Pofonok völgye

„Úgy tűnik, a magyarverések mögött néha az áll, hogy hajnali kettőkor bezárnak a kocsmák, és néhányan, akik még nem akarnak hazamenni, szórakozásból elkezdenek magyarokra vadászni. Viszont attól tartok, valakinek egyszer ki fog nyílni a bicska a zsebében, s fogalmam sincs, akkor mi történik” – mondta a HVG-nek Gusztony András, a temerini önkormányzat képviselő-testületi elnöke. A vajdasági székvároshoz, Újvidékhez közeli Temerinben az utóbbi hónapokban heti rendszerességgel törnek ki szóváltások és verekedések szerbek és magyarok között, legutóbb a múlt héten kergettek meg szerbek magyar fiatalokat. „Nem csak itt vannak ilyen támadások, valószínűleg azért hallani a legtöbbet Temerinről, mert mi vagyunk a legnehezebb helyzetben, és az egyetlen fegyverünk a nyilvánosság” – magyarázta Gusztony.

Az 1990-es évek elején kirobbant délszláv válság következtében a Horvátországból, majd Koszovóból elmenekült szerbek egy része Temerinben telepedett le. A mintegy tízezer érkezőből hatezren véglegesen beköltöztek, s ennek nyomán gyökeresen megváltozott az etnikai összetétel: az 1970-es évek végén 50 százalék körül volt a magyarok aránya, ma 25 százalék. Az újonnan érkezett szerbek – részben az eredeti lakóhelyükön tapasztalt gyűlölködés miatt – a Vajdaságban hosszabb ideje élő nemzettársaiknál jóval kevésbé toleránsak, és emiatt még a szerbek között is ellentétek alakultak ki.

A feszültségek következtében Temerin fokozatosan a nemzeti ellentétek frontvonalává vált: megerősödtek a szélsőséges szerb pártok – a nacionalista Dveri, az Obraz, illetve az 1389 Mozgalom –, és megnőtt a magyarországi radikális jobboldallal szimpatizáló helyi magyarok száma is, akadtak olyanok is közöttük, akik hitlerista karlendítéssel léptek be az egyik szórakozóhelyre. A megosztottságot mutatja, hogy a kocsmák és diszkók egy részébe csak magyarok vagy csak szerbek járnak, s a hétvégéken menetrendszerűen robbannak ki az összetűzések. A helyiek szerint az atrocitások különösen az 1942. januári újvidéki vérengzés évfordulójakor szaporodnak meg, illetve akkor várhatóak újabb támadások, amikor a Szerbiától 2008-ban elszakadt, albán többségű Koszovóban nő a feszültség.

Temerin mellett a Nagybecskerekhez tartozó Muzslyán, a dél-bácskai Óbecsén, illetve a magyar határhoz közeli Szabadkán érték súlyosabb támadások a magyarokat, legtöbbször csupán azért, mert magyarul beszéltek egymással. A legutóbbi incidens vasárnap hajnalban Szabadka belvárosában történt, ahol szintén azért estek neki öt magyar fiatalnak, mert az anyanyelvükön beszélgettek. A megtámadottak egyikét bokszerrel verték fejbe, a többieknek az arcát ütötték.

Szaporodnak a magyarellenes grafittik is, több házon jelent meg a „Halál a magyarokra”, a „Magyarokat Magyarországra”, illetve a „Magyarokat a jég alá” felirat. Igaz, a helyiek egy része nem biztos abban, hogy a bántó jelszavak mindegyikét valóban a szerbek festették fel. Akadnak, akik úgy vélik, hogy a falfirkák egy része provokátorok munkája.

A helyi magyarokat az is aggasztja, hogy a szerb hatóságok szerintük kettős mércét alkalmaznak az elkövetők ellen: ha a szerbek támadnak, az eseteket egyszerű garázdaságként kezelik, és az elkövetők általában egy-két nappal később már szabadlábon vannak. Ha viszont magyarok az elkövetők, akkor hosszú időre rács mögé kerülnek – 2004-ben magyarok Temerinben súlyosan bántalmaztak egy beléjük kötő szerb férfit, és ezért öten összesen 61 évnyi börtönbüntetést kaptak. Előzetesben van még az a két magyar is, aki tavaly októberben tűzött össze szerbekkel egy temerini kocsmában. A szerb hatóságok viselkedését korábban többször is kifogásolta Egeresi Sándor, a vajdasági parlament volt elnöke is, ám a hozzáállás annak ellenére alig változott, hogy az akkori tárgyalófél Ivica Dacsics belügyminiszterből közben kormányfő lett. Elítélte viszont az etnikai alapú támadásokat Bojan Pajtics vajdasági kormányfő. „A megtámadott ház a Vajdaság volt. Ebben a házban századok óta építjük a nemzetek közötti bizalmat. Elvárom, hogy drasztikusan büntessék meg azokat, akik így élik ki magukat” – mondta Pajtics.

A HVG-nek nyilatkozó vajdasági magyarok szerint nem lehet tudni, kik állnak a támadások mögött, a szerbiai pártok egyike sem helyesli ugyanis nyíltan a magyarveréseket. A helyzetet bonyolítja, hogy a támadók között gyakran akadnak a helyiek által janicsároknak nevezett fiatalok: olyanok, akik szerb–magyar vegyes családban születtek, és a zaklatásokban való aktív részvétellel próbálják meg bizonyítani „jó szerbségüket”.

A támadások olyan időszakban szaporodtak el ismét – a korábbi válságos időszak 2005-ben és 2006-ban volt –, amikor állami szinten javul Budapest és Belgrád viszonya. Januárban Navracsics Tibor miniszterelnök-helyettes részt vett az 1942-es szerb- és zsidóellenes razzia emlékére szervezett újvidéki rendezvényen, s a várakozások szerint Alekszandar Vucsics szerb kormányfőhelyettes októberben ellátogat majd Csúrogra, ahol 1944 őszén a szerb partizánok – Zsablyához és Mozsorhoz hasonlóan – kivégezték a magyar férfilakosság többségét, a magyar családokat pedig elűzték a három településről. A megbékélést szerb részről megkönnyíti, hogy a jelenlegi belgrádi kormánykoalíció vezető pártja, a Szerb Haladó Párt (SZNSZ) ideológiája távol áll az egykori titói kommunista eszmerendszertől, és inkább a valaha a partizánok ellen is harcoló csetnikmozgalommal érez szellemi közösséget.

NÉMETH ANDRÁS