Gyükeri Mercédesz
Gyükeri Mercédesz

Jelentősen visszaesett a bevándorlás az Egyesült Királyságba a legfrissebb adatok szerint, vagyis a Brexit elérte a célját, anélkül, hogy bekövetkezett volna. Vagy anélkül, hogy egyáltalán tudnánk, milyen feltételekkel zajlik majd a britek kilépése az Európai Unióból.

Találtunk magunknak egy elég frusztráló elfoglaltságot: a brit kormány Brexit-tárgyalásokra készült javaslatait olvasgatni. A napokban öt ilyen is napvilágot lát a következő, jövő heti forduló előtt, ám válaszok helyett inkább újabb kérdések jöttek elő. 14 hónappal az Egyesült Királyság unióból való kilépéséről döntő népszavazás után is legfeljebb csak félmegoldásokat kínálnak a felek – pedig 2019. március végén már ezeknek élesben kellene működniük.

Lépjünk együtt a Brexit – ahogy a BBC fogalmaz – jogi aknamezejére! Néhány alapvető kérdésre megpróbálunk választ adni.

Hogyan lehet majd a szigetországba utazni?

Az Egyesült Királyság ma sem tagja az uniós polgárok számára határellenőrzés nélküli belépést lehetővé tevő schengeni övezetnek. Vagyis abban nem lesz változás, hogy a határon igazolnunk kell magunkat. A brit belügyminisztérium pár napja kiszivárgott javaslata szerint az európaiaknak nem lesz szükségük vízumra – és nem csupán a 90 napnál rövidebb tartózkodás esetén, hanem azoknak sem, akik munkavállalásra veszik célba az országot. Utóbbiaknak viszont regisztrálniuk kell majd – legalábbis, ha lesz valami a legfrissebb tervekből.

©

Nemrég ugyanis még a kormányon belül sem tudták eldönteni, hogy a terveket a „szigorítás lesz” vagy a „nem lesz szigorítás” címkével lássák el. Az ellentéteket elsimítani igyekvő közös írásban Philip Hammond pénzügyminiszter és Liam Fox, a külkereskedelmi tárca vezetője augusztus közepén a szigorítás mellett állt ki, azzal az engedménnyel, hogy mindenképpen lesz egy átmeneti időszak a Brexit után.

Akkor mégis korlátlatlanul lehet munkát vállalni?

Elvileg nem, a legfrissebb tervek szerint a kormány az egyes ágazatokra szabott kvótákkal állná útját az európaiak rohamának. Más kérdés, hogy a bizonytalanság már most is elvette a kedvét azoknak a kelet-európaiaknak, akik ott szeretnének boldogulni: a statisztikák is azt mutatják, hogy a korábbinál jóval kevesebben vállalnak munkát a briteknél, a lapokban pedig egymást követik a sztorik arról, hogy cégek, vagy akár teljes ágazatok szenvednek a munkaerőhiány miatt. A brit statisztikai hivatal csütörtökön közölt adatai azt mutatják: március végéig

81 ezer fővel, 246 ezerre esett a nettó bevándorlás éves szintje.

A jövő tehát már itt van anélkül, hogy tudnánk, pontosan mi várható. A korlátozás ugyanis nem egyszerű dolog – legalábbis nem annyira egyszerű, ahogyan a brit kormány láttatni próbálta a népszavazás után. Az EU ugyanis szigorúan tartja magát ahhoz, hogy az országok nem köthetnek különalkut. Ez nagyjából kizárja, hogy országonkénti kvóták legyenek – hacsak nem a lakosság számához viszonyítva adnak meg egy számot –, de azt is, hogy az érdekelt kelet-európai országoknak valamiért cserébe kínálnának fel előnyösebb bánásmódot. Tegyük fel például, hogy azt kérik Budapesttől, támogassák a brit álláspontot szabadkereskedelmi kérdésekben – na ez nem fog megtörténni.

Brexit-ellenes tüntetésen EU-zászlóval a Big Ben előtt 2017 augusztusában
©

A bevándorlással kapcsolatos szabályokat egyébként most éppen 2018-ra ígéri a brit kormány, ami azért aggasztó, mert az EU szerint addig nem is lehet továbblépni a tárgyalásokon, amíg erről nincs megállapodás.

Kitoloncolnak bárkit?

Elvileg nem tehetik meg a Brexitig – az Európai Bíróságon született döntések csupán arra adnak lehetőséget, hogy a más uniós országból származó polgároktól a szociális támogatásokat vonnák meg, ha bizonyíthatóan nem keresnek munkát, a tartózkodásukat nem akadályozhatják. Ehhez képest a brit belügyminiszter szerdán azt közölte: nagyjából száz levelet küldtek ki a szigetországban élő EU-polgároknak, felszólítva őket az ország elhagyására.

