Forró kásaként kerüli az ügynökügyet a Fideszt is kijátszó kormány
Huszonkét éve nem sikerül rendezni az ügynökügyet, megalkotni azt az ügynöktörvényt, amely segítene feltárni az állampárti diktatúra rejtett működését. A Fidesz 2010-es kormányra kerülése óta többször nekiugrott a feladatnak, ám eddigi javaslatai csak a történészszakma ellenkezését váltották ki, amikor pedig az ellenzék rukkolt elő egy új törvényjavaslattal, nagy viták közepette ugyan, de a kormánypártok leszavazták. Legutóbb még határidőt is szabott a kormánynak a Fidesz, amit a kabinet képtelen volt tartani, javaslata eltűnt az adminisztráció útvesztőjében.
Több mint két hónapja lejárt az a határidő, amit a Fidesz szabott a kormánynak még tavasszal az 1989 előtti állampárti bűnöket feltáró új ügynöktörvény elkészítésére. Az ügy felelőse, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium (KIM) a hvg.hu-val a múlt héten azt közölte, nem is a tárca fogja kidolgozni a javaslatot, a kabinet csak a Nemzeti Emlékezet Bizottságának (NEB) felállításáról, illetve a testület hatáskörét meghatározó törvényről gondoskodik.
Lázár János március 19-én jelentette be: a Fidesz és a KDNP frakciói felkérték a kormányt, hogy május 15-ig készítse el az ügynökmúlt feltárására hivatott Nemzeti Emlékezet Bizottságának (NEB) felállításáról szóló törvényjavaslatot. Bár a kabinet május közepéig nem készült el a javaslattal, június 3-án egy, a témáról tartott budapesti konferencián Gulyás Gergely fideszes képviselő azt nyilatkozta, hogy az ügynökkérdés rendezése komoly adóssága a rendszerváltozásnak, a kormány késve ugyan, de még a nyári szünet előtt beterjeszti a parlamentnek az ügynökkérdést rendező tervezetet.
A parlamenti képviselők végül úgy mentek el nyári szabadságukra, hogy nem vitathatták meg a kormány javaslatát. Erre egy saját javaslatot benyújtó ellenzéki párt, az LMP figyelmeztette is a Fideszt: a tervezetet jegyző Schiffer András július 18-i sajtótájékoztatóján azt mondta, hogy a nagyobbik kormánypárt „sunyi és szánalmas” módon menekül az 1989 előtti titkosszolgálati múlt feltárása elől. A Fidesz erre reagálva egy közleményt adott ki, mely szerint „a gépezet mozgatói”: az elkövetők, az ügynökök, a szigorúan titkos tisztek esetében minden információt nyilvánosságra kell hozni, de a megfigyeltek, az áldozatok személyiségi jogait, méltóságát is tiszteletben kell tartani, és erre keresik a megfelelő megoldást.
Lecsengett lázongás
Tavasszal még komoly feszültségeket gerjesztett a Fideszen és a KDNP-n belül, hogy a kormánypártok vezetői nem vállalták a vitát az Országgyűlésben. Februárban a kormánypárti képviselőcsoportok – a frakcióvezetők iránymutatása szerint – leszavazták a Schiffer által még decemberben beterjesztett javaslat napirendre vételét. Az LMP-s politikus – a nemzetbiztonsági érdekeket sértő dokumentumok kivételével - teljes egészében megismerhetővé akarta tenni az 1989 előtt készült állambiztonsági aktákat.
Az ügy megosztotta a kormánypártokat is: tizenkilenc fideszes és öt kereszténydemokrata politikus (köztük Balog Zoltán, Bencsik János, Gulyás Gergely és Hoffmann Rózsa) igennel szavazott az LMP-s javaslatra, 28 kormánypárti politikus (mások mellett Halász János államtitkár és Wittner Mária) pedig tartózkodott. A miniszterelnök-pártelnök nemmel voksolt, Lázár János akkori frakcióvezető jelen volt, de nem nyomott gombot.
Az igennel voksoló kormánypartiak – L. Simon László képviselővel az élen – úgy vélték, a Fidesznek mindenáron fel kell vállalnia a múlttal való szembenézést. A Fidesznek nem érdeke, hogy bármi is titokban maradjon „a Kádár-rendszer bűneiből”, a múlt lezárása nélkül ugyanis „nem jöhet létre az új magyar társadalom”. A szavazástól tartózkodó Lázár János akkori frakcióvezető, a múlt feltárásában jeleskedő Hódmezővásárhely volt polgármestere, szakmailag rossznak mondta az LMP javaslatát.
