Papíroroszlán

Ázsia tigrisei után megérkezett Afrika oroszlánja is. Az újságírói könnyedséggel alkotott kifejezés szakmai berkekben is kezd tért hódítani Etiópia szélvészgyors gazdasági fejlődése kapcsán, ami sokakban Hongkong, Dél-Korea, Szingapúr és Tajvan jó ötven éve kezdődött felemelkedését idézi fel. Etiópia gazdasági teljesítménye valóban lenyűgöző, főleg azok után, hogy az Afrika szarván elhelyezkedő, 99 millió lakosú ország neve három évtizede még az éhínséggel és a nyomorral forrt egybe, ma azonban az IMF szerint egyike a világ öt leggyorsabban növekedő államának.

Hogy mekkora fejlődésen ment keresztül Etiópia az utóbbi évtizedekben, azt épp a mostani, az El Nino légköri jelenség okozta, harminc éve nem látott extrém időjárásra és a vele járó társadalmi-gazdasági krízisre adott kormányzati reakció mutatja meg. Addisz-Abeba 192 millió dollárt különített el július óta a szárazság okozta károk enyhítésére, s több mint 8 millió nélkülözőnek nyújt élelmiszersegélyt – az erőfeszítések láttán az ENSZ sem fukarkodik a dicsérő szavakkal. Az etióp vezetés további érdeme, hogy ma már nagyobb autonómiát élveznek a tartományok, így az erőforrások átcsoportosítása sokkal gördülékenyebb, mint volt a több mint 400 ezer halálos áldozatot követelő 1983–1985-ös éhínség idején.

Ha csak a számokat nézzük, az etióp gazdasági gyorsnaszádnak nincs, ami útját állná. 2014–2015-ben évi 10,2 százalékkal bővült a GDP, köszönhetően a mezőgazdaság és a szolgáltatási szektor jó teljesítményének. Az egy évtizedes átlagban két számjegyű növekedésnek tulajdoníthatóan a nominális GDP tavaly már a 2010-es duplája, 54,8 milliárd dollár volt. Az inflációt a 2011-es 40 százalékról sikerült egy számjegyűre szorítani, miközben az államadósság továbbra is alacsony, a GDP 22,6 százaléka. Az egy főre jutó GDP tekintetében viszont Etiópia még mindig a világ egyik legszegényebb államának számít, ezért a kormányzó Etiópiai Népi Demokratikus Forradalmi Front célja, hogy az ország 2025-ig a közepes jövedelműek kategóriájába lépjen előre.

Amikor 2012 augusztusában meghalt Meles Zenavi, az országot 17 éven át vaskézzel irányító politikus helyettese, Hailemariam Desalegn váltotta a kormányfői bársonyszékben, ami évtizedek óta az első békés átmenetet jelentette a függetlenségét – a rövid XX. századi olasz gyarmati uralmat leszámítva – kétezer év óta őrző ország történetében. A politikai helyzet azóta is stabil, miközben Etiópia olyan országokkal határos, mint a közel negyedszázada totális káoszban lévő Szomália vagy a polgárháború sújtotta, bukott államnak számító Dél-Szudán. Az etióp békefenntartók az egész kontinensen jelen vannak, Addisz-Abeba pedig fontos partnere az országot dollárszázmilliókkal támogató Egyesült Államoknak a terrorizmus elleni harcban, s nemzetközileg is egyre nagyobb a befolyása.

Etiópia az ENSZ által elfogadott Millenniumi Fejlesztési Célok nevű program néhány pontja közül is jó néhányat kipipált: csökkentette a gyermekhalandóságot, növelte a hozzáférést a tiszta ivóvízhez, javította a nemek közti egyenlőséget, és megvalósította a mindenkire kiterjedő alapfokú oktatást. A Világbank szerint a szegénységi rátát a lakosság 2000-es 44 százalékáról 2011-re 38 százalékra sikerült csökkenteni, de még így is több mint 37 millió olyan ember van Etiópiában, aki mélyszegénységben, segélyre szorulva, máról holnapra él.

Az ország gazdaságát továbbra is az állam által irányított úgynevezett Növekedési és Átalakítási Terv határozza meg. Szakértők arra figyelmeztetnek, hogy a magas, 11–15 százalékos GDP-növekedés hajszolása kockázatos, és reformok nélkül az infrastrukturális, illetve mezőgazdasági fejlesztésekre alapozó konjunktúra hosszabb távon nem fenntartható. A bankszektor és a távközlési piac elavult, s az iparosítás ütemén is lehetne gyorsítani, a túlzott szabályozások viszont elriasztják a befektetőket. Az IMF is sürgeti Etiópiát, hogy vegyen vissza növekedési céljából, és engedjen nagyobb teret a magánbefektetéseknek. Súlyos probléma, hogy a lakosságnak csak kevesebb mint a fele írástudó, a születéskor várható élettartam kritikusan alacsony, és sok a HIV-fertőzött.

A gazdaság liberalizálását nemcsak a Nyugat, hanem Kína is sürgeti, amelynek felemelkedése iránytűként szolgál Etiópia számára. Peking arra inti afrikai szövetségesét, hogy ne másolja vakon a kínai modellt, nyisson új lapot, de ügyeljen az infláció korlátozására és a pénzpiac szabályozására. A két ország között Zenavi 1995-ös kínai látogatása után mélyült el a kapcsolat, s az ázsiai nagyhatalom ma már Etiópia legfontosabb kereskedelmi partnere. Peking számára vonzó az ottani biztonság, a korrupció alacsony szintje, a hatékony bürokrácia és az olcsó termelési költségek. A kapcsolat az afrikai országnak is előnyös, az autokrata vezetésnek nem kell ugyanis szüntelenül azért aggódnia, hogy Pekingből az emberi jogok megsértését, az ellenzéki politikusok vegzálását vagy a sajtószabadság lábbal tiprását kérik rajta számon – ahogy azt a Nyugattól rendre megkapja.

FEKETE ISTVÁN