Megnyírták

A fundamentalista keresztények közé sorolt amerikai amishok vallási integritásának része, hogy a férfiak a nősülés után szakállat, a nők pedig derékig érő hajat növesztenek. Ennek kimondása kellett ahhoz, hogy a múlt szombaton az USA Ohio államában egy szövetségi bíró a 2009-es gyűlöletbűntény-törvényre hivatkozva példátlanul szigorú ítéletet hozzon egy renegát amish szekta tagjaival szemben. Az alig 137 fős, maroknyi közösség püspöke, a 67 éves Samuel Mullet 15 éves börtönbüntetést kapott, 15 követője – köztük három fia és leánya – pedig egy év egy naptól hét évig terjedőt.

A bűnük az volt, hogy 2011 őszén Ohio keleti részén öt támadás során borotvával, ollóval, valamint lovak sörényének nyírására alkalmas szerszámokkal megszabadították férfiúi vagy női ékességüktől azokat, akiket Mullet hitszegőnek tartott és kiátkozott, mert elmenekültek a közösségéből. Az ügyész eredetileg életfogytiglant kért az amish püspökre, míg a fellebbezést benyújtó védelem enyhe büntetésre számított, mondván, a nyolc megtámadottnak néhány karcoláson kívül nem esett bántódása, legfeljebb lelki sérülést szenvedtek.

Az USA két tucat szövetségi államában, de főleg Pennsylvaniában és Ohióban összesen 250 ezer, vallási gyökereit a XVI. századi német anabaptistákig visszavezető amish él, akik tartózkodnak a földi hívságoktól és a modern technika áldásaitól. Lovas fogaton járnak, egyszerű ruhákat viselnek, televíziót nem néznek, alkoholt nem fogyasztanak, a lányokat házimunkára és engedelmességre nevelik, és a tradicionalisták elektromosságot sem használnak, viszont kézműves agrártermeléssel foglalkoznak, amivel sajátos skanzenként is funkcionáló kirakattelepüléseikre – mint az ohiói Berlin – turistahadat vonzanak.

Mullet még a megszokott amish életmódot is túl erkölcstelennek tartotta, ezért 1995-ben családjával és követőivel az ohiói Bergholz melletti völgybe, egy kétszáz hektáros farmra költözött, ahol a közössége 2003-ban választotta őt püspökévé. Két évre rá nyolc család távozott, őket Mullet kiközösítette. A konfliktus hatását jelzi, hogy a pennsylvaniai Ulyssesben több államból 300 amish vezető gyűlt össze, és érvénytelennek minősítették a püspök rendelkezését, mondván, azt személyes bosszú motiválta.

A tárgyaláson elhangzott tanúvallomások szerint a renegát püspök vaskézzel irányította közösségét, és ez elég volt ahhoz, hogy az esküdtszék felbujtóként főbűnösnek minősítse a gyűlöletbűntényben, noha ő egyik támadás helyszínén sem volt jelen, és nem vett részt az erőszakos szakáll- és hajnyírásban. Rendkívüli fegyelmet követelt, és amikor úgy vélte, hogy néhány férfi követője a külvilággal érintkezés szinte egyetlen formájának megmaradt bevásárlás során „illetlenül” nézett a körükben csak „angoloknak” nevezett idegen nőkre, akkor a bűnösöknek a szakálluk önkéntes levágásával kellett vezekelniük.

Máskor tyúkketrecbe zárta a szigorú szabályok ellen vétőket. A tárgyalóteremben aztán a felesége rezzenéstelen arccal hallgatta azokat a vallomásokat, hogy Mullet házassági tanácsadás ürügyén szexuális kapcsolatra lépett közössége több nőtagjával. Az egyik menye például arról számolt be, hogy apósa ribancnak nevezte, amiért nem akart többé lefeküdni vele. A püspök a vádakat tagadta, és ellenségei koholmányának nevezte.

Az elítéltek között házaspárok is vannak, így a férjek és feleségek várhatóan egymást váltva töltik le büntetésüket, hogy gondoskodhassanak a gyerekeikről, akikből összesen 47 született a börtönre váró hat amish nőnek. A közösség nagy része a per során kitartott Mullet mellett, akit nemrég kivételes szerencse ért: 3 millió dollárt kapott a földje egy részére érvényes földgáz-kitermelési jog fejében. A pénzből visszafizette saját és fiai jelzáloghitelét, a 46 évi házasság után hűségesen kitartó felesége pedig ebből támogatja az ítélet nyomán kereső apa nélkül maradt családokat, és fizeti a kisbusz bérletét a börtönlátogatásokra.