Egy valutaunió déli határvidékén lévő, nyersanyagforrásokkal gyengén ellátott, a turisták által kedvelt államalakulat, amely a gazdagabb régiók támogatásának köszönhetően fejlődött, de a – főleg az állami szektorra és az erőn felül finanszírozott jóléti rendszerre – nyakló nélkül fölvett kölcsönöket már nem tudja visszafizetni, s ezért súlyos dilemma elé állítja korábban bőkezű hitelezőit. A kommentárok előszeretettel hasonlítják ily módon az államcsőd szélére sodródott Görögországhoz a szintén adósságtengerben fulladozó Puerto Ricót, amelynek kormányzója, Alejandro García Padilla beismerte, hogy nem tudják törleszteni a 72 milliárd dolláros adósságukat. Ennek első jeleként a múlt héten már csak részben teljesítették egyik esedékes fizetési kötelezettségüket.
Puerto Rico helyzete még Görögországénál is rosszabb, elsősorban jogi értelemben. Míg ugyanis Görögország szuverén államként tárgyalhat a hitelezőivel, addig Puerto Rico a pénzügyi senki földjén találta magát. A Florida partjaitól mintegy 1600 kilométerre lévő szigetcsoport – amely Kubával, Jamaicával, valamint a Hispaniola szigetén osztozó Haitivel és Dominikai Köztársasággal együtt a Nagy-Antillák tagja – az 1898-as spanyol–amerikai háború nyomán került Washington ellenőrzése alá, és nemzetközösségi státust élvez az Egyesült Államokon belül. Azaz nem az USA tagállama, de lakosai amerikai állampolgárok, a pénze pedig az amerikai dollár. Ez egyben azt is jelenti, hogy kötvényeit ugyan az USA 3700 milliárd dolláros, önkormányzati papírokat befogadó piacán bocsátotta ki, ahol városok és szövetségi államok vesznek föl hitelt, ám tőlük eltérően nem élhet az amerikai csődtörvény 9. szakaszával: nem kérhet védelmet a hitelezőitől, hogy ennek ernyője alatt tárgyalhasson tartozásai átütemezéséről, mint tette azt 2013-ban az USA történetének legnagyobb önkormányzati csődjét produkáló Detroit.
A mostani jelzés nyomán őszre teljesen kiürülhet a kassza, és egyelőre mindenki tanácstalan. A Fehér Ház közölte, hogy Detroithoz hasonlóan legfeljebb csak tanácsokra, nem pedig pénzügyi mentőövre számíthat San Juan. A washingtoni képviselőházban Pedro Pierluisi, Puerto Rico szavazati joggal nem bíró delegátusa februárban ugyan kezdeményezett egy törvényjavaslatot, amely az állami kézben lévő közszolgáltatókra, illetve autópálya-üzemeltetőre – ezek adóssága 25 milliárd dollárra tehető a 72 milliárdból – kiterjesztette volna az amerikai csődtörvény hatályát, ám ezt a többségben lévő republikánusok nem támogatják. Azzal érvelnek, hogy előtte Puerto Ricónak fájdalmas gazdasági reformokat kellene végrehajtania, és úgy vélik, a kötvénytulajdonosokat lehetetlen helyzetbe hoznák, ha visszamenőleg érvényes lenne az általuk birtokolt papírokra a csődtörvény hatálya, ami az ilyen esetekben kalkulálható adósságátütemezés miatt befektetésük egy részének elvesztésével járna.
A Puerto Rico által kibocsátott kötvények rendkívül népszerűek voltak. A nemzetközösségi státus ugyanis nemcsak azzal jár, hogy a sziget lakosai nem fizetnek Washingtonnak szövetségi jövedelemadót, hanem azt is jelenti, hogy a kötvények is adómentesek az USA 50 tagállamában, azaz birtokosaiknak a hozam után nem kell adózniuk. Emiatt a nagy amerikai befektetési alapok bevásároltak Puerto Ricó-i kötvényekből, velük pedig nem lesz egyszerű megegyezni, hiába vár García Padilla tőlük is áldozatvállalást a papírok futamidejének meghosszabbításával és kamatának csökkentésével. A megállapodást az is nehezíti, hogy a kötvényeknek nincs úgynevezett kollektív fellépési záradékuk, ami kimondaná: ha a papír feltételeiben változás áll be – például adósság átütemezésekor vagy elengedésekor –, és azt a hitelezők minősített többsége elfogadja, akkor az a kisebbségben maradtakra is kötelező. Így egy esetleges alkuba bele nem egyező kötvénytulajdonosok a teljes tartozás kifizetését követelve sakkban tarthatják a többieket és Puerto Ricót – ahogyan azt amerikai befektetési alapok teszik Argentínával.
