Ráolvasási mechanizmus

Feladta a leckét Peking Washingtonnak Hszi Csin-ping kínai pártfőtitkár-államfő szeptemberi látogatása előtt. A Kínát tisztességtelen árfolyam-manipulátornak tartó amerikai törvényhozók vádjaik igazolását látják abban, hogy a pekingi jegybank a múlt héten váratlanul 1,9 százalékkal leértékelte a jüant. A washingtoni pénzügyminisztérium azonban óvatosabb, és hajlik annak a magyarázatnak az elfogadására, miszerint egyszeri technikai kiigazításról van szó, és az a cél, hogy az árfolyam meghatározására az eddiginél nagyobb hatással legyenek a piaci folyamatok. Amit egyébként a leghangosabban éppen az árfolyam-befolyásolást kiáltó képviselők és szenátorok követeltek hosszú ideje. Más kérdés, hogy – Peking furfangosságát újfent igazolva – erre a lépésre akkor kerül sor, amikor a jüanra nem fel-, hanem leértékelési nyomás nehezedik.

A kínai jegybank a reggelente meghatározott középárfolyamot vitte lejjebb – a kurzus ettől a napi kereskedésben 2-2 százalékkal térhet el, és tavaly november óta mindennap a negatív sávban tartózkodott. A piaci szereplők körében aggodalmat kelt ugyanis, hogy a kínai gazdaság növekedése 7 százalékra lassult, amire hat éve nem volt példa, és 2009-ben a pekingi kormány be is indította a masszív költségvetési kiadást tartalmazó gazdaságélénkítési programját. Tetézi a bajokat, hogy nagyot estek az árfolyamok a sanghaji és a sencseni tőzsdén (HVG, 2015. augusztus 1.), és a befektetők bizalmát még nem sikerült visszanyerni. Holott a kormányzati ellenőrzés alatt álló China Securities Finance Corporation a Goldman Sachs amerikai brókerház becslése szerint már legalább 144 milliárd dollárnak megfelelő összeget költött a mentőakcióra. Márpedig a társadalmi béke szempontjából politikailag minimálisan szükségesnek tartott 7 százalékos ütem elérésében az első hat hónapban meghatározó szerepet játszott az akkor még szárnyaló tőzsdére telepedett pénzügyi szektor teljesítménye, ami nélkül egyes számítások szerint a GDP legfeljebb 6,2–6,5 százalékkal gyarapodott volna.

Akadozik a kínai exportgépezet is: a kivitel júliusban éves szinten 8,3 százalékkal esett, és a zuhanás a legnagyobb külpiacon, az EU-ban a 10 százalékot is felülmúlta. Peking jogosan vélheti úgy, hogy ezúttal magával kell törődnie, s figyelmen kívül kell hagynia a leértékelést érő kritikákat, mert korábban kétszer is a visszafogottságával segítette a világgazdaságot. Az 1998-as ázsiai pénzügyi válság idején – amikor Dél-Korea, Indonézia vagy Malajzia valutája a mélybe zuhant – a kínai gazdaságot ért károk ellenére sem engedte gyengülni a jüant. Ugyanígy tett a 2008-ban kirobbant pénzügyi krízis alatt is, és egészen mostanáig szintén mozdulatlanul tűrte a jegybank, ahogyan a dollárral tartó jüan erősödött a többi valutához képest.

Akadnak, akik versengő leértékeléseket hozó valutaárfolyam-háború kitörését sem tartják elképzelhetetlennek. Peking lépését a feljövőben lévő gazdaságok részéről azonban egyelőre nem kísérte olyan felháborodás, mint amikor az USA 2008 után – saját válságkezelési érdekeinek megfelelően – zéróra csökkentette a kamatokat, s beindította a bankóprést, amivel lejtőre küldte a dollárt, egyoldalú előnyt nyújtva az amerikai gazdaságnak. A helyzet súlyát érzékelve a véleményét rendszerint késő esti, szárazan fogalmazott közleményekben tudató pekingi jegybank ezúttal sajtótájékoztatót tartott. Ji Kang, az árfolyam-politikáért felelős kormányzóhelyettes cáfolta azokat a piaci félelmeket, hogy a lépésenkénti leértékelés akár a 10 százalékot is elérheti, s megerősítette: ha szükség van rá, beavatkoznak. Ezt jelezte, hogy amikor túlzott nyomás nehezedett a jüanra, a piaci szereplők szerint a központi bank dollárt adott el és jüant vásárolt az árfolyam megtámasztására. Az intervencióra bőven van pénz, hiszen Kína valutatartaléka a világon a legnagyobb, 3700 milliárd dollár.

A kínai jegybank második embere azt is hangsúlyozta, hogy az eredeti terveknek megfelelően folytatódnak a reformok, amelyekkel az ország pénzpiacait megnyitják a külföldi befektetők előtt. Pekingben ennek részeként kezelik, hogy a múlt keddi döntés óta a reggeli fixing megállapításánál figyelembe veszik az előző nap kialakult piaci árfolyamot. Ez nemcsak az amerikai törvényhozók leszerelésében segíthet, a kínai kormány célja, hogy a jüan bekerüljön az IMF mesterséges elszámolóegységét, a különleges lehívási jogokat (SDR) meghatározó valutakosárba. Az jelenleg az amerikai dollár mellett az angol fontot, a japán jent, valamint – a közös európai valuta 1999-es létrejötte óta – az eurót tartalmazza.

Az IMF ötévente vizsgálja felül a valutakosár összetételét, s a decemberben esedékes revízión akár be is kerülhet a jüan. A Valutaalap ugyanis az idén áprilisban első alkalommal állapította meg, hogy a jüan nem alulértékelt – erről a washingtoni kongresszusban még nincsenek meggyőződve –, az árfolyama korrekten tükrözi a piaci helyzetet. Egyes hírek szerint az IMF-ben vétójoggal rendelkező amerikai kormány sem ellenezné a pozitív döntést. Ehhez azonban decemberig még újabb reformlépések szükségesek – elsősorban a konvertibilitás erősítésére –, és az SDR-tagság ráütheti a pecsétet a jüan tartalék valuta státusára, aminek elérése a világ második legnagyobb gazdaságává emelkedett Kína régi célja. És ez szintén módosíthatja az erőviszonyokat, amiket az USA és valutája túlsúlya jellemez, hiszen miközben az amerikai gazdaság a világ GDP-jének az ötödét adja, a dollár háromszor ekkora részesedéssel bír a tartalék valuták között.

A gyöngébb jüannak vannak persze közvetlen hatásai is. A kínai export felpöröghet, és egyben olcsóbb is lehet, ez különösen az EU-ban és Japánban erősítheti a deflációs nyomást, ami a gazdasági növekedés ellen hat. Kína kereskedelmi versenytársai – elsősorban Dél-Korea és Tajvan – már maguk is gyengítik valutájukat, hogy ne érje őket piaci hátrány. A kínai gazdaság nyersanyagéhségét kielégítő országok – például Brazília, Dél-Afrika és Ausztrália – kilátásait pedig az import drágulása mellett az is ronthatja, ha a kínai növekedés tovább fékeződik. Amit persze nemcsak a pekingi vezetés szeretne elkerülni, hanem a világgazdaság más szereplői is, hiszen a kínai lendület hőfoka a globális konjunktúrában is meghatározó.

NAGY GÁBOR