A szüleinktől tanuljuk meg az anyanyelvünket, amelyet ha elveszítünk, akkor a hagyományaink is elvésznek – mondták újságíróknak, köztük a HVG tudósítójának a brú őslakos közösség tagjai az északkelet-kambodzsai esőerdőben lévő Szin Száj faluban. Arról számoltak be, hogy a környező iskolákban nem tanítják a nyelvüket, ezért félő, hogy a fiatalok egyre kevésbé beszélik majd a brút, márpedig akkor a közösség szájhagyomány útján átadott ősi tudása is szűkül, hiszen számos kifejezés csak a saját nyelvükön létezik – például az erdővel kapcsolatos fogalmak. Igaz ez a többi őshonos nyelvre is: Kambodzsában például a lakosság 96 százaléka által beszélt hivatalos khmeren kívül még legalább húsz nyelv létezik, köztük olyan is, mint például a szaok, amelyet legfeljebb már csak tucatnyian beszélnek folyékonyan.
A nyelvi – ezáltal a kulturális – identitás és sokszínűség megőrzése mégsem lehetetlen, miután az UNICEF 2012-ben Kambodzsát a kisebbségi nyelvek megőrzésében modellként ismerte el az ázsiai és csendes-óceáni térségben. Kétnyelvű tanítási programok indultak, és öt őshonos nyelv – a kreung, a tampuan, a brú, a kavet és a phnong – írásrendszerét rögzítették. Viszont – panaszkodtak a falubeliek – kevés a kétnyelvű tanár, és a gyerekek nem feltétlenül járnak iskolába, mert például a családjukkal a rizsföldeken dolgoznak.
A világ közel hatezer beszélt nyelvének a felét kihalás veszélyezteti, és az UNICEF szerint kéthetente végleg eltűnik egy. Mindez óhatatlanul hozzájárul ahhoz, hogy a világ lakosságának öt százalékát – mintegy 360 millió embert – jelentő őslakos népek gyors ütemben beolvadjanak a többségi népcsoportokba. A folyamat Ázsiában azért is gyors, mert a mintegy ötezer őslakos közösség kétharmada ott él.