A tervezet elutasítását Lázár egy héttel későbbi sajtótájékoztatóján azzal indokolta, hogy ő támogatta volna az ügynökügy rendezését, de az álláspontjával kisebbségben maradt a saját képviselőcsoportjában. Ez március 5-én éles vitát váltott ki a frakcióülésen, mert több fideszes képviselő szerint ők csak azért szavaztak nemmel, mert Lázár erre utasította őket. Ezt követően kérte fel a Fidesz a kormányt a csomag előkészítésére.
Ígéretekből nincs hiány
"További szakmai döntések meghozatala szükséges", ezért a NEB megalakításáról szóló törvénytervezet még nem járt a kormány előtt – írta még májusban a Kormányszóvivői Iroda a hvg.hu-nak küldött válaszlevelében, miért nem tartotta a kabinet a május 15-i határidőt. Akkor kormányzati források azt mondták, a KIM-nek leginkább személyiségi jogi kérdések tisztázása okoz gondot, azaz annak a kérdésnek a megválaszolása, hogy ki számít közszereplőnek, és kiknek lehet az adatait nyilvánosságra hozni 22 évvel a rendszerváltozás után. Az addig elkészült tervezetvázlatot ismerő források a hvg.hu-nak azt mondták, a fő kérdést az átmeneti rendelkezésekben már szereplő „kommunista hatalmat birtokló személy” fogalmának meghatározása jelenti, amit a kormány át akar vezetni majd a jogszabályokba.
Most a KIM azt közölte a hvg.hu-val, hogy a kormány csak a NEB-ről szóló törvénnyel foglalkozik, és még mindig tart "a politikai döntéshozatal". A minisztérium válaszlevelében azt írta, nem is a kormány fogja kidolgozni az ügynöktörvényt, hanem erre majd a létrehozandó NEB tesz javaslatot. A bizottság "megalapításának előkészítésében külföldi, főleg lengyel példát vizsgálunk. Álláspontunk, hogy az elkövetők, az ügynökök, az SZT-tisztek, 'a gépezet mozgatói' esetében minél több információt nyilvánosságra kell hozni. Azonban a törvény megalkotását bonyolítja az, hogy a megfigyeltek, az áldozatok személyiségi jogait, méltóságát is tiszteletben kell tartani. Olyan jogszabályt kell megalkotni, amely a valódi bűnösök felkutatását és megnevezését segíti" – írta a KIM.
A második Orbán-kormány az elmúlt két évben többször is nekifutott az ügynökügy megoldásának, de eddig nem járt sikerrel. Pedig a 2010-es választások előtt és után több ígéret is elhangzott erről. Így Deutsch Tamás, a Fidesz európai parlamenti képviselője 2009-ben azt mondta egy interjújában, hogy „az új, polgári kormány egyik legfontosabb dolga az lesz, hogy rendezi az egykori kommunista állambiztonsági rendszer működtetőinek ügyét”. Ezt a vállalását a Fidesz kormányra kerülését követően is fenntartotta és azt ígérte, hogy 2011 novemberéig megalkotják a jogszabályt.
2010 decemberében viszont a kabinet egy rendelettel megszüntette az ügynöklistákat tartalmazó, titkosított mágnesszalagok feldolgozását felügyelő, Kenedi János történész vezette bizottságot. Akkor a döntést a KIM államtitkára, Rétvári Bence azzal magyarázta, hogy a kormány egy átfogó megoldáson dolgozik, és kilátásba helyezte, hogy a múlt rendszer áldozatainak lehetővé fogják tenni a jelentések hazavitelét a levéltárból, majd döntsék el maguk, hogy nyilvánosságra hozzák-e. A javaslatot élesen bírálták a történészek azt hangsúlyozva, hogy ezzel fontos dokumentumok kerülhetnek ki az archívumokból, ami a múlt feltárását nehezítené.
Egy évvel később a kormány a vitákra hivatkozva visszavonta a határidőket megszabó határozatát. Akkor Rétvári a hvg.hu-nak azt mondta, hosszabb időre van szükség a szakmai konzultáció lefolytatására és az új koncepció kialakítására. Igaz, decemberben az alkotmány átmeneti rendelkezéseibe belefoglalták, hogy az MSZP osztozik a pártállami rendszer minden felelősségében.