A kínos tévedés – amelynek természetesen az alapos kivizsgálását ígérte a tárca – tovább növelte a bizonytalanságot a jövővel kapcsolatban. Annál is inkább, mivel a június végén közölt terv sem volt egészen világos. Theresa May kormányfő akkor a brit parlament alsóházában arról beszélt, hogy azok kapnak letelepedési engedélyt, akik legalább öt éve az országban élnek. Az nem derült ki, hogy ezt az öt évet honnantól kell visszaszámolni, és az sem kristálytiszta, hogy a bevándorlási hivatal hogyan fogja bírni a hárommilliósra becsült bevándorlótömeg státuszát elbírálni a terv szerint rendelkezésre álló két év alatt.

A kormány a 2018/2019-as tanévben a felsőoktatásban való részvétel feltételein sem változtatna, vagyis magyarok még a jövő tanévre is jelentkezhetnének – jogosultságaik pedig a Brexit után sem változnának. Ehhez hasonlóan az üzleti és peres ügyek esetében is azt ígéri most közölt javaslatában a brit kormány, hogy ami már elkezdődött a Brexit előtt, az utána is ugyanabban a mederben halad tovább.

Szakítani fog az Egyesült Királyság az EU Bíróságával is?

Ennek nagy jelentősége van, az elválás ugyanis jóval bonyolultabb procedúra, mint ahogy azt az euroszkeptikusok láttatni próbálták, vagyis „semmittevő európaiak” kiebrudalása. A személyek szabad áramlása szorosan kötődik az uniós belső piachoz (ahol ugye mindenki munkát vállalhat bárhol, minden áru korlátozás nélkül forgalomba hozható bármelyik országban, és a cégek is bárhol működhetnek), ennek a legfelsőbb jogi hatósága viszont az Európai Bíróság. És mivel a brit kormány teljes egészében szakítani akar az EU-val, ennek a testületnek a felsőbbrendűségét sem akarta elismerni.

Az Európai Bíróság épületénél
©

Egészen mostanáig: a polgárjogi ügyekkel kapcsolatos friss javaslatcsomag ugyanis már „szoros együttműködést” helyez kilátásba. És azt is világossá teszi, amit az előbb említettünk, vagyis hogy minden meglévő ügyben (legyen szó szerződésről, perről vagy házasságról), a mostani jogi procedúrarendszer az irányadó. Az a tervezetből nem világlik ki tisztán, hogy a Brexit után mi lesz az irányadó – Theresa May szerdán újságíróknak arról beszélt, a cél igazából az volt, hogy megmutassák „gondoltak erre a problémára”.

Elemzők szerint mindenesetre nagy változás nem lehet, mivel a brit jogrend az ország 1973-es csatlakozása óta a közösséggel együtt változott. Vagyis a bírósági gyakorlat alapja ugyanaz a jogszabályrendszer lesz – amíg meg nem változtatják az irtózatos mennyiségű jogszabályhalmazt.

A vita elvontnak tűnik, de egyáltalán nem az. Egyelőre ugyanis senki nem tudja a választ például arra, milyen bíróság vagy fellebbviteli szerv és mi alapján dönt majd például akkor, ha egy magyar munkavállalót diszkrimináció ér a brit munkahelyén, vagy ha egy brit és egy francia házasságából született gyereket a válás után a francia szülő a másik beleegyezése nélkül magával visz.

Megéri ott maradni?

A Brexitről szóló népszavazás óta a font árfolyama szépen esik, elemzők már azt sem tartják kizártnak, hogy az euróval egy szintre kerül. Ez pedig azt is jelenti, hogy az euróhoz képest viszonylag stabil (sőt, az utóbbi hetekben erősödő) forinthoz képest kevésbé érik meg kint dolgozni. Elég sokkoló a különbség: amíg tavaly májusban még 412 forint körül volt egy font, most már mindössze 328 forint – ez 20 százalékos esést jelent.

Az árfolyamhatás azokat sem hagyja érintetlenül, akik fizetésüket nem Magyarországon, hanem a szigetországban élik fel. A megugró inflációt a fizetések növekedése nem tudja követni, vagyis a reálbérek már most is csökkennek az Egyesült Királyságban.

Jó lenne tudni, hogy mindez a Brexit miatt van, vagy a kilépés feltételeit övező bizonytalanságok magyarázzák. Ezt azonban valószínűleg pont annyira nem lehet megmondani, mint hogy mikorra lesz megegyezés a kilépés feltételeiről, és hogy abban az egyezségben pontosan mi lesz benne.