A szembenállástól a tárgyalásig

1959. január 1.: A Fidel Castro vezette forradalmárok megdöntötték az USA által támogatott Fulgencio Batista rendszerét, a diktátor elmenekült. Washington elismerte az új kubai kormányt, és Richard Nixon amerikai alelnök április 19-én találkozott a miniszterelnöki posztot betöltő Fidellel.

1961. január 3.: Az USA megszakította a diplomáciai kapcsolatokat Kubával, miután az államosította az amerikai érdekeltségeket, kezdve az olajfinomítókkal, amelyek nem voltak hajlandók szovjet nyersolajat feldolgozni.

1961. április 17.: Az amerikai Központi Hírszerző Ügynökség (CIA) segítségével és pénzéből kiképzett emigráns kubaiak fegyveres csapata partraszállást kísérelt meg a Disznó-öbölben, de három nap után kudarcot vallott. Az inváziós próbálkozás előtt egy nappal az amerikai provokációkra reagálva Fidel először minősítette szocialista forradalomnak a Batista megdöntése óta lezajlott változásokat.

1962. február 7.: John F. Kennedy teljes kereskedelmi embargót rendelt el Kubával szemben. Washington 1960 októbere óta tiltott minden, élelmiszeren és gyógyszeren kívüli amerikai exportot.

1962. október 14.: A Kuba fölé vezényelt amerikai U2-es kémrepülőgépek egyike első alkalommal tudott fényképfelvételeket készíteni a karibi szigetországba telepített szovjet közép-hatótávolságú atomrakétákról. Az USA október 22-én tengeri blokádot vont Kuba köré. A világot nukleáris háború szélére sodró válság október 28-án ért véget. Moszkva beleegyezett a rakéták hazaszállításába, Washington pedig vállalta, hogy nem indít inváziót Kuba ellen, és titokban kivonja a rakétáit Törökországból.

1980. április 20.: A Peru havannai nagykövetségére zsúfolódott tízezer kubai okozta válsághelyzetre reagálva bejelentették, hogy a fővároshoz közeli Mariel kikötőjéből bárki emigrálhat, akiért hajó jön. Október 31-éig 125 ezren menekültek Floridába – Kuba számos köztörvényes bűnözőt is hajóra rakott. 1994 augusztusában és szeptemberében újabb 35 ezer kubai vágott neki a tengernek az USA felé. Az utóbbi válságot követően született meg az a szabály, hogy aki eléri a Kubától 145 kilométerre lévő amerikai partokat, az letelepedési engedélyhez juthat, akit viszont a tengeren kapnak el, deportálják.

1996. március 12.: Bill Clinton amerikai elnök aláírta a Jesse Helms republikánus szenátor és Dan Burton republikánus képviselő nevével fémjelzett törvényt, amely megerősítette és megszigorította a Kuba elleni embargót. Az új szabályok büntetni rendelték más országok Kubával kereskedő vállalatait is, megtiltották olyan átmeneti kubai kormány elismerését, amelynek Fidel vagy Raúl Castro a tagja, és kompenzációt írtak elő minden államosított amerikai tulajdon után.

2006. július 31.: A súlyos műtéten átesett Fidel ideiglenesen átadta az ország irányítását öt évvel fiatalabb öccsének, Raúlnak, akit a havannai nemzetgyűlés 2008. február 24-én választott meg az ország államfőjévé.

2014. december 17.: Barack Obama amerikai és Raúl Castro kubai államfő külön-külön tévébeszédben jelentette be, hogy a két ország a diplomáciai kapcsolatok újrafelvételére törekszik, Washington enyhít az elnöki rendelettel módosítható embargós szabályokon, és fogolycserét is lebonyolítanak. Az első közvetlen diplomáciai tárgyalások 2015. január 22-én kezdődtek.

2015. április 11.: Az Amerikai Államok Szervezetének panamavárosi csúcsértekezletén találkozott Obama és Raúl Castro. A kézfogásuk 18 másodpercig, a megbeszélésük 80 percig tartott.