"Jelentős pozíciókat szereztek meg" |
Gellért Ádám nemzetközi jogász, Gulyás Gergely lex-Biszkunak nevezett törvényjavaslatának kidolgozója úgy látja, hogy a kormánypártoknak nincs látható koncepciója arról, milyen ügynöktörvényt akarnak, vagy van, de annak kidolgozása sokáig húzódik. Gellért Ádám azt mondta, Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériumban ugyan köröztettek egy javaslatot, de nem tudni, hogy mi lett vele, hol tart a jogszabály kidolgozása. „Az egész ügy nem történészi belháború. A tét az, hogy valaha is meg fogjuk-e tudni, hogy miként használták fel az ügynökök a birtokukba került információkat, s hogy milyen befolyással rendelkeztek a rendszerváltás utáni közéletben.” Gellért Ádám szerint mielőbb szükség lenne egy valódi, akár nyomozati jogkörrel is felruházott múltfeltáró intézet létrehozására. "Az ügynökmúlttal való szembenézést nem csak nálunk, de a kelet-európai országokban sem oldották meg tökéletesen, ám jobban hajtották végre azt" – mondta a hvg.hu-nak Hack Péter jogász. „Ennek oka, hogy az egykori ügynökök a rendszerváltást követően jelentős pozíciókat szereztek meg, s azok által sikeresen akadályozták meg a múlt feltárását.” Hack Péter szerint először a szisztematikus dezinformálással próbálkoztak, és azt állították, hogy megsemmisültek a nyilvántartások, aztán kiderült, hogy megvannak a mágnesszalagok. Ungváry Krisztián történész és Hack Péter jogász véleménye egyaránt az, hogy az egykori ügynökök nyilvánosságra hozatala 22 éve nem érdeke a politikai elitnek. Ungváry Krisztián szerint ezt jelzi az is, hogy a Nemzeti Emlékezés Bizottságának létrehozása sem valósult meg. A kutató szerint külföldön, más volt szocialista államokban az ügynökügy megoldását Magyarországhoz képest kevésbé hazug módon intézték. Ungváry Krisztián szerint a Medgyessy Péter által vezetett kormány 2003-ben egy olyan törvényt alkotott, ami az eredeti céljával ellentétben sokszor nehezíti a múlt feltárását. A történész szerint gondok vannak a megismerhetőséggel és megemlítette, hogy többször előfordult már, hogy a rossz szabályozás miatt pont azoknak kellett bírósági perekkel szembenézniük, akik nyilvánosságra hozták az ügyeket. |
Hangosan követelték
A rendszerváltást követően – az SZDSZ és a Fidesz politikusainak lehallgatási botránya, a Duna-gate után – az MDF mellett a mostani kormánypárt követelte a leghangosabban a múlt feltárását és a besúgók, ügynökök nevének nyilvánosságra hozatalát.
A kilencvenes évek elején a Fidesz többször szorgalmazta az egyházak átvilágítását is. A parlamenti frakciónál szakértőként dolgozó Balog Zoltán – a jelenlegi emberi erőforrás miniszter – lelkészcsaládból származó fideszes képviselővel, Németh Zsolttal és Iványi Gábor metodista lelkésszel együtt azt javasolta, szedjék össze az állambiztonsági irattárakból az egyházakat érintő dokumentációt, és küldjék át a felekezeteknek. Olyan egyházi személyekből álló bizottságokat akartak létrehozni, melyek áttekintik az iratokat és elbeszélgetnek az érintettekkel, ám a javaslatnak nem lett fogganatja sem a felekezeteknél és a parlamentben.
A kommunista rendszer politikai bűneinek megtorolhatóságáról szóló, Zétényi Zsolt és Takács Péter MDF-es politikusok által beterjesztett törvényjavaslatot az Országgyűlés 1991. november 4-én fogadta el. A törvény szerint az évekkel korábban elkövetett bűnök azért nem évültek el, mert a beterjesztők szerint azokat az állampárti rendszerben fel sem derítették. A törvény kidolgozói nemcsak az 1956-os gyilkosságok elkövetőit akarták megbüntetni, de a "hűtlenséget" és a "hazaárulást" is meg akarták torolni. Bár Zétényi akkor azt mondta, hogy a törvény eredeti célja nem a megtorlás, hanem a bűnösök leleplezése volt, a törvénnyel szemben az akkori köztársasági elnök, Göncz Árpád előzetes alkotmányossági vizsgálatot kezdeményezett.
