Ütközéspont

Kivételes történelmi eseményeknek lehetnek tanúi a napokban Bangkokban azok a turisták, akik a követségi figyelmeztetések ellenére kitartottak thaiföldi utazásuk mellett. Kormányellenes tüntetők özöne árasztotta el a fővárost a decemberben meghirdetett Bangkok Shutdown mozgalom jegyében. A gyökeres rendszerváltást és a Jingluck Sinavatra által vezetett kormány feltétel nélküli távozását követelő tömeg Bangkok megbénításával igyekszik kiharcolni a célját: megtisztítani az országot a jelenlegi kormányhatalom utolsó csíráitól is. Tüntetők csoportjai úttorlaszokat és pódiumokat emeltek a legnagyobb közlekedési csomópontokban, és vasárnap este tízezrek énekeltek Bangkok utcáin a szabadságról és a hazaszeretetről, gyertyával a kezükben.

Másnap reggel az egyre duzzadó tömeget igazi fesztiválhangulat várta: ingyenes ételstandok és palackozott víz, önkéntes forgalomirányítók, szervezett szemétszedők és a tüntetőkkel szimpatizáló egészségügyi szakszervezetek elsősegélysátrai. A forgalmi dugóiról hírhedt thai fővárosban üresen maradtak a kuszán tekergő autópályák, csak a magasvasút dugig tömött kocsijai emlékeztettek a korábbi nyüzsgésre. Az utcai színpadokon tévésztárok, híres együttesek és népszerű szónokok léptek fel, és a tüntetők kórusban, táncolva énekelték: „Jingluck, takarodj!”

Az eddigi legnagyobb kormány- és rendszerellenes kampány hírére félmillió utazó mondta le repülőjegy-foglalását a téli főszezonban, és a bangkokiak ezrével költöztek a nyugalmasabb északi megyékbe. Több mint száz fővárosi iskola és bankfiók bezárt, és a tüntetések helyszínén a benzinkutakat is lelakatolták. A véres kimenetelű, 2010-es utcai harcok megismétlődésétől tartva a kormány 18 ezer katonát és rendőrt helyezett készültségbe a fővárosban.

Thaiföldön a közel tíz éve húzódó belviszály mostanra messze túlnőtt a két tábor közötti hagyományos politikai ellentéten. Az egyik oldalon a vörösingesek továbbra is a korrupciós vádak elől külföldre menekült karizmatikus exkormányfő, Thakszin Sinavatra örökségét védik, és a demokratikus választások számukra kedvező jogerős eredményeire hivatkoznak. Az ellentáborukba viszont már nem csak a royalista elitet támogató, demokrata párti sárgaingesek tartoznak. Amióta Thakszin húga, a politikailag tapasztalatlan Jingluck és a betiltott Thakszin-párt hamvaiból újjáéledt Pheu Thai (Thaiföldiekért) párt 2011-ben megszerezte a parlamenti többséget, ügyetlen kormányzásuk sok korábbi szavazójukat kiábrándította. A sokszínűvé duzzadt ellenzék korrupcióval, dilettáns és népámító intézkedésekkel és az ország eladósításával vádolja a kormányt. Hallgatólagosan mellé álltak a magánszektor befolyásos üzletemberei is, akikben a gazdasági mélyrepülés az 1998-as krach emlékét idézte fel.

Elmosódtak a konfliktus korábbi regionális határai is. A demokrata és pártsemleges ellenzékhez a bangkoki elit és a politikailag mellőzött dél-thaiföldiek mellett számos polgári csoport és szakszervezet csatlakozott az egész ország területéről, hivatalnokok, tanárok, egészségügyi dolgozók. A Jingluck-kabinet alatt Thaiföld elvesztette világelső pozícióját a rizsexportban, ami termelők tömegeit fordította a kormány ellen a vörösingesek fő bázisán, az ország lakosságának egyharmadát tömörítő északkeleti régióban. Még a Thakszin-örökséget leginkább védelmező Észak-Thaiföldön, a Sinavatra család szülőföldjén is érezhető a kormány népszerűségének hanyatlása.

A kormányellenes mozgalom vezetője az ellenfelei által diktátornak és hamis prófétának bélyegzett Szutep Taugszuban, aki a kusza thai politika tipikus figurája (HVG, 2013. december 14.). Küzdelmét úgy jellemezte: „Rabszolgák leszünk, ha nem győzünk. Nincs más alternatíva.” Szutep gyökeres államreformot javasol, aminek a részletei meglehetősen kidolgozatlanok. A mostani „korrupt és hazug” politikusok helyett egy Népi Tanács „erényes” tagjaira bízná az „abszolút demokrácia” sorsát. Az alkotmányos monarchia élén a király maradna az államfő, aki kijelölné a miniszterelnököt, utóbbi pedig felállítaná a Népi Tanácsot. A testületbe 300 tagot foglalkozási kvóta alapján delegálnának, százat a Szutep vezette Civil Mozgalom a Demokráciáért (PDRC) nevű szervezet szavazna meg.

„Nyitottak vagyunk a vitára, de nem vagyunk nyitottak az egyezkedésre” – jelentette ki Szutep, aki csak a PDRC követeléseinek teljesítése után hajlandó tárgyalni a kormánnyal. A parlament alsóházát társadalmi nyomásra feloszlató, és ügyvezetőként kormányzó Jingluck az ellenzék sürgette reformokat alkotmányellenesnek minősítette, és elutasította. Hiába kérte, olykor a könnyeivel küszködve, hogy a konfliktust „barátian” rendezzék, a májusi szavazást követelő Szutep a február 2-ára előrehozott parlamenti választás bojkottjára szólított fel, és a PDRC aktivistái több választókörzetben is megakadályozták a jelöltállítást. A káosz hatására megindult a külföldi tőke kiáramlása az országból, a valuta, a baht árfolyama egyéves mélypontra zuhant, és lejtőre került a bangkoki tőzsdeindex is. Ilyen politikai helyzetben Thaiföldön már sokszor beavatkozott a hadsereg, az ország 1973-as demokratizálódása óta másfél tucat államcsíny, puccskísérlet és csendes puccs volt. Ez az a megoldás, aminek elutasításában a makacs kormány és vehemens ellenzéke is egyetért.

TEVELI GÁBOR / BANGKOK