Errefelé igény van a szélsőjobbra

Kelet-Európában van igény a szélsőjobbra - ezt jelzi a Political Capital Institute extrém jobboldali politika iránti társadalmi fogékonyságot mérő Jobboldali Extremizmus Indexe (DEREX), amely 32 ország adatait hasonlítja össze.

Az index alapján Törökország mellett Ukrajnában, Bulgáriában és Magyarországon a legerősebb a kereslet a kirekesztő, rendszerellenes, tekintélyelvű ideológiákra és megoldásokra. Hazánkban hat év alatt több mint duplájára, 10 százalékról 21 százalékra nőtt a potenciális jobboldali extremisták aránya. Magyarország ugyanakkor inkább a kivétel, mely nem erősíti, hanem cáfolja a szabályt.

A kutatás nem igazolja ugyanis azt a sokat hangoztatott tételt, miszerint az utóbbi években Európa-szerte kibővült a szélsőjobboldal társadalmi bázisa. Míg Kelet-Európa egyes országaiban ez a tendencia valóban megfigyelhető, Nyugat-Európában a szélsőjobb jelentette fenyegetés inkább csökkenőben van. Annál is inkább, mert Nyugat-európában a szélsőjobb slágertémája a bevándorlásellenesség, ami erőteljes rendszerellenességgel nagyon ritkán egészül ki. Kelet-Európában az előítéletesség és romaellenesség erőteljes rendszerellenességgel, bizalmatlansággal és rossz közérzettel kapcsolódik össze, ez a kombináció pedig komolyabban veszélyezteti a rendszer stabilitását.

Keresleti oldal

Ralf Dahrendorf tétele szerint egy politikai rendszert hat hónap alatt le lehet váltani, egy gazdasági rendszert hat év alatt át lehet alakítani, a társadalmi változáshoz hatvan év kell. A közhellyé vált állítás új megvilágításba kerül, ha megnézzük, a demokratikus intézményekhez való állampolgári viszonyban milyen alapvető változások tudnak végbemenni egy társadalmon belül akár néhány év leforgása alatt is. A kedvezőtlen trendre példa, hogy Ukrajnában 2005 és 2007 között, a narancsos forradalomból való kiábrándulás időszakában az intézménykritikus rendszerellenesség 25-ről 51 százalékra nőtt.

Ugyanez a mutató Magyarországon 2003 és 2009 között csaknem négyszeresére, 12-ről 46 százalékra emelkedett. A gyors átalakulás persze nem csak a régió országaira jellemző: az olyan társadalmi tapasztalatok, mint a háborúk, terrorcselekmények, válságok vagy akár a kormánnyal való extrém elégedetlenség más országokban is gyorsan átrajzolhatják a sokszor kulturálisan beágyazottnak és így nehezen megváltoztathatónak hitt jellemzőket, mint a bizalom másokban és a társadalmi intézményekben, vagy a kisebbségekkel szembeni tolerancia.

A DEREX index segítségével nyomon követhetőek az egyes társadalmak radikalizálódásával fenyegető tényezők időbeli változásai. A jobboldali extremizmus iránti magasabb igény pedig több szempontból is rizikófaktort jelent. A bizalom alacsony szintje erodálhatja a demokratikus rendszert, rontva annak működőképességét. Az erős elitellenesség és a gazdasági bezárkózás iránti igény a befektetői környezetet ronthatja, a xenofóbia és agresszív nacionalizmus pedig a külső és belső békét veszélyeztetheti. Az előítéletes, nacionalista, rendszerellenes közvélemény a politikai rendszer szereplőit is radikálisabb irányba tolhatja. Jó példa erre Bulgária esete, ahol Bojko Boriszov kormánya sokszor a demokratikus kereteket áthágva igyekszik leszámolni ellenfeleivel, és rendpárti retorikáját gyakorlatba átültetve szinte rendőrállam kiépítésén munkálkodik – mindezt a közvélemény élénk helyeslésétől kísérve.

Ez a veszély az adatok alapján leginkább Európa keleti részén fenyeget. A szélsőjobboldal potenciális támogatói a vizsgálatba bevont országok közül a térség „zaklatottabb” közelmúltú országaiban - Ukrajna, Magyarország és Bulgária - illetve Európán kívül Izraelben és Törökországban a legmagasabb. Ezen országokban a potenciális jobboldali extremisták aránya a társadalom 20-30 százalékát teszi ki.

(Az alábbi táblázat a Fullscreen feliratra kattintva teljes képernyőméretben megtekinthető)

A Kelet-Nyugat törésvonal mellett azonban nem elhanyagolható az Észak-Dél törésvonal szerepe sem, az EU 15-ök közül a déli országokban (Görögországban, Olaszországban és Portugáliában) láthatunk magasabb arányokat. A legalacsonyabb jobboldali extrémizmus iránti igényt a skandináv országokban találhatjuk, itt a lakosság alig egy-két százaléka fogékony az ilyen ideológiákra. Nyugat-Európában egyedül Portugáliában tapasztalhatunk számottevő, és Nagy-Britanniában kismértékű emelkedést, más országokban a DEREX inkább hanyatlást mutat. Ez arra is utal, hogy – bár bizonyos országokban egyes tényezők erősödhettek (például Ausztriában az előítéletesség), és a látványos ellenpéldák (a holland Szabadságpárt) a szélsőjobb előretörésének látszatát keltik – a társadalmi bázis és főleg az általa hordozott politikai kockázat Nyugaton inkább csökkenőben van.