Kevesebb mint négy nap alatt foglalta vissza húsz éve a horvát hadsereg a nyugat-balkáni ország szerb ellenőrzés alatt lévő, 10 ezer négyzetkilométeres részét. A második világháború utáni korszak legnagyobb európai szárazföldi hadműveletében 138 ezer horvát és 31 ezer szerb fegyveres vett részt, s a harcokban kétszáz horvát és közel hatszáz szerb katona vesztette életét. Az összeomlás olyan gyors volt, hogy sokan úgy vélik, Zágráb és Belgrád már az akció megindítása előtt megegyezett a Krajinai Szerb Köztársaság (RSZK) feladásáról. Erre utalnak azok a híresztelések is, melyek szerint néhány nappal a támadás augusztus 4-ei megindítása előtt sebtében visszavonták az RSZK-ból a jugoszláv hadsereg korszerű fegyvereit.
A háború előzménye az volt, hogy a nyár folyamán a horvát hadsereg elfoglalta a boszniai Grahovót, a különleges alakulatok pedig előrenyomultak Gracac városa felé, s ezzel gyakorlatilag elszigetelték Knint és környékét a külvilágtól. „A Vihar hadművelet NATO-értékelések szerint is csillagos ötöst kapna” – jelentette ki nem sokkal a harcok elülte után az ENSZ egyik, Kninben szolgáló tisztje, a kanadai Andrew Leslie. Ő később a hágai Nemzetközi Törvényszék előtt tett vallomásában már arról beszélt, hogy a horvát erők válogatás nélkül lőttek katonai és polgári célpontokat Kninben, ám a testület végül a tüzértiszt értékelése ellenére is felmentette a háborús bűnök vádja alól az akciót irányító Ante Gotovina horvát tábornokot. Az RSZK eredetileg két, egymással nem érintkező részből állt, a Knin központú, nagyobbik térség eleste után megpecsételődött a kelet-szlavóniai, baranyai és nyugat-szerémségi részekre kiterjedő terület sorsa is, amely az 1995-ben aláírt erdődi (Erdut) egyezmény értelmében 1998-ban békésen tért vissza Horvátország fennhatósága alá.
