Ahhoz képest, hogy Vladimir Mečiar hírhedt rémpolitikus korszakában (1994-1998) egy „szimpla“ kőműves lett a Szlovák Nemzeti Tanács (értsd: parlament) elnöke, kétségkívül a progresszió jele, hogy 2020-tól egy diplomás exmaffiózó lesz a házelnök. Név szerint a pozsonyi maffiakapcsolatairól elhíresült Boris Kollárról, a népbutítás műfajában nehézsúlyúnak számító fazonról van szó.

Majdnem biztosra vehető viszont, hogy a csúcspopulisták többségéből szerveződő új szlovák kormány akkor sem lenne képes az ország népét mečiari, illetve ficói módon sanyargatni, de főleg meglopni, ha akarná.

A narcista Vladimir Mečiar különben is régen politikai hulla. Robert Fico pedig populista pártjával (Smer SD) együtt ugyancsak a politikai ravatalozó felé araszol. Akkor is, ha február 29-én a második legtöbb szavazatot inkasszálta a választásokon.

Nem úgy, mint a választások győztese, Igor Matovič. Ő az öt százalékos bejutási küszöbről alig két hónap alatt tornázta föl Egyszerű Emberek (OľaNO) elnevezésű pártját (Nomen est omen!) a választások győztesévé. Nem volt nehéz dolga, mert kiváló marketingszakiként jól belőtte, hogy a szlovákiai választópolgárok egyszerű emberek, mint a közép-európai népesség általában: lúzernek érzik magukat, bosszúvágyók és kellőképpen irigyek. Azokkal a kevesekkel szemben leginkább, akik a korrupcióval fertőzött gazdasági- és közéletben velük, vagyis az egyszerű emberek többségével ellentétben úgy megtollasodtak a rendszerváltozás óta, hogy akár helikopter nélkül is képesek helyből felszállni...

Ezért volt Matovičéknak elég a parlamenti padsoroktól az utcasarkokig mindössze annyit tolni, hogy márpedig minden Szlovákiát fosztogató tolvaj le lesz csukva! Erre a faék egyszerűségű csalira harapott rá a célközönség. Különösen az első választók, nemre és nemzetiségre(!) való tekintet nélkül. Az a tragikus hangulat pedig önmagában is mozgósított, amit a két évvel ezelőtt meggyilkolt oknyomozó újságíró és menyasszonyának tragédiája gerjesztett az országban. Ezért lesz Szlovákiában kormányfő Igor Matovič, és kész.

Nála csak a fent említett Boris Kollár, a Sme rodina (Család vagyunk! - Nomen est omen, ugye!) párt lídere ígért többet a kampányban. Például ezt: ha kormányozhat, 70 ezer(!) lakást kapnak tőle a rászoruló családok! Plusz vadonatúj autót...! Be is jutott a parlamentbe. Házelnök lesz belőle, akárki meglássa...

Richard Sulíknak hívják a további sikerembert. Ő az új kormány pénzügyminiszteri posztjának várományosa. Annak ellenére, hogy egyedül ő vallja magát liberálisnak. (Az igazi liberálisok (PS/Spolu) totálisan eltaknyoltak a választásokon, mert azt hitték, 5-6 százaléknál jóval több liberális terem Szlovákiában...) Senkinek nem kell berezelni, Sulík csak gazdaságpolitikusként sorolható a liberálisok közé. Hogy mi lesz vele, akkor derül majd ki, ha Kollár bekopog hozzá, hogy tolja az állami zsozsót ajándéklakás-építésre meg „népautókra“...

Van még Andrej Kiska, aki a Za ludí (Emberekért! - Nomen est omen, már megint!) nevű politikai grupp élén találta magát a parlamenti bejutási küszöb fölött. Elvileg ő is populista és vélhetően ott lesz a kormányban. Pedig volt államfőként nagyságrenddel civilizáltabbnak számít, mint leendő koalíciós partnerei. Például, biztosan nem böfög majd hangosan a kormánynak asztalánál...

Az ügyeletes szlovák neonáci, Marián Kotleba látszik egyelőre a Ficóék melletti ellenzéknek a törvényhozásban. Tucatnyi képviselője élén nem sok vizet zavar majd a várhatóan alkotmányos többséggel rendelkező kormánykoalícióval szemben. Amíg utóbbiak össze nem balhéznak, ami Igor Matovičot ismerve, egyáltalán nem kizárható...

Amint azt a felvázolt közéleti tájkép mutatja, szlovákiai magyarok nélkül zajlik majd a parlamenti húzd meg ereszd meg Szlovákiában! Ennek a helyzetnek viszont „csak” annyi a hírértéke, hogy a rendszerváltás óta minden választási ciklusban volt parlamenti képviselete a szlovákiai magyaroknak. Sőt, kormányoztak is. Legutóbb a Bugár Béla vezette Híd párt Ficóékkal. Az is lett a vesztük, hogy a korpa közé keveredtek. Annak ellenére, hogy az „anyaország“ által áhított és pénzelt ún. etnikai politizáláson rugozó Magyar Közösség Pártjának eddigi szimbolikus céljait majdnem csont nélkül elérték az elmúlt négy évben. Volt kormánypártként is parlamenten kívül rekedtek azonban, mert az Orbán „stratégiai magyarjaiként” számon tartott Magyar Közösségi Összefogás elnevezésű választási párt háborúzott velük a kampányban. A klasszikus testvérgyilkolászás jóelőre kódolható vége az is lett, hogy két szék/párt között, a közéleti semmiben találták magukat a szlovákiai magyarok. Van az úgy, hogy nem jó a lapjárás, majd legközelebb, legyinthetnének a hurráoptimisták. Bár könnyen előfordulhat, hogy legközelebb ugyanígy járnak majd. Nagy a valószínűsége ugyanis, hogy a rövidesen felálló szlovák kormánynak a legkisebb gondja is nagyobb lesz a szlovákiai magyarok intézményes kínzásánál...! Így majd azok azt hihetik, semmi szükségük olyan magyar politikusokra, akiknek mindössze annyi a politikai ágendájuk, hogy miként tudnak keresztbe tenni egymásnak. Meg némi apanázs fejében hogyan igazodjanak „anyaországuk“ áporodott nemzetpolitikai kurzusához...