Hyundai konszern egykori elnöke özvegyei által vezetett magándelegációt fogadták –, ám a 2007-ben megválasztott Li Mjung Bak dél-koreai elnök befagyasztotta a viszonyt. Az együttműködésért az északi nukleáris ambíciók felszámolását követelő Li – aki Kim Dzsong Il 50 óráig elhallgatott haláláról mit sem sejtve tárgyalt Tokióban és ünnepelte 70. születésnapját – hétfői szöuli tévébeszédében „nagy változásokat” jósolt a megosztott félsziget életében, de figyelmeztetett, keményen válaszolnak minden provokációra. Sokan ugyanis az ifjú Kim utódlásának megerősítésére tett lépésnek tekintették, hogy tavaly a gyanú szerint egy északi tengeralattjáró elsüllyesztette a Cseonan korvettet, majd lőttek egy határ menti szigetet.

A demilitarizált zónától – amelynek két oldalán két komplett hadsereg néz évtizedek óta farkasszemet – alig 50 kilométerre lévő Szöulban nem csak egy katonai provokációtól tartanak. Az is rémálom Délen, hogy Észak-Korea gazdaságilag összeomlik, majd – rakéták és katonák helyett – éhes menekültek milliói árasztják el az országot, és a német újraegyesítés költsége aprópénz lesz ahhoz képest, amennyibe a Koreai-félszigeté kerülne. De a status quo fennmaradásában érdekelt Kína is – ahol az országából csak különleges páncélvonatán kimerészkedő Kim Dzsong Il tavaly bemutatta utódjelölt fiát –, mert Észak-Korea fontos puffer számára Dél-Korea, illetve az ott állomásozó amerikai csapatok irányában. Ráadásul Peking – amely Phenjan egyetlen megmaradt szövetségese és kereskedelmi partnere – szemet vetett Észak-Korea ásványkincseire, és gyámolítottjánál biztos kikötőt is remél a tengertől elzárt északkeleti tartományai számára.