„Kérjük a tisztelt Fővárosi Törvényszéket, hogy állapítsa meg, hogy az alperes megsértette a jóhírnév védelméhez fűződő személyiségi jogainkat azáltal, hogy az ATV nevű tévécsatornán 2011. december 14-én vele készített interjúban neonácinak titulált bennünket” – hangzik a Jobbik által benyújtott keresetlevél, amellyel a bíróságon perre hívták Karsai László történészt, a holokauszt egyik nemzetközileg is elismert kutatóját.

A párt jogi képviselője és a történész - aki időközben szakértőket és közéleti szereplőket kért arra, foglaljanak állást, nácinak tekinthető-e a Jobbik – múlt csütörtökön találkozott a bíróságon: a Fővárosi Törvényszéken ekkor tárgyalta először az ügyet. A korábbi években hasonló ügyekben a bíróság rendszerint a jó hírnevükért aggódó személyeknek, szervezeteknek adott igazat. Úgy tűnik, a hazai igazságszolgáltatás ebben a kérdésben az európai ítélkezési modellt követi, azaz lenácizni még azokat sem igazán lehet, akiket sok tekintetben annak lehet tekinteni.

Kinek van „becsülete”?

A legtöbb nyugati országban a Jobbik nem is perelhetne jó hírneve védelmében. Ezekben az országokban polgári pert csak magánszemély indíthat, ebben az értelemben intézménynek, hivatalnak, pártnak az uralkodó médiajogi felfogás szerint nincs „becsülete” – mondta a hvg.hu-nak Haraszti Miklós, az EBESZ volt médiaszabadság-biztosa, a Közép-európai Egyetem vendégtanára.

Gárda-avató a Hősök terén - elég a hasonlóság?

Túry Gergely

Magyarországon ez teljesen másképp van, nálunk perelhet magánszemély és szervezet egyaránt, a személyiségi jogok védelme a jogi személyeket is megilleti - teszi hozzá Hegyi Szabolcs, a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) politikai szabadságjogok programvezetője. Így akár a kormány, önkormányzat, párt, rendőrség is perelhet jó hírneve védelmében.

A legismertebb ilyen per Magyarországon néhány évvel ezelőtt zajlott. Az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium (IRM) jogerősen pert vesztett Orbán Viktorral szemben abban a személyiségi jogi perben, amelyet a tárca indított a Fidesz elnöke ellen, amiért egy televíziós interjúban azt mondta: a rendőrség nyilvánvalóan politikai utasításra és nyomásra hajtott végre brutális akciókat 2006. október 23-án. Orbánt Schiffer András – akkor mint a TASZ megbízottja – képviselte, aki úgy nyilatkozott: egyfelől örül, hogy számukra kedvező ítélet született, másfelől úgy véli: "tarthatatlan helyzethez vezet, ha a Polgári törvénykönyv továbbra is ugyanúgy szabályozza a közhatalmi szervek bírálhatóságát, mint másokét”.

Ebből a szempontból a történész és az ellenzéki párt között folyó per arra is rávilágíthat, hogy egy kormányzati szereppel nem rendelkező, viszont a pártoknak és frakcióknak járó állami támogatás révén közpénzek felett rendelkező, a törvényalkotásra parlamenti jelenléte révén hatással lévő párt közhatalmi szervnek tekinthető-e. Ugyanis az Alkotmánybíróság a rendszerváltás óta több határozatában is leszögezte, a közszereplőknek, intézményeknek többet kell elviselniük – ha kritika éri őket –, mint az egyéneknek.

Meddig terjed a vélemény szabadsága?

Nyugaton a közéleti személynek a legharsányabb véleményt, de még a helytelen tényállítást is el kell tűrnie, csak szándékos károkozási szándék esetén van joga perelni, és a bizonyítási teher itt annak oldalán van, aki azt állítja, hogy kárt szenvedett az adott állítás miatt - mondta Haraszti.

