Új ciklushoz régi ötlet: lehet-e mégis állami mobilszolgáltató?
Egymás mellé téve a telekom szektorban az elmúlt időszakban "államivá tett", összevásárolt tételeket, nehéz szabadulni attól a feltevéstől, hogy a harmadik Orbán-kormány újból nekifuthat egy saját mobilszolgáltató összeeszkábálásának. A felvásárlásnak ugyanis különben nincs sok értelme. Megnéztük, mi jöhet ki ebből.
Mi kell egy új mobilszolgáltatóhoz? Infrastruktúra, készülékek, frekvencia és piac. Mi van ebből jelenleg az állam kezében? A központi infrastruktúra nagy része, műszaki felkészültség, részben frekvencia, és távlatosan egy biztosnak tűnő piaci rés. És ha lesz mögötte valódi kormányzati akarat, akkor pénz is – amennyi csak kell.
Az utóbbi években több piacelemzés is azt mutatta, hogy a telített magyar piacra nem érdemes újabb szereplőnek (piaci alapon próbálkozva) belépnie. Ettől függetlenül, az előző Orbán-kabinet végigerőltette az iparágon a saját elképzelését, és végül csak egy jogszabályi banánhéjon múlt, hogy ma nem négy mobilszolgáltatónk van. A Magyar Posta, az MVM és az MFB által összetolt MPVI-t ugyanis nem szakmai vagy technológiai, hanem jogi úton sikerült két vállra fektetnie a mobilszolgáltatóknak, és összesen több mint 100 milliárd forintot fizettek az NMHH-nak a piaci béke reményében.
Az előző kormányzati ciklus kezdetétől erőltetett állami mobilszolgáltató történetében ugyan nem szerepelt egyetlen pozitív üzleti terv sem, de az még furcsább, ahogy szeptemberben felszámolták az MPVI-t. A cég által addig termelt 11 (más forrás szerint 13) milliárd forintos hiányt végül a Magyar Postával – mint az egyik alapítóval – fizettették meg. Ahogyan az elbukott frekvenciatendernek, ennek a költségvetési pénzherdálásnak se lettek komoly személyi következményei. Arra sincs magyarázat – állítja egy, az állami informatikában és az MPVI belső ügyeiben is járatos szakember –, hogy az alapítók közül miért a Posta (és miért nem az MFB vagy az MVM) volt az, akivel a veszteség-békát végül lenyelették.
Ezzel együtt is korai volna kijelenteni, hogy egy új leosztásban, más lapokkal Orbánék ne próbálnák meg újfent sarokba szorítani a mobilszolgáltatókat, saját szereplőt is a piacra erőltetni. Stratégiát bennfentes források sem láttak, de azt találgatni, hogy mire kell az államnak az összevásárolt cégcsokor, nem éppen ködszurkálás. Összeállhat belőle egy saját mobilszolgáltató is – igaz, nem rögtön holnapra.
Az AH-élmény
Az állam által közvetve vagy közvetlenül megvásárolt telekommunikációs cégek között a legutóbbi a mintegy 56 milliárd forintért megvásárolt Antenna Hungária (AH). Mivel a cég a műsorszóró infrastruktúra állami költségoptimalizálásának éppúgy lehet az eszköze, minthogy továbbra is hatással legyen a telekommunikációs szolgáltatók életére, azt írtuk, hogy ebből vagy digitális rezsicsökkentés jön, vagy állami mobilszolgáltató.
Az AH hosting és karbantartási szolgáltatásokat korábban is vállalt a Vodafone-nak, a Telenornak és Invitelnek, és mobil-bázisállomásokat is üzemeltet. És bár a mobilszolgáltató cégek jelenleg nem félnek a térnyerésétől, azt a döntési helyzetben lévő szakemberek is elismerték, hogy az állami vételt a többi, megvásárolt tétel mellé téve, távlatilag már nem tennének efféle bátor kijelentést.
