E kutatás eredményeinek segítségével Lannert Judit oktatáskutató a Kölöknet blogon próbál választ adni arra a kérdésre, hogy vajon van-e, és ha igen, mi az iskola szerepe a drogozás elleni küzdelemben.

A szakember először is leszögezi, hogy ha igazán komolyan vennénk a függőségek elleni küzdelmet, elsősorban nem a drog, hanem a mértéktelen alkohol- és gyógyszerfogyasztás ellen kellene Magyarországon stratégiát alkotni. A nemzetközi jelentések alapján a magyar fiatalok jóval többet dohányoznak, alkoholizálnak (akár a részegségig) a nemzetközi átlagnál, miközben a droghasználat terén „csak” a középmezőnyben helyezkednek el.

A magyarországi kutatás eredményei szerint a hetedikes, nyolcadikos diákok közül 28% dohányzott már, ráadásul harmaduk naponta. A válaszadók majdnem fele, 43% fogyasztott alkoholt a kérdezést megelőző egy hónapban. A válaszadók közül 261-en (8%) próbáltak már valamilyen kábítószert, többségében herbált, vagy alkoholt és gyógyszert együtt. Ezek alapján az alkoholfogyasztás jóval súlyosabb problémának tűnik, mint a füvezés.

A diákok válaszai alapján a szülők is sokkal szigorúbbak a kábítószerekkel, mint az alkohollal kapcsolatban (alkohol esetén 40%, herbál esetén 80% válaszolta, hogy a szülei megtiltanák, ha tudnának róla).

Lannert szerint nem az élvezetért drogoznak a fiatalok. A mai designer drogok többsége nem ad ilyen élményt. Az egyik ötödikes fiú így írta le a hatását: „szédültem, fájt a fejem, elzsibbadt a lábam, az egész testem…” A drogszakértők is kihangsúlyozzák, hogy míg korábban a kábítószer használat célja valamilyen eufórikus állapot elérése volt, addig ma már elsősorban a cél az, hogy az illető kimeneküljön a saját életéből. Arra a kérdésre, hogy ha ez ennyire nem jó érzés, akkor mégis miért drogoznak, szinte mindenhol a válasz az volt, hogy az embert érő gondok (pl. gyász, magány) okozta stressz kezelésére nincsenek megfelelő eszközök, még a felnőtt társadalomban sem.

A kutatás arra is rámutatott két iskolához köthető tényező erőteljesen befolyásolja a fiatalok drogfogyasztását: azok, akik rossz tanulónak tartják magukat, és azok, akik nem érzik, hogy közösséghez tartoznának az iskolában, azok jobban ki vannak téve annak a veszélynek, hogy rászokjanak a cigarettára vagy kábítószerre.

Az a tény, hogy ezek az iskolai tényezők akkor is magyarázzák a kábítószer-fogyasztást, ha a tanuló családi hátterét és kábítószer-kitettségét is figyelembe vesszük, azt mutatja, hogy az iskolának igenis van felelőssége abban, hogy drogozik-e a tanuló! – emeli ki Lannert Judit.

A rossz tanulónak beállított tanulók általában a közösségben is perifériára kerülnek. Ez a kirekesztettség űzi őket gyakran a kábítószer felé. Az előítéletes vagy nem eredményes pedagógusi magatartásnak tehát negatív hatása lehet, míg az integráló és gyermekközpontú megközelítésnek minden bizonnyal erőteljes védelmező hatása van, és nem csak a szerhasználat tekintetében – írja.

Az iskola viszont nem akar tudni a droghasználatról és a pedagógusok folyamatosan hárítanak.

Hozzáteszi a kutató, hogy nem akarja felmenteni a szülőt, a lukas védőhálót és magukat a gyereket sem. De a gyerek egy közösségben él, aminek nagyon fontos része az iskola. És a közösségben való léte alapvetően meghatározza, hogy jól érzi-e magát.

A teljes cikk itt olvasható.