A Sólyom László vezette Alkotmánybíróság pedig 1992-ben meghozott határozatában kimondta, hogy a törvény szövege sérti a jogbiztonság követelményét, mivel jogsértéssel nem lehet korábbi jogsértést orvosolni, vagyis a Büntető törvénykönyv alapján már elévült bűncselekményeket újra büntethetővé tenni. A jogszabály nem lépett életbe – ahogy az újabb, 1993-as átdolgozott törvény sem –, de ez az alkotmányossági kifogás alapozta meg a következő ügynöktörvény-javaslatokkal szembeni hozzáállást is az elkövetkező évtizedekben.
A parlamenti pártok közti hosszas alkudozások után végül 1994-ben megszületett az első ügynöktörvény, amely csak a politikai közszereplők átvilágítását tartalmazta, a listák nyilvánosságra hozatalát nem. A vizsgálandó személyek körét 1997-ben kiterjesztették a bírákra, ügyészekre és a média azon vezető szereplőire, akik képesek a közvélemény befolyásolására. Ebben az évben alakult meg az állambiztonsági dokumentumokat kezelő Történeti Hivatal (ma Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára) is. Ezzel az ügy három felé ágazott: folyamatos vita kezdődött arról a politikusok és történészek között, hogy kiket kell átvilágítani (így többek között az is vitatott, hogy az egyházakra ki kell-e terjeszteni), mi legyen az aktákkal és a besúgói jelentésekkel (nyilvánosságra hozzák-e a besúgók mellett a titkosszolgák adatait) és hogyan torolják meg a diktatúra bűneit. Ennek legutóbbi fejleménye az "emberiesség elleni bűncselekmények” elévülhetetlenségéről szóló lex-Biszku elfogadása, amely lehetővé tenné az ' 56-os forradalom utáni megtorlások megrendelőinek és az akkori igazságszolgáltatás szereplőinek büntetőjogi felelősségre vonását.
Amikor a Fidesz megosztottá vált
A törvény módosítására 2002-ben külön parlamenti bizottságot hoztak létre, miután kiderült, hogy Medgyessy Péter akkori miniszterelnök a BM III/II-es ügyosztályának tisztje volt. A bizottság működésének nem lett eredménye. Egy évvel később azonban létrejött a törvény az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárról és arról, hogy az egykor megfigyeltek számára hozzáférhetővé válnak a rájuk vonatkozó ügynökakták. Az ügynökakták 93 százaléka már átkerült a levéltárba az állambiztonsági szervek utódaitól (a jelenlegi titkosszolgálatoktól – a szerk.), ám ezt Ungváry Krisztián történész ezt félrevezető adatnak mondta, mivel a 2010-ig feltárt, mágnesszalagokon tárolt adatok még mindig nem kutathatóak.
A történészek viszont elégedetlenek voltak a 2003-as törvénnyel – Ungváry szerint a túl szigorú szabályok inkább az ügynököket, besúgókat védik az áldozatok helyett –, a sajtóban pedig több ellenőrizetlen ügynöklista került nyilvánosságra, ezért a parlament 2005-ben ismét kísérletet tett a törvény átírására, az új tervezetet szocialista képviselők terjesztették be. Ekkor már a Fidesz is megosztott volt, leginkább a volt titkosszolgálati miniszter, a párt egyik vezető politikusa, Kövér László kifejezetten ellenezte a teljes nyilvánosságot.
Az ügynöktörvény 2005-ös parlamenti vitájában Kövér azt hangsúlyozta, hogy az ügynökök listájának közzététele nemzetbiztonsági érdekeket sértene. Az akkor ellenzéki politikus azzal érvelt, hogy a továbbszolgálók adatainak nyilvánosságra hozatalával "közprédává" teszik azt, "ami mindenütt a világon titkos". Kövér azért is nevezte erkölcstelennek a javaslatot, mert a megsemmisített beszervezési nyilatkozatok, vagy a hiányosan meglévő jelentések miatt olyanok is gyanúba keveredhetnek szerinte, akiket megzsaroltak, de végül nem működtek együtt, vagy nem szolgáltattak érdemi információkat. Schiffer András javaslatát egyébként idén a Fidesz–KDNP-frakció éppen Kövér László útmutatásai alapján nem vette tárgysorozatba.
