A diplomácia udvarias világában igencsak durvának számító lépésre szánta el magát a magyar kormány: Martonyi János külügyminiszter egy nappal a rendezvény előtt lemondta részvételét a dubrovniki Európai Energiabiztonsági Konferencián, amelyet csütörtökön a horvát külügyminiszter nyit meg, és ahol felszólal a horvát miniszterelnök és a köztársasági elnök is. Ezzel hivatalosan is elmérgesedett a viszony a két ország kormánya közt, pedig Orbán Viktor miniszterelnök június végén még büszkén beszélt arról, hogy Magyarországnak oroszlánrésze volt a horvát EU-csatlakozásban.

A kapcsolatok megromlásának közvetlen előzménye, hogy a zágrábi megyei bíróság pénteken elrendelte Hernádi Zsolt, a Mol Nyrt. elnök-vezérigazgatójának előzetes letartóztatását, ennek alapján pedig a horvát rendőrség kiadta a nemzetközi és európai körözést a magyar üzletember ellen. A horvát államügyészség korrupció és szervezett bűnözés elleni irodája, az USKOK ugyanis gyanúsítottként kívánja kihallgatni Hernádit a korábbi jobboldali kormányfő, az első fokon korrupció miatt tíz év börtönre ítélt Ivo Sanader ügyében.

Súlyos vádak

A konfliktus gyökere azonban – a magyar kormány szerint legalábbis – mélyebbre nyúlik, a volt miniszterelnök és a Mol-vezér elleni büntetőeljárás valójában „egy nagy európai energetikai kirakósjáték része”, vagyis igazából a horvát INA olajvállalatról, és annak többségi tulajdonosáról, a Molról szól. Erre utal a magyar kormány szerdán kiadott közleménye, amelyben azt írják: Zágráb „gazdaságon kívüli eszközökkel” próbálja megfélemlíteni az ország legnagyobb, stratégiai befektetőjét, és „kivásárlás nélkül” visszaszerezni az INA feletti irányítást.

Túry Gergely

A kormány közleménye ezzel egyértelműen arra utalt, hogy a horvát igazságügyi hatóságok politikai okból járnak el Hernádi ellen, vagyis nem függetlenek. Ezzel a magyar kormány immár nyíltan azt állítja, hogy egy EU-tagállamban politikai okokból folytatnak büntetőeljárást, és ítélnek el egy volt miniszterelnököt, vagyis nem független az igazságszolgáltatás. Pedig az EU-csatlakozási tárgyalásokat – amelyeknek része az igazságügyi fejezet is – épp a magyar soros elnökség utolsó napján zárták le, mintegy rábólintva, hogy Horvátország mindenben megfelel az európai normáknak.

Ligeti Miklós, a Transparency International (TI) munkatársa szerint horvátországi irodájuk és más civil szervezetek sem kérdőjelezték meg a Sanader elleni eljárás tisztességességét, legfeljebb az időzítését tartották furcsának: az eljárás ugyanis egybeesett a horvát választási kampánnyal. Az USKOK pedig legalább annyira független, mint a magyar ügyészség: az USKOK igazgatóját a horvát főállamügyész nevezi ki, akit pedig a parlament (Sabor) választ. A jelenlegi főügyészt, Mladen Bajićot 2002-ben, a baloldali kormánykoalíció alatt  választották meg először, de azóta kétszer is újraválasztották.

A magyar utat járják

Az persze igaz, hogy Horvátországban az egyik legfontosabb politikai kérdés az INA ügye. A 2011 végén hivatalba lépett zágrábi kormány egyértelműen elégedetlen az INA részvényesi szerződésével – amely irányítási jogokat biztosít a 49 százalékos tulajdonos Molnak –, és már régóta tárgyal a Mollal annak módosításáról. A helyzetet bonyolítja, hogy 2011-ben a magyar állam megvásárolta az orosz Szurgutnyeftyegaz Mol-részvénycsomagját, amivel a legnagyobb, 25 százalékos tulajdonossá vált a magyar olajcégben, így a magyar kormának is komoly érdekei fűződhetnek a Mol–INA-kapcsolathoz.

