Nagy válságok 1857 óta - mi a tanulság?

Az elmúlt százötven évben az első globális tőzsdekrachra 1857-ben került sor. Ezzel és két másik válsággal együtt a jelenlegi krízis tapasztalatait is elemzi a Die Zeit német lap. A hvg.hu számos ponton kiegészítette a Németországra koncentráló elemzést, elsősorban magyar gazdasági és világpolitikai vonatkozású részletekkel.

Két részből álló sorozatunk első cikkében az 1857-es és az 1873-as gazdasági válságról olvashatnak.

Négy nagyobb gazdasági válságot elemez a Die Zeit az elmúlt másfél évszázadból. Korábban is voltak globális kihatású gazdasági összeomlások, de az elmúlt másfél évszázadban különösen sűrűn fordultak elő hosszabb és rövidebb gazdasági ciklusok ingadozásai miatt, illetve nyersanyagpiaci változások – például olajválságok – következtében krízisek.

A Die Zeit által vizsgált első globális krízist Marx Károly „beautiful”-nak tartotta – idézik a német újságírók a kommunizmus atyját: csődök, szegénység és munkanélküliség ragadta meg a kapitalista világot 1857 őszén.

A krach akkor is az USA-ból indult ki, akárcsak 1929-ben és 2007-2008-ban. (Bár a Die Zeit 2008-as válságról beszél, valójában már 2007 nyarán elkezdtek bedőlni a kockázatos befektetésekbe invesztáló befektetési alapok Amerikában, a Bear Stearns befektetési bank két alapja ekkor ment tönkre.)

Az 1857-es válság: az első globális krízis

1857-ben is bankokat zártak be, Nagy-Britanniában nagy kereskedőházak mentek tönkre. A válság hatása Chilében, Indiában és Indonéziában is érezhető volt. Ez volt az első alkalom, hogy az emberek ráéreztek: a kontinensek között szorosabb a kapcsolat, mint ahogy azt gondolták volna – érzékelteti a Die Zeit a válság elementáris hatását.

A német kikötő- és kereskedővárosra, Hamburgra is lesújtott a krízis. A kereskedők raktáraiban 500 millió márka értékű áru – kávé és cukor, nyersanyagok és gabona – rekedt, sőt a kereskedőházakat különösen súlyosan érintette a váltóforgalom összeomlása. Hiába állítottak ki ugyanis ilyen papírt, nem tudták fizetni a járandóságokat, és ez csődhöz vezetett.

A válság az orosz szántóföldeken kezdődött a Die Zeit szerint: a krími háború (1853-56) után 1856-ban megint megjelent az európai piacon az orosz gabona. Az amerikai farmerek viszont, akik a háború idején Európát ellátták terményeikkel, hirtelen eladatlan áruk tömkelegével néztek szembe. (Az akkoriban értelmetlennek tűnő krími háborúban Oroszországra katonai vereséget mért saját területén Anglia és Franciaország (Törökország szövetségeseiként), ezzel az oroszokat megakadályozták a törökök elleni fellépésben, és távol tartották a Földközi-tenger medencéjétől. Vagyis a háború hatása ma is érzékelhető: Törökország tartja azóta is a kezében a stratégiai jelentőségű tengerszorosokat, a Boszporuszt és a Dardanellákat a Fekete- és a Földközi-tenger között. Az angolszász tengeri hatalmak számára ez azóta is kulcsfontosságú terület.

Seamen's Savings Bank elleni roham 1857-ben Fotó: Wikipedia

Visszatérve a gazdasági krízisre: az eladatlan amerikai gabona levitte az árakat az USA-ban, miközben az Amerikába áramló pénzmennyiség is lecsökkent. A krízist voltaképpen egy bankcsődhöz kötik ekkoriban: 1857. augusztus 24-én csődöt jelentett Ohio Life and Trust Company, amely kockázatos vasúti projektekhez kapcsolódó kétes kötvényüzletekbe bonyolódott. Ezeken jórészt elspekulálta magát, és fizetésképtelenné vált. Mindez pillanatokon belül pánikot váltott ki, a hír futótűzként terjedt, és ebben egy technikai újdonságnak, a távírónak is nagy szerepe volt.