Hasonlóan vélekedett a 2000 és 2002 közötti titokminiszter, Demeter Ervin is, aki a parlamenti vitában azt mondta, az összes hálózati személy, a titkosszolgálatok külföldi kapcsolatainak, kémjeinek leleplezése még 15 évvel a rendszerváltás után is árthat a szolgálatoknak. „Vannak olyan vélemények, amelyek azt mondják, hogy ez szétveri a szolgálatokat, sőt a határozottabb és markáns vélemények még a szétverés tudatos szándékát is feltételezik, talán nem alaptalanul” – mondta 2005 február végén Demeter az MSZP által akkor beterjesztett tervezetet bírálva.
A jogszabályt végül módosította a parlament, de Mádl Ferenc államfő az Ab-hoz fordult, mivel szerinte a törvény alkotmányos indok nélkül korlátozza az érintettek személyes adatainak védelmét. A testület alkotmányellenesnek találta a jogszabályt, mivel az alkotmány módosításához – a törvény alkotmányosságához – szükséges kétharmad a Fidesz tartózkodása miatt nem volt meg az Országgyűlésben.
Az újabb jogszabályalkotás elmaradt
Ezután 2007-ben létrehozták a Kenedi János történész által vezetett bizottságot, amelynek szakmai javaslatai alapján alkották volna meg az új törvényt. Ez elmaradt, a bizottság azonban jelentésében kimondta, hogy az akkori törvények egyes kitételei nem az alkotmányos demokrácia emberi jogi szempontjait, hanem a titkosszolgálatok vélt érdekeit szolgálják. (Az ügynökügyben a rendszerváltás óta történteket, az el nem fogadott törvényekkel együtt a Petőfi utca blog gyűjtötte össze.) A Bajnai-kormány idején felállt a második Kenedi-bizottság a mágnesszalagok vizsgálatára, amit a második Orbán-kormány 2010 decemberi határozatával szüntetett meg.
Kövér László véleménye nem sokat változott 2005 óta. Két héttel ezelőtt pedig az köztévé Napirend előtt műsorában azt válaszolta az ügynöktörvényt firtató kérdésre, hogy „a több tudás nem feltétlenül boldogít”, és nem feltétlenül tartozik rá, vagy az adott tárca vezetőjére, a miniszterelnökre minden információ.
| A bolgár példa |
Az ügynökügy rendezésének nehézségét külföldi példák is mutatják. A bolgár alkotmánybíróság az utóbbi húsz év alatt hétszer utasította el azt, hogy eltiltsák az ügynökmúlttal rendelkezőket bizonyos hivatalok betöltésétől. Tavaly szeptemberben azonban a bolgár parlament elfogadta azt a törvényt, amely alapján nem lehet magas rangú diplomata az, aki egykor a kommunista titkosszolgálatokkal együttműködött. A jogszabályt azt követően alkották meg, hogy egy bizottság feltárta: az ország külföldi képviseleteit vezetők 40 százaléka titkosszolgálati ügynök volt a kommunista rezsim idején. |
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
Alkotmányellenes az ügynöktörvény
Az Alkotmánybíróság a törvény második és nyolcadik szakaszát találta alkotmányellenesnek. Az adatvédelmi ombudsman szerint nincs szükség új törvényre.
Gyurcsány: újra kell tárgyalni az ügynöktörvényt
A következő Országgyűlésnek újra kell tárgyalnia az ügynöktörvényt – mondta Gyurcsány Ferenc, aki szerint az alap az MSZP által benyújtott törvényjavaslat kellene, hogy legyen.
Készül a fideszes megoldás az ügynöktörvényre?
Orbán Viktor ma a parlamentben elismerte, hogy komoly vita zajlik a frakcióban az ügynöktörvényről.
Deutsch új ügynöktörvényt ígér
Az új, polgári kormány egyik legfontosabb dolga az lesz, hogy rendezze az egykori kommunista állambiztonsági rendszer működtetőinek ügyét - jelentette ki Deutsch Tamás, a Fidesz európai parlamenti képviselője a Magyar Nemzet című napilap hétfői számában megjelent interjújában.
