Az amerikai választások győztesét eddig tízből kilencszer pontosan megjósoló történész szerint a demokrata jelölt, Kamala Harris fog nyerni – írja a The Times.

Allan Lichtman (képünkön) szerint a verseny már most eldőlt, nagy meglepetések már nem jöhetnek. A történész módszerét egy szovjet szeizmológus földrengéseket előrejelző modellje ihlette, és mindössze 13 eldöntendő kérdés alapján vizsgálja a kampányt, amit az elmúlt 120 év amerikai választásainak elemzését követően állított össze.

Lichtman a módszerét először 1982-ben alkalmazta, és helyesen következtetett belőle arra, hogy Ronald Reagant újra fogják választani. A modell csak egyszer mondott csődöt, a máig nagy vitákat kiváltó 2000-es választások idején a történész is úgy vélte, hogy Al Gore-t választják majd elnöknek, ám végül George W. Bush lett a befutó.

Ezt Lichtman azzal magyarázta, hogy ha a floridai hatóságok által érvénytelennek minősített szavazatokat is beszámítják, akkor kijött volna az általa prognosztizált eredmény.

„A legsikeresebben úgy lehet megjósolni egy választás eredményét, ha megvizsgáljuk a kormánypárt teljesítményét és erősségeit, és nem foglalkozunk a napi kampánycsatározásokkal” – mondta a történész.

„Maguk, újságírók olyan kényszer alatt állnak, ami engem nem érint. Maguknak be kell számolniuk a kampány minden egyes pillanatáról, így beleesnek abba a csapdába, hogy lóversenynek nézik a választásokat, amiket befolyásolhatnak a napi kampányesemények és a közvélemény-kutatások adatai” – jelentette ki.

„40 éve próbálom a választások egy teljesen eltérő és sikeresebb megközelítését bemutatni. Ezért nem fordítok figyelmet a kampány napi eseményeire, és soha nem változtattam meg az úgynevezett októberi meglepetések hatására az előrejelzéseimet, mivel azok soha nem befolyásolták a végeredményt” – tette hozzá.

Jelenleg a tizenháromból nyolc állítás szól Harris és három Trump mellett, kettőre pedig nem lehet egyértelmű választ adni.

Harris:

• Volt-e komolyabb kihívója az előválasztáson a kormánypárt jelöltjének? Nem.
• Indított-e jelentősebb kampányt egy harmadik párt? Nem.
• Van-e gazdasági válság a kampányidőszak alatt? Nincs.
• Az egy főre eső gazdasági növekedés nagyobb vagy egyenlő a korábbi két ciklus átlagával? Igen.
• Hajtott-e végre komoly belpolitikai változásokat a kormánypárt? Igen.
• Van-e mérhető társadalmi elégedetlenség (tüntetések, sztrájkok, polgári engedetlenségi mozgalmak stb.) a kormánnyal szemben? Nincs.
• Érték-e súlyosabb politikai botrányok a kormánypártot? Nem.
• Az ellenzék jelöltje egy karizmatikus nemzeti hős? Nem.

Trump:

• A kormánypárt elnyert-e több mandátumot a mostani félidős választások idején a Képviselőházban, mint a korábbi alkalommal? Nem.
• A kormánypárt jelöltje a hivatalban lévő elnök? Nem.
• A kormánypárt jelöltje egy karizmatikus nemzeti hős? Nem.

A maradék két kérdés eldöntetlen, mivel a kormánypárt regnálása alatt sem komolyabb katonai, illetve külpolitikai kudarc, sem jelentős pozitív eredmény nem született. Ugyanakkor mivel így is nyolc állítás szól Harris mellett, nem is nagyon számítanak már.

Lichtmant általában erős kritikák érik a karizmáról szóló tézise miatt, ám ezt ő azzal védi meg, hogy a karizma ebben az esetben az olyan ezerből egy, inspiráló, elsöprően megnyerő figurák sajátja, amely kategóriának nagyon kevés jelölt képes megfelelni.

„Mindig mondják, hogyan állíthatom, hogy Trump nem karizmatikus. Erre én azt szoktam felelni, hogy gondoljanak róla bármit, de nem felel meg a kritériumnak. Az ő népszerűsége nem széles körű, elnökként mindössze 41 százalékos volt a tetszési indexe.