Rinocéroszok, tigrisek, tobzoskák – számos állatfaj van, amelyeknek jelentős a kereskedelme. Tanya Wyatt, a Northumbria Egyetem kutatója a The Conversationön megjelent cikkében arra hívja fel a figyelmet, hogy az ismert hüllők 36 százalékát (így minden harmadik fajt, közöttük veszélyeztetetteket is) bármilyen korlátozás vagy szabályozás nélkül szabadon adhatjuk-vehetjük az interneten keresztül.

Bár az 1973 óta létező Egyezmény a veszélyeztetett vadon élő állat- és növényfajok nemzetközi kereskedelméről (Washingtoni egyezmény – CITES) nemzetközi kormányközi egyezményt kifejezetten azzal a céllal hozták létre, hogy a vadon élő növények és állatok egyedeivel folytatott nemzetközi kereskedelem ne veszélyeztesse fennmaradásukat, egy új kutatás arra mutat rá, hogy az online eladott hüllőfajok 75 százalékára nem vonatkozik az egyezmény.

Az állatok egyre jelentősebb internetes kereskedelmével pedig még azokkal a hüllőfajokkal is kereskednek, amelyeket elméletben védene az egyezmény. Wyatt írása arra is kitér, hogy hüllőkkel a leggyakrabban két okból kereskednek: egyrészt a divatiparban luxustermékeket készítenek a gyíkok, aligátorok és kígyók bőréből, ami viszonylag dokumentált.

A gondot inkább a magán, házi kedvenc céljából történő vásárlás jelenti. A becslések szerint pedig évente akár több ezer, ritka, kihalófélben lévő hüllőt adhatnak el: a legnagyobb piacnak Európa és Észak-Amerika számítanak.