Balti energetika

Lett közvetítéssel megérkezett Észtországba a litvániai Klaipeda kikötőjében épített LNG-terminálból származó első földgázszállítmány. Bár az első tétel nem volt túl nagy – csupán százezer köbméter –, az ügylet bebizonyította, hogy sikeres a három balti köztársaság közötti energetikai együttműködés, amelynek célja, hogy megtörjék az orosz gázipari óriás, a Gazprom eddigi monopóliumát. A szovjet időszak hagyatékaként az 1991-ben függetlenné vált államokba csupán Oroszország felől érkezett ugyanis vezetékes gáz. Moszkva vissza is élt a helyzetével: a baltiaknak szállított gáz ára a harmadával többe került, mint amennyit a lelőhelyektől azonos távolságra lévő Németország fizetett.

A 2015 elejére a teljesítményét alaposan megnövelő klaipedai LNG-terminál 130 millió dolláros költséggel épült, s az évi négymilliárd köbméteres kapacitás azt jelenti, hogy az orosz szállítmányok esetleges elmaradásakor is szavatolható a térség legfontosabb fogyasztóinak folyamatos ellátása. A földgáz a norvég Statoiltól érkezik, az ár versenyképes a Gazproméval – amely az LNG-terminál átadása előtt 23 százalékos árcsökkentést jelentett be.

A litvániai cseppfolyósgáz-terminál megnyitásával gyökeresen megváltozott a balti térség legfontosabb tározójának szerepe. A lettországi Incukalns központból eddig Oroszországból importált gázzal látták el a téli időszakban Lett- és Észtországot, az utóbbi saját tárolókapacitása csak 4-5 napi fogyasztással egyenértékű. Most Lettország Litvániával arról kezdett tárgyalásokat, hogy legalább részben az LNG-terminálból származó gázzal töltsék fel a tározóját. Helyi források szerint a végleges megállapodás még távol van, az érdekelt felek egyelőre nem állapodtak meg arról, hogy az egyes cégek milyen feltételekkel használhatják a létesítményt.