A véleménynyilvánítás korlátait illetően a nyugati világban két felfogás létezik egymás mellett. Az angolszász szerint a vélemény érték- és igazságtartalmától függetlenül szabad, tehát a bíróság illetékesség hiányában nem is vizsgálhatja, tényleg náci-e az, akit annak neveztek. A lenácizás szabadságáért „cserébe” viszont a zsidózás szabadsága is korlátozhatatlan ebben a rendszerben. Az európai kontinentális modell nagyobb teret szentel a vélemény bizonyíthatóságának, így egyes országokban (így nálunk) a vélemény is lehet bizonyításköteles.

Vona Gábor - kikérik maguknak a náci és a neonáci jelzőt

Túry Gergely

„Természetesen nem vagyunk sem nácik, sem neonácik, amely körülményt a továbbiakban nem is kívánjuk taglalni, lévén már azt is kifejezetten sértőnek érezzük magunkra nézve, ha egy ilyen alaptalan vád ellen védekeznünk kellene, mint ahogyan az sem lehet kérdéses, hogy a náci, neonáci ideológiákat, a nácizmust a társadalom egyértelműen elmarasztalóan, negatívan értékeli” – tartalmazza a Jobbik beadványa. Karsai és az általa felkért történész szakértők viszont épp azt kívánják bizonyítani, hogy az állítás tudományosan, tehát tényszerűen is megáll. „Folyamatban lévő bírósági eljárásról nem nyilatkozunk, lezárulta után viszont állunk a sajtó rendelkezésére” – mondta a hvg.hu-nak Pál Gábor, a Jobbik sajtófőnöke, amikor arról kérdeztük, hogyan védekeznek majd Karsai állításaival szemben, illetve tényszerűen bizonyítani akarják-e, hogy a pártnak nincs köze a nemzetiszocialista nézetekhez.

„A Jobbik neonáci, mert etatista, nacionalista, rasszista, irredenta és antiszemita. Fajgyűlölő, mert a cigánykérdést genetikai kérdésnek tartja és pusztán rendőri, illetve - a Magyar Gárda révén - illegális, paramilitáris eszközökkel akarja megoldani. Pártja képviselői antiszemiták, felelevenítik a vérvádat, Izrael-ellenességgel és palesztinbarátsággal próbálják leplezni zsidógyűlöletüket" - mondta Karsai László a hvg.hu-nak, milyen szempontok alapján tartja nácinak a Jobbikot és milyen érvekkel lép majd fel a bíróság előtt.

„Naponta neveznek személyeket, szervezeteket kommunistának, fasisztának, liberálisnak, ami ellen a megnevezett biztosan tiltakozna. Ez politikai vélemény, amit a véleménynyilvánítás szabadság véd” – mondja a TASZ programvezetője. Hegyi szerint a perben történő bizonyítást a másik oldalról is problematikusnak tűnik: „ha jól értem, akkor afelé halad a tárgyalás, hogy tudományosan bizonyítani akarják a Jobbik neonáci-mivoltát, amit ugyan meg lehet tenni, de nem a bíróságon, hanem a tudomány egyéb fórumain”.

Elég, ha hasonlítanak az eredeti nácikra

Csakhogy a történész szakma e tekintetben korántsem egységes. Arról régóta folyik tudományos vita, hogy a Jobbik náci-e, neonáci, nyilas, hungarista vagy csak nemzetiszocialista jellegű, vagy csak egyszerűen szélsőséges, szélsőjobbos, nézetek keveréke. A hvg.hu által megkérdezett történészek szerint pontosan ezért jelenthetne komoly veszélyt a tudományos szabadságra, ha a Jobbik perekkel, szankciókkal szelektálhat a számára kedvezőbb vagy hátrányosabb szaktudósi, újságírói vélemények között.