Azt is megírtuk korábban, hogy az AH-t több piaci szereplő véleménye szerint is az értékénél drágábban vette meg az állam, de érdemes visszautalni arra, hogy a sorban nem az AH volt az első ilyen. A Pro M Zrt., amit a Magyar Telekomtól 2012 nyarán vett meg az állam (és adta oda a NIF-nek) készenléti távközlésre szakosodott cég. A rendőrség, a mentőszolgálat és a katasztrófavédelem digitális távközlési rendszerét működtető cégért 20 milliárd forintot fizetett az állam, igaz, egy korábban az állami informatikában vezető pozícióban lévő szakember ma ezt azzal kommentálja, hogy „az a vételár csak akkor nem magas, ha másra is használni akarják majd”. Szerinte mivel a rendszer fenntartási költsége fajlagosan magas, a bevásárlás értelme is megkérdőjelezhető. (A fenntartás azért drága, mert az infrastruktúra üzemben tartása, a kötelező karbantartás és javítás költsége kevés előfizetőre oszlik szét – így egy-egy ügyfélre eső költség magas.) A Pro M ma a Nemzeti Infokommunikációs Szolgáltató Zrt. (NISZ) kötelékében dolgozik, ide kerül rövidesen az AH is.
A NISZ, mint kormányzati informatikai és távközlési üzemeltetést és szolgáltatást ellátó állami cég ezen kívül szoros (értsd: szakmai és személyes) szálakkal is kötődik a villamos művek informatikai és hírközlési leányvállalatához. Ahhoz az MVM Nethez, amely legutóbb – egyedüli ajánlattevőként – egy komolyabb méretű frekvenciacsomagot vett meg a hírközlési hatóságtól.
Mire jó a 450 MHz?
Az MVM Net márciusban szerzett meg egy 450 MHz-es frekvenciablokkot. A 150 millió forintos, minimál áron vásárolt „mező”-n kötelezettséget vállalt arra, hogy 20 hónap alatt 95 százalékos területi lefedettséget biztosít a kiépítendő adatátviteli infrastruktúrán, és üzemelteti azt.
| Kevesebb torony – kevesebb ügyfél |
Az alacsonyabb frekvencia előnye, hogy az országos lefedettséghez kevés adótornyot kell építeni, viszont a kevesebb torony vékonyabb adatátviteli képességet is jelent. Ez utóbbi azt jelenti, hogy kevesebb ügyfelet tud egyszerre kiszolgálni, mint a 900 vagy 1800 MHz-es hálózatok. De ugyanúgy technológiasemleges, mint az összes többi, ma használt frekvencia. |
A frekvencia története visszanyúlik az analóg rádiótelefonok idejébe, a Westel 1989 decemberében a 450 MHz-es sávon indult el a hordozható telefonálásban. A Westel 450 a Matáv és a US West vegyesvállalata volt, és egyedüliként nyújtott az országban NMT 450 (Nordic Mobile Telephony) rendszerű, analóg rádiótelefon-szolgáltatást. 1999-ben közel százezer ügyfelet szereztek, de a GSM szolgáltatások beindulásával a technológia egyre jobban háttérbe szorult, és a lejáró koncessziót a cég 2003-ban már meg sem hosszabbította.
A 450 MHz azóta „parlagon hever”, mert műszakilag teljesen más kategóriába tartozik, mint a ma mobiltelefonálásra használt 900, 1800, 2100 MHz-es frekvenciák. Mivel leginkább adatátviteli rendszerekben hasznosítható, az MVM Netnél abból a szempontból mindenképpen jó kezekbe került, hogy a cég ezzel képes lehet az országos optikai gerinchálózati elemek közötti, jelenleg bérelt helyi szakaszokat kiváltani. És arra, hogy hogy a kormányzati informatikában a korábban a T-Systemstől bérelt infrastruktúráknak az állam végleg búcsút inthessen.
Okos mérés-e az e-útdíjas?
Amikor Baji Csaba, az MVM elnök-vezérigazgatója kedden a cég tavalyi eredményeit ismertette, ejtett pár szót az MVM Netről is. Azt mondta, a cég a 450 MHz birtokában nem a jelenlegi mobilszolgáltatókkal kélne versenyre – „mivel a CDMA erre nem is lenne alkalmas” –, hanem elsősorban a kiépülő okos mérős rendszerekhez épülő infrastruktúraként használnák. [A CDMA ugyanúgy hang-, és adatátviteli mód, mint a jelenleg használt szabványok, csak fejletlenebb. Az ún. Wild CDMA viszont lényegében a 3G szabvány paramétereit teljesíti – a szerk.]
Komoly bevételi forrást jelenthet, ha – ahogyan a rezsicsökkentési jogszabályok és rendeletek megalkotása esetén is nyilvánvalóvá vált – a kormányzati szándék az MVM érdekeit helyezi előtérbe. Jelen esetben ez úgy is megtörténhet, hogy az egyébként éppen a rezsiharcnak áldozatul eső lakossági smart metering programok felélesztésével a szolgáltatók számára kötelezővé teszik az MVM Net által kínált mérőórák távleolvasást. Ez a frekvencia ugyanis több szempontból jobb tulajdonságokkal rendelkezik, mint a jelenlegi mobilnetesek; sokkal inkább képes például „átmenni” a vastag falakon, mint a konkurens hullámhosszakon működő rendszerek.
