Ultimátumot adott a hadsereg Egyiptomban a hétvégi óriástüntetés után a politikai szereplőknek. Mindez tovább bonyolíthatja a helyzetet – tapasztalta a HVG tudósítója.
„A hadsereg és a nép jegyesek” – hangzott fel újra az ismerős szlogen a kairói Tahrír téren, ahol az utóbbi napokban ismét több százezren demonstráltak. Fiatal fiúk kiabáltak és irányították rá lézerjelzőjüket az alacsonyan köröző katonai helikopterekre, melyek zöldnek tűntek a több ezer fényes ponttól. A helikopterek megállás nélkül repkedtek a Tahrír tér és az elnöki palota körül, némelyikre egyiptomi lobogót erősítettek. Minden alkalommal, amikor elhúztak, a tömeg üdvrivalgásban tört ki. A Mohamed Murszi iszlamista elnök lemondását követelő transzparensek mellett számtalan, a hadsereg közbeavatkozását sürgető jelszó is feltűnt, ám kétségtelenül a Talat Harb utca bejáratára függesztett „Obama a terroristákat támogatja” felirat vitte a pálmát.
A Tamarod (Lázadj!) mozgalom által június 30-ára – Murszi beiktatásának első évfordulójára – szervezett országos tüntetés soha nem látott emberáradatot vitt ki az utcára Egyiptomban. Óvatos becslések szerint körülbelül hárommillióan demonstráltak az országban – két éve nem követelték ennyien Hoszni Mubarak távozását –, hogy tiltakozzanak Murszi és a kormányon lévő Muszlim Testvériség politikája ellen. Az iszlamisták pedig az elnök melletti szimpátiatüntetést szerveztek. Az utóbbiak voltak kevesebben, és a hírek szerint a belügyminisztérium rendőröket küldött ki, hogy megvédje az államfő támogatóit. Erre azért volt szükség, mert vasárnap este ismeretlen tüntetők felgyújtották és kirabolták a Muszlim Testvériség központi székházát Kairóban, de Alexandriában is lángolt a pártházuk.
A tüntetés lapzártánkig viszonylag békés volt, hivatalos közlés szerint a hét elejéig összesen tizenheten haltak meg az országban, és körülbelül hatszázan sebesültek meg, miközben a 2011-es Mubarak-ellenes tüntetések idején több mint nyolcszázan vesztették életüket. Bár Port-Szaídban a mártírok terén egy házilag barkácsolt bomba megölt egy embert, a hasonló merényletek elkerülték Kairót. Ebben komoly szerepet játszott az egyiptomi hadsereg, amely már a múlt hét közepén lezárta a gázai, a líbiai és a szudáni határátkelőt, hogy megakadályozza a szélsőségesek beszivárgását.
„Nyilván számoltunk azzal, hogy önként nem akarnak majd elmenni a hatalomból – mondta a HVG-nek Uszama Muftah, a német Friedriech Naumann Alapítvány kairói koordinátora. – Jelenleg a politikai iszlamizmus ellen zajlik tüntetés Kairóban, amire eddig nem volt példa a Közel-Keleten. Ha Egyiptomban sikerül lemondatni az elnököt, az ragadós példa lehet az összes szomszédos országban.” A Tamarod mozgalom az idén áprilisban kezdte meg működését, azzal a céllal, hogy elérje Murszi távozását, és az elnökkel tartson az általa kijelölt főügyész, akinek összetűzései a bíróságokkal és a bírák testületével meghatározták az utóbbi egy évet. Annak is szeretnének véget vetni, hogy a Testvériség erőszakosan rátelepedjen az államapparátusra.
A Tamarod, amely laza szálakkal ugyan, de 2011-ig a teljes szekuláris politikai ellenzéket magába foglaló, Mubarak-ellenes Kifájá (Elég) mozgalomhoz kapcsolható, keddig adott időt Murszinak, hogy lemondjon. A Muszlim Testvériségből alakult Szabadság és Igazság párt és a háromórás beszédet tartó Murszi is kizárta ezt. A Tamarodot pedig azzal vádolták meg, hogy jelentős támogatást kap a volt kormány szimpatizánsaitól, és szembemegy a forradalom követeléseivel.
Hétfőn este aztán az ellenzéki mozgalomnál is fajsúlyosabb szereplő lépett elő, amikor az állami televízióban beolvasott nyilatkozatban a hadsereg 48 órát adott a politikai erőknek, hogy oldják meg a válságot, különben a katonák jelölik meg a kivezető utat. Murszi hivatala kedd hajnali közleményében azzal reagált, hogy folytatják a párbeszédet az ellenzékkel, és megjegyezték, hogy a hadsereg nem egyeztetett velük. Az elnök egyik tanácsadója katonai puccs veszélyét emlegette, aminek szándékát a fegyveres erők tagadták. Hangsúlyozták, azt szeretnék, hogy minden politikai erőt a krízis mihamarabbi megoldására sarkalljanak.
Nem világos azonban, mit akarnak vagy tudnak tenni a tábornokok, és mire jut a tüntetőkkel az elnök és az iszlamisták. Több kairói politikai elemző is azon a véleményen van, hogy a Tamarod mozgalom sikere mögött az ország súlyos gazdasági válsága áll. Az állandó benzin- és földgázmizéria, az egyre gyakoribb áramkimaradások, a növekvő infláció és a biztonság hiánya vitte ki az utcára az embereket, akik elsősorban stabilitást szeretnének, úgy tűnik, bármi áron. Az Egyiptom modern történetében mindig meghatározó szerepet játszó hadsereg ultimátuma nyomán a helyzet megoldása Murszi és Abdel Fattah al-Sziszi védelmi miniszter együttműködésén vagy konfliktusán múlhat, és a folyamat mindkettejük, de az ország számára is rejt kockázatokat.
Ha Murszi – akit keddig már kormányának hat tagja, közte a külügyminiszter hagyott ott – lemond, a súlyosan megosztott és csak a Muszlim Testvériség ellen összekovácsolódott szekuláris ellenzék képtelen lesz kiállítani konszenzuson alapuló elnökjelöltet, tehát a hadsereg beavatkozhat. De megteheti akkor is, ha Murszi nem adja át önként a hivatalát, és a feszültség fokozódik. Az pedig, hogy 2011 novemberében a demokráciát követelő tömegek véres harcokat vívtak az országot akkor irányító Legfelső Katonai Tanács ellen Kairó belvárosában, úgy tűnik, ma már senkit sem érdekel – legkevésbé a Murszi távozását kiabálva követelő tömegeket.
JÁSZBERÉNYI SÁNDOR / KAIRÓ
Már érthető, miért rendeltek 3000 darab új, kínainak tűnő nyomkövetős okosórát a hatóságok, miközben ennek csak alig több mint a harmada van használatban raboknál és bűnügyi felügyelet alatt állóknál. Az eszköz pontossága mellett az is kérdés, van-e jogalap távol tartani azokat, akiket veszélyesnek ítéltek a védett személyekre nézve.
