Révész Sándor
Révész Sándor
Értékelje a cikket:
Köszönjük!

Évente több százezer hátrányos helyzetű fiatalt segít a Boys Town. Sokak szerint az alapító megérdemelné, hogy szentté avassák.

„Nincs olyan, hogy rossz fiú” – ez a meggyőződés vezette Edward J. Flanagan káplánt, amikor a nebraskai Omahában 1917. december 12-én, 90 dolláros kölcsönből kibérelt egy házat a fiatalkorúak bíróságát megjárt néhány utcagyereknek. Flanagan 18 évesen, Írországból vándorolt ki az Egyesült Államokba, majd Omaha utcáit járva gondozta a hajléktalanok, drogosok és bűnözők lelkét. Egy gyilkos, aki a kivégzése előtti éjszakán hívta őt magához, arról beszélt, hogy egészen máshol lenne, ha lett volna egy kéz, amelybe gyerekkorában megkapaszkodhat.

A hirtelen megugrott népességű nebraskai városban a vadkapitalizmus súlyos társadalmi feszültségei drámai módon jelentek meg ez idő tájt. 1919-ben például arról lett híres Omaha, hogy hatalmas tömeg betört a börtönbe, és meglincselt egy fehér nő megerőszakolásával vádolt fekete férfit. Ilyen mentalitású városban Flanagan atyának rendkívül nehéz volt elfogadtatnia a zéró tolerancia elvével szembeforduló intézményét. Ami arra a meggyőződésre épült, hogy a kivetett, elhanyagolt, otthontalan, megerőszakolt, a drog és a bűnözés közegében élő fiúknak reményre, távlatra, szeretetre, bizalomra, önbizalomra, sikerélményre és otthonra van szükségük. Özönlöttek a gyerekek Flanagan házába, pár hónap alatt több százan gyűltek össze. Az atya idővel a városon kívül bérelt egy hatalmas farmot, ahol nem érte utol őket a rettegő polgárok gyűlölete. Ebből nőtte ki magát a közigazgatásilag is önálló Boys Town. Felépültek a gyerekek életét kiskoruktól a nagykorúságukig kiszolgáló intézmények, kialakult a lakók által választott kormányzattal, rendfenntartó erőkkel rendelkező önkormányzó köztársaság, benne a világ legfiatalabb, 17 éves polgármesterével.

A Boys Town gyermekzenekara. Megtalálták a helyüket
©

Az Egyesült Államokat behálózó intézményrendszernek ma is ugyanott van a központja, múzeuma, híres kutatókórháza, és ott van eltemetve Flanagan atya, akinek a szentté avatására mozgalom indult. A kanonizálási eljárás 2012 óta folyik. A Boys Town nem a katolikus egyház intézménye, felekezeti és bármilyen egyéb korlátozás nélkül befogad mindenkit, de az első számú vezetője mindig katolikus pap volt, és most is az. Flanagan vallási toleranciája az ateizmus határáig terjedt. Azt a szabályt állította fel, hogy minden gyerek úgy imádkozik, ahogy akar, de imádkoznia kell.

Kezdetben Flanagan munkatársai apácák voltak. A húszas években kialakult a Boys Townon belüli családrendszer. Az intézmény által kiképzett, saját gyerekeit már fölnevelt szülőpár lakik együtt hat–nyolc gyerekkel, családi közösségben, ahol a gyerekek testvérként egymást is nevelik. A nagy gazdasági világválság megrendítette a Boys Town anyagi alapjait, csak nehezen sikerült megmenteni a fiúvárost. Flanagant ekkor érte az első szívinfarktus. 1938-ban bemutatták a Boys Town című szívszorongató hollywoodi filmet. Mickey Rooney a vásott kölyök, Spencer Tracy Flanagan szerepében meghódította a világot. A magyar sajtóban és a közbeszédben is a Tracy számára Oscar-díjat hozó film kapcsán jelent meg a gyerekköztársaság, aztán elfelejtették.

