Még alakul

A 84 éves Edith Windsor hat éve, Kanadában házasodott össze Thea Clara Spyerrel, mindketten New Yorkban éltek, de kihasználták, hogy az USA északi szomszédja 2005-ben engedélyezte az egyneműek frigyét. Spyer 2009-ben elhunyt, és a hagyatéka után az amerikai adóhivatal 363 ezer dolláros örökösödési illetéket rótt ki Windsorra, akinek egy centet sem kellett volna fizetnie, ha férfihoz köti az életét, de New York állam csak 2011-ben legalizálta a melegek házasságát. Windsor perelt, és rövidesen nemcsak a pénzét kapja vissza, de a neve bekerült az USA jogtörténetébe. Ügyében ugyanis a washingtoni legfelső bíróság precedensértékű döntést hozott, megsemmisítve az 1996-os családvédelmi törvény azon szakaszát, amely a szövetségi juttatások és adószabályok tekintetében a homoszexuális házaspároknak nem adott a heteroszexuálisokéval azonos jogokat.

Az amerikai melegközösség tagjai a teljes egyenjogúsításukhoz vezető küzdelemben elért áttörést ünnepelték, amikor az alkotmánybírósági szerepet is betöltő testület a múlt szerdán 5:4 arányban meghozta határozatát. A többségi véleményt ugyanaz az Anthony Kennedy bíró jegyezte, aki a legutóbbi két, homoszexuálisokat érintő ítéletnél is elvégezte ezt a munkát (erről lásd Legfelső bírósági lépcsőfokok című írásunkat), és 4-4 konzervatív és liberális társa között általában a mérleg nyelvének bizonyul.

A helyzet azonban korántsem egyszerű, a többség ugyanis tartózkodott attól, hogy kimondja: a melegházasság az USA-ban bárhol megköthető. Nem semmisítette meg ugyanis a házasságvédelmi törvény azon szakaszát, amely lehetővé teszi, hogy az egyes tagállamok rögzítsék, kizárólag férfi és nő léphet frigyre, s nem kötelezi őket a máshol bejegyzett melegházasság elismerésére. Az egyenlőség így alapvetően pénzügyi természetű, és azt jelenti például, hogy az egynemű házasfelek közös adóbevallást tölthetnek ki, és a heteroszexuálisoknak járó örökösödési és egyéb adókedvezményben, juttatásokban részesülhetnek.

Barack Obama amerikai elnök máris utasította a kormányapparátust, hogy igazítsák hozzá a szabályozást a legfelső bírósági döntéshez, ami szintén bonyolult lesz. A házasságban élőknek járó szövetségi juttatásokról és kedvezményekről ugyanis több mint ezer törvényhely és jogszabály rendelkezik, és van, amelyik elnöki rendelettel módosítható, de olyan is, amelyikhez a kongresszus jóváhagyása szükséges. Márpedig a szenátusban a melegházasságot támogató demokraták, a képviselőházban pedig az azt ellenző republikánusok vannak többségben. Arról nem is beszélve, hogy a határozat csak azokra az államokra vonatkozik, amelyekben elismerik az egyneműek házasságát. Így még nem világos, ha egy meleg pár olyan államba költözik, ahol legálisan nem kelhetne egybe, megkaphatja-e ugyanazokat a pénzügyi kedvezményeket.

Nem mentes az ellentmondásoktól a legfelső bíróság másik, homoszexuálisokat érintő múlt heti döntése sem. A testület elutasította, hogy érdemben tárgyalja a melegházasságot betiltó 2008-as, népszavazáson született kaliforniai alkotmánymódosítást megsemmisítő bírói ítélet elleni keresetet, mert azt nem az állam képviselői nyújtották be – ők nem akartak élni a fellebbezés lehetőségével –, hanem a tilalom támogatói. A szintén 5:4 arányban hozott döntés megnyitja az utat, hogy Kalifornia az USA 13. szövetségi állama legyen, amely engedélyezi az egyneműek frigyét. A kisebbségi vélemény szerint – amit Kennedy mellett két konzervatív és egy liberális főbíró jegyzett – viszont az alkotmányossági felülvizsgálatot meg kellett volna ejteni. Jogászok úgy vélik, a döntés azzal a következménnyel járhat, hogy ha egy szövetségi állam nem ért egyet egy sikeres népszavazási kezdeményezés eredményével, akkor ezentúl elérheti annak bírói úton való megsemmisítését.

Az igazi küzdelem azonban csak most kezdődik. A melegházasság támogatói államról államra próbálják majd elérni a legalizálást. Nehéz dolguk lesz, mert az USA 30 szövetségi államában alkotmány mondja ki, hogy házasságot csak férfi és nő köthet, hétben pedig csak a bejegyzett élettársi közösséget engedélyezik az egyneműek számára. Az ellenzők a tilalom védelmére rendezkednek be, és arra számítanak, hogy az egyes államoké lesz az utolsó szó. A házasságvédelmi törvény passzusát megsemmisítő döntést a kisebbségi véleményében támadó Antonin Scalia főbíró viszont úgy véli, Kennedy megnyitotta az utat a melegházasság általános, szövetségi elismerése és egyes állami tilalmának alkotmányellenessé minősítése előtt. Kennedy az indoklásában a 14. alkotmánykiegészítésben rögzített törvény előtti egyenlőségre is hivatkozott ugyanis, amire alapozva – és ebben bíznak a melegházasság legalizálásáért harcolók – indokolható lesz az emancipáció.

A legfelső bíróság négy liberális tagja hallgatott, talán azért, mert egyelőre nem akart továbblépni az úton. Egyikük, Ruth Bader Ginsburg ugyanis az abortuszt liberalizáló 1973-as döntésről úgy tartja, azzal az akkori testület túlságosan előresietett, nem várta meg, míg a kérdésről nyugvópontra jut a vita a társadalomban, és ez máig ható feszültségek forrása lett. Lehet, hogy ezúttal nem kell sokáig várni, az amerikai közvélemény ugyanis egyre elfogadóbb a melegházasság iránt, már 55 százalékuk helyesli, a 30 év alattiak körében az arány a 80 százalékot súrolja. A változás ütemét jelzi, hogy a házasságvédelmi törvényt 1996-ban a képviselőház és a szenátus kétpárti egyetértésben fogadta el, és a demokrata Bill Clinton habozás nélkül aláírta. Ő azóta éppúgy a jogszabály ellen és a melegházasság mellett állt ki, mint felesége, Hillary Clinton vagy Barack Obama elnök – akik 2008-as kampányukban még nem támogatták az egyneműek frigyét.

NAGY GÁBOR