A lengyel választási bizottság reggeli bejelentése szerint a hivatalban lévő államfő, Andrzej Duda, a kormányzó jobboldali Jog és Igazságosság párt jelöltje a szavazatok 51,21 százalékát kapta, Rafal Trzaskowski varsói főpolgármester, a jobbközép Polgári Platform jelöltje 48,79 százalékát. A különbség akkora (494 000 szavazat), hogy a még hiányzó néhány jegyzőkönyv már matematikailag nem fordíthatja meg az eredményt – hangzott el a sajtótájékoztatón.

Este a kikérdezéses felmérés (exit poll) alapján 50,4-49,6 volt az arány, és kockázatosnak látszott, hogy Duda máris győzelmi beszédet mondott. De neki lett igaza, a tényleges szavazatszámlálás – beleértve a több mint félmillió külföldi voksot – nem hozott fordulatot. A részvétel 68,12 százalék volt, egy picivel elmaradva az 1995-ös második fordulótól – vagyis mégsem rekord, csak majdnem.

Az Ipsos intézet adatai szerint a két héttel ezelőtti első fordulóból kiesett jelöltek támogatói döntötték el az eredményt. A függetlenként indult Szymon Holownia író, tévészemélyiség 2,7 millió támogatójának 85%-a most Trzaskowski mellé állt, és a szélsőjobboldali Krzysztof Bosak 1,3 millió szavazójának csaknem fele is – ez utóbbiak valószínűleg azért, mert a hozzájuk eszmeileg egyébként közelebb álló Dudát túlzottan központosítónak, államosítónak tartják. A baloldali és a parasztpárti jelölt korábbi híveinek egy kisebb része viszont Dudához pártolt, és rajtuk is múlt a végeredmény. A szokásos megoszlás fennmaradt: Dudát a falusi és kisvárosi, kevéssé iskolázott, idősebb szavazók támogatták, Trzaskowskit a képzettebb, fiatalabb városiak.

Andrzej Duda megbékélést hirdetett, és bocsánatot kért, ha megbántott valakit a kampányban, de ezt rögtön kioltotta a következtő mondat, amely szerint semmit sem bánt meg abból, amit a gyűléseken mondott. Márpedig nagyon durva dolgokat mondott. Ellenfelét az elmúlt hetekben ő és támogatói gyakran nevezték nemzetellenesnek, istentagadónak, perverznek. Trzaskowski nem is fogadta el a meghívást egy nagy nyilvános kézfogásra. Az ellenzéki oldalon máris megkezdődött a bűnbakkeresés – például hogy az említett kiesett jelöltek nem elég lelkesen szólították fel híveiket Trzaskowski támogatására, ami igaz –, és a gondolkodás a 2023-as parlamenti választásokhoz szükséges ellenzéki összefogásról. A Polgári Platformban súlyos belviszály várható.

A győztesek természetesen politikájuk folytatására készülnek. Nem elsősorban az elnök politikájáról van szó, hiszen a törvényeket nem ő hozza, ő csak vétózhat, hanem a kormánypártéról, amely nem fog ilyen vétókba ütközni. A múlt héten Jaroslaw Kaczynski pártelnök, most pedig Zbigniew Ziobro igazságügyi miniszter és legfőbb ügyész fejtette ki, hogy tovább kell vinni az igazságszolgáltatás „reformját”, ami valójában a függetlenség felszámolását jelenti. Továbbá lengyel magántőkések kezébe kell adni a német, amerikai, svájci tulajdonban lévő írott médiát és televíziót, mert ezek – bár újságíróik, szerkesztőik természetesen lengyelek – kormányt bíráló cikkeikkel, műsoraikkal a kormánypolitikusok szerint idegen beavatkozást jelentenek a lengyel belügyekbe. Megengedhetetlen, mondta Ziobro, hogy egyes médiumok az ellenzéki jelölt stábjának részeként viselkedtek. Arról nem szólt, hogy Dudát nem csak a magántulajdonú média egy másik része segítette nem kevésbé vehemensen, hanem a közpénzből fenntartott, elvben közszolgálati televízió és rádió is, amely kísérletet sem tett a pártatlanság látszatának fenntartására.

Egyelőre nincs hír arról, hogy lesznek-e állampolgári panaszok vagy helyi újraszámolási kérelmek. Ha igen, akkor szerephez jut a Legfelső Bíróságnak az az új kamarája, amelynek minden bíráját Duda nevezte ki, és amelynek alkotmányosságát sokan vitatják, sőt az EU Bírósága is vizsgálja.