A Pride volt az Orbán-rendszer temetési menete
A rendszerváltás idejének hangulatát lehetett érezni abban a tömegben, ahol a legtöbben legfeljebb gyerekek voltak akkoriban.
Viszontagságos a története az idei lengyel köztársasági elnökválasztásnak. Május 10-ére volt kitűzve, de közbejött a járvány. A kormánypárt nem volt hajlandó bevezetni az elemi csapás állapotát – noha a vírus miatt elrendelt szabadságkorlátozásokat az tette volna alkotmányossá –, mert akkor kötelező lett volna elhalasztani a választást. Jaroslaw Kaczynski, a kormánypárt elnöke azonban attól tartott, hogy a halasztás megingathatja jelöltjük, a hivatalban lévő és biztos győztesnek látszó Andrzej Duda államfő helyzetét.
Többszöri változtatás után azt találták ki, hogy kötelezően mindenki levélben szavazzon, de ezt képtelenség volt néhány nap alatt megszervezni 30 millió szavazó részére.
Így május 10-én senki se szavazott, mert nem volt rá módja. Miután ezt a választási bizottság megállapította, gyorsan lépni kellett volna, de a kormány trükközött: három hétig nem hirdette ki a hivatalos közlönyben a bizottság határozatát, noha nem lett volna joga azt visszatartani, ezzel viszont elérte azt, hogy minél később közöljék a választás új időpontját. Ezt végül kedd este tették meg: az elnökválasztás június 28-án lesz.
A halogatásra azért is szükség volt, hogy elkészüljön az új, a személyes és a levélszavazás lehetőségét kombináló törvény, és végrehajtását is elő tudják készíteni. De legfőbb értelme az volt, hogy az új jelöltnek kevés ideje maradjon összegyűjteni a szükséges 100 000 ajánló aláírást. A legnagyobb ellenzéki párt, a 2007 és 2015 között kormányzó Polgári Platform ugyanis lecserélte a felmérésekben gyengén szereplő jelöltjét, és Rafal Trzaskowski varsói főpolgármestert indítja helyette. Neki most egy hete maradt, 10-éig kell összeszednie az aláírásokat, míg a májusra bejelentett jelöltek ajánlásai érvényben maradtak.
A legfrissebb felmérések szerint Trzaskowski veszélyeztetheti Duda győzelmét, az pedig csaknem biztosnak látszik, hogy második fordulóra kényszeríti. De komoly kampányra még a korlátozások nagy részének feloldása után is kevés lehetősége és ideje van, pedig szüksége lenne rá, mert a választók jelentős része számára túl nagyvárosi, túl liberális és túl értelmiségi. Duda elnök ezzel szemben reggeltől estig szerepel az ellenfeleit meg nem szólaltató, de becsmérlő közmédiában, járja az országot és ígéreteket tesz, ami szerinte nem kampány, hanem hivatalban lévő államfőként teszi a dolgát. Vagyis az esélyek továbbra sem egyenlőek. Továbbá az ellenzék annyira képtelen az együttműködésre, hogy ha lenne második forduló, egyáltalán nem biztos, hogy össze tudna fogni Duda továbbjutott ellenfelének támogatására. A kormánypárttal szemben állók között most mégis, hónapok óta először támadt fel a remény, hogy Duda – és távlatban Kaczynski – legyőzhető.
