Egy árfolyam élete

1994. január 1.: A tervgazdasági időszakkal szakítva a pekingi kormány egységesítette és a dollárhoz kötötte a jüan árfolyamát. Korábban létezett a központilag rögzített hivatalos és a hazai swappiacon kialakult kurzus. Az új dollárárfolyam 8,7 jüan lett, ami a hivataloshoz képest 33 százalékos egyszeri leértékelést jelentett.

2001. december 3.: Egy évtizednél is hosszabb tárgyalási folyamat után Kína csatlakozott a Kereskedelmi Világszervezethez (WTO). A megállapodás az import útjában álló akadályok jó részének lebontása mellett az árfolyam-politika felszabadítása és a konvertibilitás felé tett lépéseket is előírt.

2005. július 4.: Peking felszámolta a jüant a dollárhoz rögzítő horgonyt, ami az amerikai valuta árfolyamát 8,28 jüanon rögzítette. Az új rendszerben a jüant olyan valutakosárhoz kötötték, aminek összetételét nem hozták nyilvánosságra. A lépéssel egyidejűleg a kínai jegybank 2,1 százalékkal hagyta erősödni a jüant. A továbbiakban a központi bank minden reggel közölte a középárfolyamot, amitől a napi kereskedelem során a bankközi piacon mindkét irányban 0,3 százalékos eltérést engedett meg; a sávot később 2-2 százalékosra szélesítették.

2008. július 5.: A kialakulóban lévő pénzügyi válságra reagálva Kína informálisan visszahozta a dollár és a jüan árfolyamának rögzítését. A kurzus korábban – pekingi politikai jóváhagyással – erősödött, ami rontotta az export versenyképességét. 2010. június 6-án Peking újra eloldotta az árfolyamhorgonyt – miután annak alkalmazását az USA és több más kereskedelmi partnere kifogásolta –, és kontrollált módon ismét hagyta erősödni a jüant.

2015. április 7.: A jüan árfolyamának lassú, de folyamatos emelkedésére reagálva az IMF első alkalommal állapította meg, hogy a kínai valuta értéke a valós piaci helyzetet tükrözi.

2015. augusztus 11.: A pekingi jegybank 1,9 százalékkal lejjebb vitte a középárfolyamot, ami a legnagyobb egyszeri leértékelés volt az 1994. januári reform óta.