Ungváry Krisztián - a Jobbik neo-nemzetiszocialista

Horváth Szabolcs

Ungváry Krisztián szerint a Jobbik neo-nemzetiszocialista párt. Ez a történész szerint abban ragadható meg, hogy felvállaltan „nemzeti” programot hirdet, és azt ötvözi a kapitalizmus megrendszabályozásával, a rendpárti és gazdaságot ellenőrzés alatt tartó állam ideológiájával, valamint az erő kultuszának propagálásával. Hozzáteszi, hogy a Jobbik megítélésénél a nyilvános programja mellett „legalább akkora súllyal esik latba az, hogy a párt hívei milyen nézeteket terjesztenek belső fórumaikon, és hogy a párt politikusai milyen ráutaló magatartást tanúsítanak bizonyos szimbolikus kérdésekben. Erre utal Szegedi Csanád pártból való kiszorításának ügye, ahol a nyilvánosság felé ugyan tagadták, hogy a származás a baj, belső fórumaikon viszont bevallották, hogy ennek korábbi letagadása miatt kell Szegedinek távoznia.

„Nemcsak azok a mozgalmak és pártok minősülnek neonácinak, amelyek tulajdonságai a hatalomgyakorlás időszakában jellemezték a hitleri nácizmust, hanem azok is, amelyek olyan jegyeket mutatnak, melyek a náci mozgalmat az 1933-as hatalomra jutását megelőzően jellemezték” - véli Kovács M. Mária egyetemi tanár, a Közép-európai Egyetem oktatója. Ezen ismérvek szerinte több más jellemző mellett a következők: a párt nem ismeri el az állam monopóliumát az erőszakszervezetek (rendőrség, katonaság) működtetésére, katonai jellegű esküt tévő, felvonuló, alakulatszerűen szervezett egységeket hoz létre.

Nem a történelmi párhuzam a fontos

A leghatározottabb ellenvéleményt Paksa Rudolf képviseli. „Az bátran állítható, hogy a Jobbik antiszemita - sőt: rasszista, homofób és soviniszta is, de ettől még nem nemzetiszocialista. Semmi jel nem utal ugyanis arra, hogy totalitárius diktatúrát akarnának, ami meggyőződésem szerint a nemzetiszocializmus legalapvetőbb jellemzője” - véli az MTA Történettudományi Intézetének munkatársa. Történészként mindazonáltal úgy véli, a Jobbik leginkább „nemzeti radikálisnak” vagy „szélsőjobboldalinak” nevezhető, de se nem „náci”, sem pedig „neonáci”.

Karsai László - tényszerűen bizonyítaná

MTI / Beliczay László

Sajátos álláspontot képvisel az ügyben Gyáni Gábor eszmetörténész: „azt hiszem, ez a vita egy teljesen akadémikus kérdés körül folyik". Szerinte nem az a fontos, hogy a Jobbik nácinak „bélyegezhető-e” vagy sem, azaz nem a történelmi hasonlóság bizonyítása vagy elvetése minősíti a pártot, hanem az, hogy a propagandája „antidemokratikus, és egyben antihumánus is, ami ezért tolerálhatatlanná teszi ezt a pártot egy valóban civilizált európai politikai kultúrában”.

„Sajnos több olyan bírói ítélet van, amely, félreértve a jogi helyzetet, fals történelmi elemzésekbe kezdett arról, hogy a mostani nácik nem tekinthetők nácinak” – értékelte a hazai igazságszolgáltatási gyakorlatot Fleck Zoltán jogszociológus, aki több éven keresztül kutatta a bírói döntések, ítéletek társadalmi hátterét, a bíróságok működését. Ebben szerinte nemcsak a bíróságoknak van felelőssége, hanem a politikai elitnek is: „a bírói értelmezésen akkor lehet változtatni, ha minél többen mondjuk ki, hogy a náci, az náci, egy ilyen közmegegyezés látványa talán lassan meggyőzné a jogalkalmazót”.