Az okos mérés határainak kiterjesztésével más területekre is betörhet az MVM Net – a már ma is előszeretettel használt áramtávméréseken túl leválthatja az e-útdíj-infrastruktúrában jelenleg ellenőrző funkciót betöltő drága műholdas szolgáltatásokat. A CDMA olcsóbb, alkalmassá tehető az autópályadíjak ellenőrzésére is, ráadásul ez elég kicsi adatforgalmat generál, tehát nem vesz el sok helyet a kiépülő hálózaton. Egy problémát kell orvosolni: az EU-ban is használt szabvány éppenséggel nem ezen a frekvencián működik.
Májusban kezdődik az orosz rulett?
Igaz ugyan, hogy a frekvencia LTE szabványosítása 2013 őszén megtörtént, és ez gyorsabb adatátvitelt tesz majd lehetővé, de ettől még nem épülhet olcsóbban a rendszer, és az az akadály is a rendszer előtt marad, hogy a 450 Mhz-en működő készülékek is sokkal drágábbak lesznek, mint a tömegpiac által használt, magasabb frekvencián működő társaik, mivel jelenleg nincs olyan kínálat e téren, mint a hagyományos frekvenciákon. Ám a szabványosítással kinyitották az ajtót ahhoz, hogy nagy adatsebességű, költséghatékony mobilhálózat is építhető legyen.
A következő frekvenciaaukciót májusban tartja az NMHH, ahol „kalapács alá” kerül egy teljes, önálló szolgáltatóra való tétel (5 megahertznyi 900 MHz-es csomag, 15 megahertznyi az 1800 MHz-ből, az összes 2600 MHz-es kapacitás, és még 30 MHz-nyi a 800 MHz-es frekvencián, illetve a 26 GHz-es frekvenciasáv egy csomagja is). A hatóság jóval több, mint 100 milliárd forint bevételt vár a licittől, az elképzeléseit pedig már a tavaly novemberben, a pályázati tájékoztatójában nyilvánosságra hozta.
Mivel a 450 MHz a szélesebb tömegeknek szolgáltatáshoz vékony, ahhoz, hogy lakossági, vállalati és közigazgatási hírközlésben is jelen lehessen az állam, további frekvenciákat kell szereznie. A frekvenciaaukción kiderül majd, hogy e pályákon álmodik-e magának tevékeny szerepet az állam, a nagy étvágyúvá tett MVM, vagy sem. Ha a motiváció ebbe az irányba megvan, rövidesen az is kiderül, hogy képes-e, és ha igen, hol képes túllicitálni a három piaci riválist (akiket azért jelentősen legyengített anyagilag a tavaly őszi megállapodás). Ha vesz állami szereplő elég frekvenciát, a mobilszolgáltató építésének kérdése is továbbgondolhatóvá válik.
Ismert állami hírközlési stratégia hiányában azonban logikus felvetés, hogy minek építene új mobilinfrastruktúrát bárki is. Mert bár technológiailag nincs akadálya, és állami akarat is rendelhető hozzá, de azt nem látni, hogy valóban szükség van-e rá. Az idő jelenleg az államnak dolgozik e kérdésekben, mivel a már említett Pro M, AH és MVM Net kézben tartásán túl épülhet az ugyancsak állami kézben tartott vasútüzemi távközlési rendszer (GSMR1) is, valamint a tavaly év végén a Vodafone-nal kötött szerződés 3 év laufot ad a saját kormányzati-állami szolgáltató létesítéséhez.
Ez összességében azt is jelenti, hogy az új Orbán-kabinet számára a témában most „nincs helyzet”, van/volna idő a távlati gondolkodásra. Annak végiggondolására, hogy ha lesz állami mobilszolgáltató, akkor az építkezéshez szükséges pénz honnan teremthető elő. A NIF-ben adott a rendszer létrehozásához kellő mérnöki gárda, így csak a „fizikai kollokáció” kérdéses, vagyis, hogy az ország minden pontján a helyi jelenlét hogyan és mikorra biztosítható.