A válság szétterjedése

A tőzsdék hanyatlani kezdtek, az USA néhány nap alatt 1415 bank zárt be, New Yorkban a 33 közül 32 hitelintézet leállította a kifizetéseket. 1857. október 13-án húszezer polgár próbálta megostromolni a város bankjait. Ám hiába követelték pénzüket.

A tőzsdeválságból hamarosan hitelválság, majd kereskedelmi krízis bontakozott ki: ez már Európát is elérte. Ám amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan el is múlt a válság: már az év végén, 1857-ben ismét hiteleztek az amerikai bankok, és az évtized végére ismét hatalmas növekedést produkált az USA gazdasága.

A hamburgi kereskedőket pedig egy osztrák ezüstkölcsön mentette meg: a bizalmat egy hatalmas ezüstrúdszállítmány érkezése állította helyre a Hansa-városban. A hamburgi pályaudvarra befutó „ezüstvonat” mindenesetre szerencsésebb volt, mint a Kaliforniából aranyrudakkal útnak induló hajó, amely New Yorkba tartott: 1857-ben hiába várták az Atlanti-parton a Csendes-óceánról érkező hajót, szeptemberben egy hurrikánban elsüllyedt három tonna aranyával együtt.

A magyar gazdaság a korszakban

Az 1850-es években valóban csak átmeneti volt a válság, ezt a magyar gazdaság is érezhette. 1850-60 között ugyanis hatalmas gazdasági fejlődés ment végbe itthon, bár történetírásunk ezt nem nagyon hangsúlyozza, hiszen mindeközben durva osztrák elnyomás érvényesült a levert szabadságharc után. (Kicsit talán a második világháború utáni dél-koreai felfutást idézte a szigorú adminisztratív rezsim, erős külföldi tőkebeáramlással, munkahelyteremtéssel és hamarosan gazdasági felemelkedéssel párosulva.) Ezen időszak alatt a hazai kereskedő- és polgári rétegek megerősödtek, elsősorban a terménykereskedelem, a bányászat, a vasútépítés és a hitelintézetek alapítása révén. Ez a gazdasági elit képezte később, 1867-től az Osztrák-Magyar Monarchia egyik legbefolyásosabb rétegét.

Csak a krími háború idején, 1853-56 között osztrák tőkések 14 cukorgyárat létesítettek Magyarországon. A szabadságharc után ugyanis megindult az osztrák (kvázi) tőkeexport Magyarországra. Azért kvázi exportról van szó, mert a tőkét valójában korlátozás nélkül hozhatták ide az osztrákok, akik például az 1848/49 után megtízszereződő magyarországi széntermelés 75-80 százalékát tartották kezükben. A magyar gazdasági fejlődést jelzi, hogy 1854-ben készült el a pesti gabonacsarnok, 1856-ban a Röck-gyárban megcsinálják az első hazai gőzgépet, és 1857-ben megalakult az Első Magyar Általános Biztosító Társaság is.A Die Zeit a második globális válságot 1873-ra teszi, és ez kivételesen nem Amerikában, hanem közvetlen közelünkben, Berlinben robbant ki. Ekkorra már – 1871 óta - Heinrich Quistorp harminc részvénytársaságot vitt a tőzsdére. A német bankár Berlin nyugati felében akart villaépítésekkel pénzt csinálni. Ám a részvénykurzusok lezuhantak a berlini tőzsdén, és a bankár üzletének is vége lett. A Vereinsbank Quistorp & Co. lett az első német bank, amely csődbe ment az úgynevezett „Gründerkrise” idején. (Ez utalás a Gründerzeitra, a társaságalapítási lázra.) A bank 1873. október 15-én dobta be a törölközőt, és immár másodszor váltott ki a hír globális pánikot.