Lengyelországban orbáni recepttel készül újrázni Jaroslaw Kaczynski pártja

Magára valamit is adó állam és nemzet nem engedheti meg, hogy a médiája külföldi kezekben legyen, ezért ha a kormányzó Jog és Igazságosság (PiS) párt nyer a választásokon, megkezdi a sajtó „repolonizációját” – jelentette ki a múlt héten egy konferencián Jaroslaw Gowin lengyel miniszterelnök-helyettes. A főnöke, Mateusz Morawiecki kormányfő az egyik szombati rádióinterjújában azt mondta, nincsenek erre vonatkozó konkrét tervek, ám sajnálatát fejezte ki, hogy harminc évvel a rendszerváltás után a lengyel média nagy része külföldi ellenőrzés alatt áll. Gowin már a Donald Tusk vezette jobbközép kormány igazságügy-minisztereként is hajlamos volt sarkosan fogalmazni – ezért is menesztették 2013-ban –, és most a mondandóját hallva Varsóban attól tartanak, a PiS a társadalompolitika átformálása, az alkotmánybíróság és a közmédia elfoglalása után a magánkézben lévő, a jelenlegi hatalmat bosszantó sajtó sarokba szorításával is követi az Orbán Viktor kitaposta illiberális utat.

Kormányellenes tüntetés Varsóban. Liberálisok és illiberálisok

AFP / Janek Skarzynski

Orbán legjobb tanítványai

Jaroslaw Kaczynski, a PiS elnöke – és Lengyelország tényleges irányítója – még az ellenzék vezéreként reményét fejezte ki, hogy „lesz még Budapest Varsóban”, és a 2015-ös választási győzelmet követően a kormány olyan lendülettel vetette bele magát a magyar példa másolásába, hogy az igazságszolgáltatás átalakítása miatt Brüsszel meg is indította a hetedik cikkely alapján az eljárást a jogállamiság megsértése miatt.

A jobboldali konzervatív PiS a közmédiát propagandaszócsővé tette, az állami hirdetéseket pedig átirányította a kormánnyal baráti viszonyban lévő lapokba, illetve sajtóvállalkozásokhoz.

A kormánypárt politikusai rendszeresen csatáznak az amerikai Discovery birtokában lévő TVN tévécsatornával vagy a német Axel Spinger birodalmához tartozó Newsweek Polska hetilappal. A kedvenc célpontjuk viszont a Gazeta Wyborcza, amely harminc éve a Szolidaritás választási újságjaként – ezt jelenti a neve – indult, s Adam Michnik irányításával az ország legnagyobb példányszámú, politikailag liberális napilapjává nőtte ki magát.

Gowin szavaira azért is érdemes odafigyelni, mert – bár a lengyel ellenzék a magyarnál erősebb – a PiS 2015 után az idén is megnyerheti a választást, és ismét egyedül alakíthat kormányt, ami már négy évvel ezelőtt is példátlan volt a rendszerváltás utáni időszakban. A CBOS közvélemény-kutató friss felmérése szerint a kormánypártot a megkérdezettek 44 százaléka támogatja, a legnagyobb ellenzéki erőnek számító Polgári Platformot (PO) viszont ennek csak a fele. Ha nem várhatóan októberben, hanem most lenne a választás, akkor rajtuk kívül csak a meleg mivoltát nyíltan vállaló Robert Biedron alapította balliberális Tavasz (Wiosna) nevű párt jutna be a parlamentbe. A négy éve Pawel Kukiz veterán punk-rock zenész alakította, eklektikus ideológiájú, de inkább jobbra húzó Kukiz'15 nem éri el az 5 százalékos küszöböt, ahogy az agrárbázisú Lengyel Néppárt (PSL) sem, a liberális Modern (Nowoczesna) pedig teljesen szétesett, és a posztkommunista Demokratikus Baloldali Szövetség (SLD) sem lenne képes visszakapaszkodni a törvényhozásba.

HVG

Megoszt és uralkodik

A május végi európai parlamenti (EP) választás is a PiS magabiztos győzelmét hozta. A kormánypárt az előzetes méréseknél jóval többet, 45,4 százalékot szerzett, s vele 27-et a Lengyelországnak járó 51 EP-képviselői helyből. A PiS 2015-ben a szavazatok 37,6 százalékával jutott stabil többséghez a parlament alsóházában, a szejmben, és négy éve 5,7 millióan szavaztak rá. Az EP-választáson – ahol a részvételi arány az öt évvel korábbinak csaknem a duplája, 45,7 százalék volt – viszont már 6,2 millióan. A PO vezetője, Grzegorz Schetyna által összekovácsolt Európai Koalíció – amelynek tagja volt a PSL, a Modern és az SLD – 38,5 százalékot gyűjtött össze, de a pártok ősszel várhatóan külön indulnak. Közülük a legkényesebb helyzetben a PSL van, amely Lengyel Parasztpártként a szocializmus idején a Lengyel Egyesült Munkáspárt névleges koalíciós partnere volt, a rendszerváltás óta folyamatosan jelen van a szejmben, és nagyfokú politikai rugalmassággal kötött koalíciót a bal- és a jobboldallal is. Négy éve éppen átlépte a bejutási küszöböt, amin az idén elbotolhat.