Ivo Sanader a zágrábi bíróságon

AFP / Hrvoje Polan

A magyar felháborodás pikantériája, hogy a zágrábi kormány ugyanarra törekszik, mint a budapesti tesz éppen: ki akarja ebrudalni a külföldi befektetőt egy korábban privatizált, stratégiai vállalatból, hogy visszaszerezze az ellenőrzést a cég felett. A magyar energiacégek vezetőit ugyan nem citálták bíróság elé, de a kormány a válságadóval és a rezsicsökkentéssel olyan nyomást gyakorol rájuk, amivel ráveheti a külföldi tulajdonosokat, hogy adják el érdekeltségeiket. Ez már meg is történt az E.ON gázüzletágának esetében, és Orbán Viktor utalt rá, hogy több közszolgáltatót is közösségi tulajdonba vehetnek a közeljövőben. Giró-Szász András kormányszóvivő utóbb ezt úgy magyarázta: az állam megfontolja az egyes szolgáltatóknak a tulajdonuk értékesítésére tett ajánlatát.

A horvát kormánynak is hivatkozási alapként szolgál terveihez a munkahelyek megőrzése mellett a gázüzletág, ezáltal a lakossági gázárak kérdése: 2009-ben eredetileg abban állapodtak meg a felek, hogy az INA átadja az államnak a veszteséges gázüzletágat, és 2014-ig fokozatosan a piaci szintre emeli a gáz nagykereskedelmi árát. Sanader utódja, Jadranka Kosor kormánya azonban 2010 végén elállt az ügylettől, így az INA és a Mol nyakán maradt a gázüzletág.

A magyar kormány, mint a Mol legnagyobb részvényese, szerdán meglebegtette a lehetőségét, hogy mégiscsak megválna az INA-tól. Azt írták, felkérik a Mol menedzsmentjét, hogy vizsgálja felül, és adott esetben készítse elő az INA-részvények eladását „a horvát kormány vagy harmadik fél részére”. Ez a megfogalmazás egyszerre ajánlattétel és fenyegetés: ajánlat, mert elvben hozzájárul, hogy a horvát állam kivásárolja a Molt az INA-ból, de ha Zágráb nem tenne megfelelő ajánlatot, akkor eladhatják a pakettet például akár az oroszoknak is, amivel a horvátok nem kerülnének közelebb a céljaikhoz.

Taktikai lépés lehet

A hvg.hu által megkérdezett elemző szerint ugyanakkor egyelőre nehezen hihető, hogy a kormány valóban arra kérné a Mol vezetését, hogy adja el az INA részvénypakettjét. „A bejelentés inkább taktikai lépésnek tűnik a kormány részéről, tekintve, hogy múlt héten még olyan kormányzati álláspont szivárgott ki, hogy meg kell védeni a Mol elnök-vezérigazgatóját és a vállalatot” – mondta Vágó Attila, a Concorde Értékpapír Zrt. részvényelemzője, aki szerint az INA túlságosan fontos része a Mol-csoportnak ahhoz, hogy ilyen könnyen megváljon tőle, és ez azt is jelenti, hogy a kormánynak is fontos.

A Mol csaknem 2 milliárd dollárt fektetett be INA-részvénypakettbe, amely jelenleg 49,1 százalékos tulajdoni részt biztosít számára a horvát olajcégben (a horvát kormánynak csak 44,84 százalékos részesedése van). Mivel a Mol – a vád szerint a Sanadernek fizetett kenőpénz ellenében – megkapta az INA irányítását, eredményeit beszámíthatja a Mol-csoport eredményébe. A horvátok most ezt a megállapodást kívánják felülvizsgálni (szeretnék a horvát cég háromlépcsős irányítási struktúráját lebontani meg az INA-t rábírni, hogy költsön lényegesen többet beruházásra). Az INA elég nagy tétel a Mol-csoport mérlegében, és a Molnak komoly érvágás lenne, ha meg kellene szabadulnia az INA-pakettől: a Mol üzemi eredményének 30 százalékát az INA eredménye adja, emellett a horvát vállalat a kitermelésben is 40 százalékkal szerepel. Ugyanakkor az INA gázüzletága rendkívüli veszteséget okoz a Mol-csoportnak.