A hozamvadász befektetők lelkesen vásárolták a kötvényeket, amelyekkel Puerto Rico a kiadások alul- és a bevételek túltervezése miatt a költségvetésén tátongó lyukat próbálta betömködni. Az pedig egyre nagyobb lett, mert a gazdaság folyamatosan zsugorodik azóta, hogy Washington 2006-ban nem újította meg a Puerto Ricón befektetőknek nyújtott adókedvezményeket. Az adósságállomány az ezredfordulón a GDP 63 százaléka volt, 2005-re 71 százalékra nőtt, és az idén átlépte a 100 százalékot. A névadó nagy mellett több kisebb szigetből álló Puerto Rico adóssága nagyjából a tízszerese az USA 50 szövetségi állama átlagának, ráadásul utóbbiak zömét törvény kötelezi hiánymentes költségvetésre. A San Juan-i kormány önmagát is gúzsba kötötte, mert a tartozásából 22 milliárd dollár általános kötelezettségvállalást jelentő kötvény, amelyet úgy tett még vonzóbbá, hogy beleírta az alkotmányba: ezt az előtt kell törleszteni, hogy az államgépezet saját magára költene.
A problémát súlyosbítja, hogy a gazdaság építménye recseg-ropog. A munkanélküliség 12 százalékos, több mint duplája az amerikainak, a 3,6 millió lakosnak csak a 40 százaléka aktív a munkaerőpiacon – az USA átlaga 60 százalék fölötti –, és a kilátástalanság elől az 1950-es évek óta nem látott áttelepülés indult el. Az USA-ban már ötmillió Puerto Ricó-i származású él, az utóbbi időben érkezettek főleg Floridában telepedtek le. Az idegenforgalom alulteljesít, a legutóbbi, 2013-as adatok szerint 3,2 millió turista érkezett az országba; ez nemcsak a 2005-ös 3,7 milliótól marad el, hanem a közeli Dominikai Köztársaság által fogadott 4,7 milliótól is. És a Washington és Havanna közti közeledéssel újra megjelenhet sokkal vonzóbb riválisként Kuba.
García Padilla kezdeményezésére Anne Krueger, a Világbank volt vezető közgazdásza és két társa áttekintette az adósságválsághoz vezető utat, és javaslatokat tett a kilábalásra. Elemzésük szerint elkerülhetetlen a kötvények lecserélése kedvezőbb feltételű papírokra, amire ekkora helyi adósságállomány esetében még nem volt példa az USA történetében. A gazdaság talpra állításához szerkezeti reformok mellett végre fiskális fegyelemre és az adóbeszedés hatékonyságának javítására is szükség van, s a Krueger-jelentés úgy véli, Washingtonnak is akad teendője. El kellene törölni például az 1917-es – Puerto Rico politikai berendezkedését rögzítő, az ott élőknek amerikai állampolgárságot adó és a kötvényeknek adómentességet garantáló – úgynevezett Jones-törvénynek azt a rendelkezését, amely előírja, hogy a szigetcsoport csak amerikai zászló alatt működő teherhajók közreműködésével importálhat, mert ez megdrágítja a behozatalt. És Krueger szerint, akárcsak a Csendes-óceánban található két amerikai birtoknak, Amerikai Szamoának és a Marshall-szigeteknek, Puerto Ricónak is mentességet kellene adni a jelenleg óránként 7,25 dolláros szövetségi minimálbér alkalmazása alól, mert az összeg ott az egy főre jutó jövedelem 77 százaléka, miközben az USA átlagában csak a 28 százaléka. Végső megoldásnak pedig mindig ott van, hogy Puerto Rico kérje felvételét az USA 51. tagállamaként, amit egy 2012-es népszavazás – első alkalommal – támogatott, ám az eredmény értelmezése Washingtonban és San Juanban is jogi vitába fulladt.
NAGY GÁBOR
