Az alkotmány elfogadásához az összes képviselő legalább kétharmadának igen szavazatára van szükség. Arnóth Sándor halálával a képviselők száma 385-re csökkent, így – függetlenül attól, hányan nyomnak gombot – 257 igen szavazatra van szükség. A két kormánypártnak 262 képviselője van, tehát ha öt kormánypárti képviselőnek lesz éppen akkor halaszthatatlan dolga, az alkotmány még akkor is átmegy. S akkor a négy független képviselővel még nem is számoltunk, akik közül egy vagy kettő várhatóan igennel szavaz. A hvg.hu-nak erről nyilatkozó fideszes képviselők egybehangzóan állítják: nincs szükség ilyetén számítgatásokra, a két kormánypárti frakció tagjai kivétel nélkül megszavazzák az alkotmányt. „Ez evidens” – mondta például egy volt miniszter.

Mindezt egy volt szocialista miniszter is megerősítette: „Viktor erősen fogja a töküket, akit lehet, azt ott tart sakkban, ahol tud. Nagyon be vannak sz.rva.” „Nem kell terrorizálni a képviselőket, ők pontosan tudják maguktól, hogy mi az ábra” – reagált erre egy, az alkotmányozás terén magát erősen exponáló fideszes képviselő.

A frakció egy, a szélesebb közvélemény előtt a Fideszhez képest liberálisnak ismert tagja sem szólt ki a kórusból: ő is meg fogja szavazni az alkotmányt. Hozzátette: főleg a KDNP részéről az abortuszkérdés miatt voltak ellenvetések, azonban – bár az abortusz a mostanihoz képest nem fog szigorodni – a kereszténydemokraták is kivétel nélkül igennel szavaznak majd. Szerinte például a preambulum „eléggé visszafogott, csak két-három kiemelt pontra koncentrál”. Interjúalanyunk azt sem tartja aggályosnak, hogy Magyarország hivatalos megnevezése nem Magyar Köztársaság lesz a továbbiakban. „Ez egy álvita” – vélte. Arra a felvetésünkre, hogy ez csak a Fidesz-KDNP alkotmánya lesz, mert az ellenzéki pártok elutasítják azt, úgy reagált: „Ez az ellenzéki pártok problémája. Ha az új alkotmány működőképes lesz, az is marad. Akkor válik a mi problémánkká, ha az új konstrukció nem fog működni.”

Egy ugyancsak neve elhallgatását kérő frakciótag arra hívta fel lapunk figyelmét, hogy „a legtöbb kérdés művita” és egyetlen igazán lényeges tartalmi – tehát nem szimbolikus – újdonság lesz: az Alkotmánybíróság helyzete és szerepe. Szerinte az Alkotmánybíróságra vonatkozóan fent lehetne tartani a jelenlegi helyzetet, de nem tartják, csak akkor, ha az államadósság a nemzeti össztermék fele alá csökken.

Az Országgyűlést simán lenemzetgyűlésező Horváth János sem ütött meg disszonáns hangot. „Olyan kormánypárti képviselőtársamról nem tudok, aki ne szavazná meg az alkotmányt” – közölte a parlamenti korelnök. Az a kérdés, hogy az Alkotmánybíróság elnökét ezentúl annak tagjai helyett az Országgyűlés fogja meg választani, az 1945 és 1947 közötti kisgazda képviselő Horváth szerint „az egyik téma, amelyikben valahogyan nem vagyok annyira járatos és nem is gondolkoztam annyit róla.” Az ombudsmani intézmény kiherélése „nincs a meggyőződése ellen”: hagyni kell, hogy a nép által választott Országgyűlésnek felelős kormány „csinálja a dolgát” – közölte. Úgy folytatta: „én ebbe a kérdésbe sose vótam olyan nagyon határozott, hogy egyik megoldás jó vagy a másik”. Horváth közölte: habár az új alkotmányba bekerül a magzati élet védelme, az abortusz nem fog szigorodni. „Ami működik, az életképes, tehát legyen úgy, ahogy eddig volt” – mondta.

A kormánypárti politikus szerint az új alkotmány „a magyar nép kívánságának, ízlésének, felfogásának megfelelően” íródik. Ha ez így van – vetettük közbe –, akkor miért nem erősítik meg az új alkotmányt egy népszavazással? „Ez ismétlése lenne valaminek. Az ország népe […] rábízta […] az Országgyűlésre, hogy csinálja a dolgokat. Most még egyszer megkérdezni egy részlet… egy nagyon fontos részletkérdésben hát, lehetne úgy is csinálni, de nincs rá szükség” – felelte.

Az eddigiekkel teljesen szinkronban nyilatkozott egy államtitkár-képviselő: nem tud olyan kormánypárti képviselőt – saját magát is beleértve – aki ne szavazna igennel. Őt „nem foglalkoztatja” sem az ombudsmanok szerepének csökkentése, sem az a kérdés, hogy az AB elnökét az Országgyűlés vagy maga az AB válassza-e. „Az ombudsmani intézményt pótcselekvésnek tartom” – fogalmazott. Arra a felvetésre, hogy 1995-ben a Fidesz is támogatta az ombudsmani intézmény felállítását, azt mondta: „akkor is pótcselekvésnek tartottam”. Az államtitkár a megye-vármegye vitát úgy kommentálta: „A londoni állatkert őrét megkérdezték, hogy egy víziló hím-e vagy nőstény, mire az őr úgy felelt: ’Ez a kérdés csak egy másik vízilovat érdekel.’” Ugyanő a tényleges életfogytiglanhoz annyit bírt hozzászólni: „A társadalom igazságérzete megköveteli. Sing Sing.”

Révész Máriusz is megerősítette az eddigieket. Bár ő volt az egyik élharcosa a gyerekek után járó szavazati jognak, „fegyelmezett demokrataként tudomásul veszi”, hogy az emberek többségének ez nem nyerte el a tetszését. A hvg.hu azon felvetésére, hogy tényleges életfogytiglannal szemben súlyos szakmai ellenérvek vannak, úgy reagált: „Szakemberek elmondták nemrég azt is, hogy a bolti lopások elleni intézkedés kriminológiailag hibás, de a statisztika szerint több mint negyven százalékkal visszaesett a bolti lopások száma.”

A huszonegy éve folyamatosan képviselő Balsai Istvánt arról kérdeztük, egy jogilag alkotmányozni képes kormánytöbbség részéről politikailag nem elvárható-e, hogy korlátozza önmagát és csak az ellenzéknek vagy legalábbis annak egy részének támogatásával alkotmányozzon. „Az önkorlátozásnak egyáltalán miért kellett volna felmerülnie?” – reagált megkeresésünkre a volt igazságügy-miniszter. „Olyan még nem volt, hogy az ellenzék ne ellenzék legyen. Az csodálatosan emlékeztetne a népfrontos időkre. […] Ilyen nincsen a parlamentarizmusban.”

A megye-vármegye vitában vármegyepárti Balsai azon csodálkozott, hogy ez a kérdés sokkal nagyobb figyelmet kapott a médiában, mint az, hogy a Legfelsőbb Bíróság a továbbiakban Kúria lesz. „Én mindkét hagyományos elnevezést melegen pártolom: mind a vármegyét, mint a kúriát” – közölte, hozzátéve, hogy a „kúria” kifejezéshez sokaknak fűződhet negatív emléke, s ezzel a mostani vitákban lehetett volna érvelni.