„Érdemes megnézni, hogy mi történt az INA részvényárfolyamával, amióta a horvátok a részvényesi szerződés felülvizsgálatát kezdeményezték. Az INA piaci értéke körülbelül 50 százalékkal emelkedett. Ma az INA piaci kapitalizációja megegyezik a Moléval, miközben az árbevétele a magyar olajcégnek csak az ötöde” – mondta Vágó Attila. Ugyanakkor a Mol és a kormány kétségkívül komoly kihívás elé néz, ha nem akar lemondani az irányítási jogokról és megválni az INA-pakettől, tekintve, hogy a horvát hatóság szemlátomást minden eszközt bevet annak érdekében, hogy erre a Molt valahogy rábírja.

Mennyiért lehetne eladni?

Az INA értéke a piaci kapitalizációja alapján 7 milliárd dollár körül van, de ez alapján nagyon nehéz megmondani, hogy milyen áron cserélhetne gazdát az INA-csomag, és ki lehet a vevő. „Megpróbáltuk értékelni a régióban hasonló tevékenységet folytató társaságok értékeltsége alapján a Mol-csomag értékét. Mivel külső nyomásra adnák el a csomagot, tehát kényszerértékesítésről van szó, beleszámoltunk egy húszszázalékos diszkontot, így az ár valahol 1 milliárd dollár körül lehet” – mondta a hvg.hu megkeresésére Szentirmai Péter, a KBC Securities részvényelemzője.

Túry Gergely

Az árat természetesen befolyásolja, hogy a vevő megkapja-e a menedzsmentjogokat, melyek nélkül a csomagnak jóval kisebb az értéke. Mivel a konfliktus a menedzsmentjogok miatt eszkalálódott a Mol és a horvát kormány között, az is komoly politikai kockázatot rejt a vevő számára, és negatívan befolyásolja az árat, ha a menedzsmentjogokkal együtt kapja meg egy harmadik fél a csomagot.

A befektetők vélhetően azt preferálnák, ha a Mol kezében maradna az INA, ugyanakkor a Mol-részvény árazásában komoly bizonytalanságot jelent az egyre élesebb konfliktus. „A Mol-részvények árfolyama szerdán 15 havi mélypontra süllyedt. Egy esetleges eladás piaci megítélése attól függhet, hogy a piaci értékítélet alapján fair értéket kapna-e a Mol az INA részesedésért. Ennek függvényében dőlhet el, hogy mennyire érinti a döntés negatívan az olajvállalat részvényeinek az árfolyamát” – tette hozzá Szentirmai Péter.

Szentirmai szerint a bizonytalanságot csak az oldhatja fel, ha sikerül valamilyen egyezségre jutni a horvát kormánnyal. Az elemző szerint nem kizárt, hogy az Orbán-kormányhoz hasonlóan a horvát is a zsebébe nyúl (az Orbán-kormány 1,88 milliárd euróért vette meg a Mol 21,2 százalékos részvénycsomagját az orosz Szurgutnyeftyegaztól, az E.ON gázüzletágáért pedig 870 millió eurót fizetett a német anyavállalatnak – szerk.), vagy esetleg a támogatásával egy harmadik fél jelenik meg az üzletben. A Bloomberg korábban arról írt, hogy a horvátok az orosz Rosznyefttel tárgyalnak, de azt a horvát kormány azonnal cáfolta. A Mollal párhuzamosan az osztrák OMV is pályázott az INA-ra, így az sem keltene meglepetést, ha az OMV újra megjelenne vevőjelöltként.