A PSL végzetét az okozhatja, hogy a PiS gyakorlatilag kivásárolta alóla a bázist. Az EP-választás kampányában a kormány az uniós támogatásokból sertésenként havi 100, szarvasmarhánként 500 zloty (1 zloty = 76 forint) többlettámogatást ígért. Az exit poll alapján az amúgy is vidéken erősebb – a nagyvárosokat a helyhatósági választáson elveszítő – kormánypárt a gazdák szavazatainak több mint 70 százalékát söpörte be, miközben négy éve még az 50 százalékát, és a különbözet jellemzően a PSL táborát csapolta meg. Ez azt mutatja, hogy Kaczynski sikeresen alkalmazza az orbáni receptet: konzervatív társadalompolitikájával centrális erőteret épít ki, és a gazdasági növekedés hozamát, illetve az uniós pénzeket kihasználva állít maga mellé szavazói csoportokat, amelyek nem törődnek az illiberális hatalomgyakorlással. Nagy különbség ugyanakkor, hogy a PiS vezére történelmi és ideológiai okokból, valamint ikertestvére, Lech Kaczynski akkori államfő 2010-es, Szmolenszk melletti légi katasztrófája miatt oroszellenes, és a pártja ezért is nem csatlakozott az EP-ben a Moszkva-barátnak tartott Matteo Salvini Ligájához és Marine Le Pen Nemzeti Tömörüléséhez.

És a puritán életvitelű Kaczynskiről még politikai ellenfelei is elképzelhetetlennek tartják, hogy egy lengyel Mészáros Lőrinc vagyongazdával az élen gazdasági birodalmat építene fel.

Osztogatnak, de van miből

A varsói kormány a parlamenti választás kampányában sem bíz semmit a véletlenre. Már augusztus 1-jétől adómentes lehet a 26 év alatti fiatalok munkajövedelme, és még a voksolás előtt egy százalékponttal, 17 százalékra csökkentik a személyi jövedelemadó alacsonyabbik kulcsát. A 2016 óta fizetett, havi 500 zlotys családi pótlék a tervek szerint már nemcsak a rászorulóknak járna az első gyerektől, hanem mindenkinek, a nyugdíjasoknak pedig 13. havi nyugdíjat ígér a kormány, amely újraindítaná a megszüntetett vidéki buszjáratokat is. Az új családi pótlék olyan népszerű, hogy elemzők szerint az EP-választáson a juttatást bevezető Beata Szydlo exkormányfő ezért kapta a legtöbb, félmillió szavazatot, és az ellenzéki pártok nem győzik bizonygatni, hogy eszük ágában sincs az intézkedést megszüntetni.

A bejelentett újdonságok éves költsége 40 milliárd zloty lehet, ami a lengyel GDP 2 százaléka, de Morawiecki szerint bőven megéri, hiszen a gyerekeket és a fiatal munkavállalókat érintő legnagyobb része beruházás a jövőbe. A kormány nem tart attól, hogy felborul a költségvetési egyensúly, mert a nagyvonalú szociális kiadásokat a tervek szerint a jövedéki adó emeléséből, az áfabehajtás hatékonyságának javításából és a társadalombiztosítási járulék plafonjának eltörléséből ellentételezik. Egyszeri pénzforrásként pedig ott vannak az ötödik generációs mobilhálózatokra szóló koncessziókból remélt zlotymilliárdok.

A gazdasági mutatók alapján a varsói kormány megengedheti magának, hogy bőkezű legyen. Lengyelország az EU egyetlen olyan tagja, amely recesszióba süllyedés nélkül vészelte át a 2008-ban kirobbant gazdasági válságot, a GDP növekedése tavaly 5 százalék volt, és az IMF előrejelzése szerint az idén is 3,8 százalék lesz. A munkanélküliség csupán 3,7 százalékos, ami a rendszerváltás óta a legalacsonyabb, s 2015-ben, a PiS hatalomra jutásakor még 7 százalék volt. A költségvetés tavaly szintén az utóbbi három évtized legjobb eredményét érte el, a deficit csupán 0,4 százalék lett. Az idei hiányt 1,7 százalékra becsülik, de a hitelminősítő ügynökségek szerint a beígért szociális intézkedések nyomán jövőre már 2,5 százalék fölé emelkedhet. Ha pedig a közalkalmazottak – akiknek a bére nem tart lépést a magánszektorban fizetettel – úgy vélik, hogy számukra is akadna még pénz a kasszában, akkor az sztrájkokat válthat ki, amiket költséges lehet leszerelni. Az egészségügyi dolgozók 2017-ben és 2018-ban is országos munkabeszüntetéssel fejezték ki rosszallásukat, és az idén – negyedszázad óta először – ehhez az eszközhöz folyamodtak a tanárok is, akik 30 százalékos fizetésemelést szeretnének.