Egykori lakói közül sokan harcoltak és haltak hősi halált a második világháborúban. Több százan Flanagant jelölték meg legközelebbi hozzátartozójuknak, akivel leveleztek, és akit haláluk esetén értesíteni kellett. A háború következtében elárvult, elhagyatott, veszélyeztetett gyerekek száma világszerte a sokszorosára nőtt. Flanagan járta a világot Japántól Németországig, hogy elmesélje, meggyőződése szerint miként kell megmenteni az árvákat, a csavargókat önmaguk és hazájuk jövője számára. Berlinben 1948-ban újabb, ezúttal halálos szívroham érte. Magyarországon, a Boys Town által inspirálva, Sztehlo Gábor építette föl a Gaudiopolis gyerekköztársaságot a második világháború után.

Flanagan utódai sikeresen menedzselték a Boys Townt, amelynek hálózata, tevékenységi köre egyre bővült. Ma az Egyesült Államokban 11 telepe működik. Most már Girls and Boys Town, mert 1979 óta lányokat is befogadnak. Jelenleg a 16 ezer bentlakó fele lány, de az intézmény nagyjából tízszer ennyi, 90 százalékban a saját otthonában élő gyereket szolgál, mivel ma már nagyobb részben családmentő, családnevelő, családsegítő szolgálatként működik. Évente több mint tízezer tanárt, nevelőt képez. Tanfolyamokkal, tanácsadó szolgálattal igyekszik segíteni a problémás gyerekek többnyire szintén problémás szüleit is. Könyvtárnyi kiadvány, módszertani kézikönyv, nevelési tanácsadó áll a pedagógusok, a szülők, a nevelőszülők és a gyerekek rendelkezésére.

A nebraskai gyerekköztársaság korablei képeslapon. Horrorból az idilbe
©

Az onnan kikerülő fiatalok sorsát nyomon követik, támogatják őket tanulmányaik során és a pályakezdésben. A szociológiai vizsgálatok szerint a bekerült gyerekek általában két-három családban, nevelőintézetben megfordulnak, mire eljutnak az intézménybe. Többnyire érintettek a fiatalkori bűnözés valamilyen formájában, és korukhoz képest két-három évvel el vannak maradva iskolai tanulmányaikban. 80 százalékuk egyszülős családban nevelkedett. A lányoknak több mint a fele, a fiúknak a harmada szenvedett el szexuális abúzust. Ötödük foglalkozott az öngyilkosság gondolatával, közel kétharmaduk mentális problémákkal küszködik. Mindezzel a hátuk mögött 83 százalékuk középiskolai végzettséget szerez, negyedük bejut a felsőoktatásba.

Az intézmény honlapján több mint száz személyes történet olvasható. Nyilván válogatott sikersztorik, amelyek bizonyítani hivatottak az adományozóknak, hogy jó célt követő, hatékony intézményt támogathatnak. Diana például elmeséli, hogy kokainista mostohaapja 14 éves korában kidobta otthonról, majd nővérével abból éltek, hogy drogot árultak. Alvilági társai egy brutális gyilkosság után vele takaríttatták fel a vérben úszó fürdőszobát. Fél évet ült börtönben. A gyerekköztársaságban töltött évek után jogi és közgazdasági diplomát szerzett, és saját tanácsadói vállalkozása van. A New York-i Tyler patkányokkal teli menedékhelyeken és drogtanyákon nőtt fel, ahol bármikor rátörhették az ajtót részegek vagy drogosok. Csak a metróban tudott kicsit kevésbé zaklatottan aludni. A Boys Townban kibontakoztak sportolói képességei, és atlétaedző lett. Nem mindenki marad meg persze az intézményben. Charles Manson, az életfogytiglanra ítélt, néhány hete börtönében, 83 éves korában elhunyt szörnyeteg pár hónap után odébbállt.