| Először csak adatforgalomra? |
Beruházási szempontból költségtakarékos ötlet lehet, hogy az új infrastruktúra csak az adatszolgáltatásra fókuszáljon, és hogy ezért – legalább is eleinte – ne kínáljon hangszolgáltatást, csak mobilinternetezést. A mobilhang-piac telített, az adatforgalomban viszont óriási potenciál van, ráadásul ez utóbbira a működő szolgáltatók is folyamatosan készülnek. Meredek elképzelésnek tűnik, de ennek oka ma legfőképpen az, hogy a szolgáltatók bevételének csupán az ötöde származik csak a mobilinternetből. A prognosztizált adatforgalmi boom azonban ezen az arányon gyorsan változtathat, ráadásul a technológiai fejlődés épp arra tart, ahol a hangszolgáltatást valójában adatátvitelként lehet elszámolni. Egy új rendszert építő szolgáltató ebből eredően – ha nem épít 2G-s (hangátviteli) hálózatot – kisebb beruházással is nagyot kaszálhat. A 3G ugyanis már adat-, és hangszolgáltatás is lehet egyben, vagyis a telefonálás az adatcsomag részeként értékesíthetővé válik. "Elképzelhető forgatókönyv" – állítja egy, korábban állami alkalmazásban álló hírközlési mérnök, aki szerint ezt követően már csak azt kellene belátni és megfogalmazni, hogy az államnak ez miért lenne jó. „Kizárni nem tudom, hogy ez így összeállt már valaki fejében, de a korábbi évek tapasztalataiból kiindulva, a kormányzatról ilyen szintű előre gondolkodást nem tudok feltételezni” – tette hozzá. |
Multi-kártya, ip-telefon
A tavaly ősszel aláírt, 100 milliárd forintos frekvencia-megállapodásnak van egy pontja, miszerint az állam a mobilcégek befizetése fejében megígéri, hogy a koncesszió lejártáig (2022) nem rendezi át a piacot. Nem tudható, hogy van-e olyan forgatókönyv, mely igazolná a status quo felrúgásának jogosságát, de ebben az Európai Unió is Orbánék segítségére siethet. Ausztriához képest ma mintegy hatszoros, Csehországhoz képest pedig közel háromszoros áron lehet itthon bizonyos szintű, kombinált hang-, és mobilinternet szolgáltatást biztosító szolgáltatáshoz jutni. Ez az állapot radikálisan megváltozhat amiatt, hogy az EU-ban 2015 karácsonyától eltörlik a roamingdíjakat. Ha ehhez idővel az uniós számhordozhatóság is társul majd, nehéz nem elképzelni ahogy tömegvándorlás indul el a magyarországi mobilszolgáltatóktól, ha azok nem közelítik a díjaikat a környező országokéhoz.
De az is be van kódolva a rendszerbe, hogy az állami vezetők által korábban, alkalomadtán simán lemultizott mobilszolgáltatókat ismét elővegyék. Például azzal, hogy az angol Vodafone, a norvég Telenor és a német Telekom ugyan miért másodrangú polgárként bánik a magyar fogyasztókkal, ha odahaza, ugyanők, ugyanazért a szolgáltatásért lényegesen kevesebbet kérnek el a „sajátjaiktól”? E kérdésfeltevés minden valóságtorzítása ellenére nem tűnik irreális lehetőségnek. Pláne, hogy az EU infrastruktúra-semlegességi törekvései végeredményben ugyanezt a célt tűzték maguk elé.
Ez esetben persze az állami mobilinfrastruktúra építését is más húrokra kellene hangszerelni.
Ám mielőtt még valószínűbbé tennénk az állami mobil megépítését, mint amilyen, egy, nem is olyan távlati problémát is jeleznénk ezzel kapcsolatban. Azt, hogy a roamingdíj-mentesség kimondásának árnyékában az EU óvatosan abba az irányba is lépett egyet, hogy kifejezte: egyáltalán nem veszi készpénznek, hogy a ma használt GSM marad a jövőben is legfőbb telekommunikációs mező. Az iparágban egyre nyilvánvalóbb polémia zajlik az ügyben, hogy a GSM trónját mikor veszik, vehetik át – az egye nagyobb hatótávolságú wifi-rendszereknek köszönhetően – az internetes alkalmazások. Az EU egyelőre arról döntött, hogy két év múlva már nem blokkolhatja vagy korlátozhatja szolgáltató az olyan internetes telkóprogramokat, mint a Viber és a Skype. Ezzel viszont az egész mobiltelefónia – legalább is a mai értelemben – kikerül a nemzeti fennhatóság alól.
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
