szerző:
Kósa András
Értékelje a cikket:
Köszönjük!

Messiásváró hangulatban leste a baloldali értelmiség és a választók egy része Bajnai Gordon visszatérését a magyar politikai porondra. A nagy pillanat éppen egy éve, 2012. október 23-án jött el. Azóta viszont valószínűleg semmi nem úgy alakult, ahogy azt a volt kormányfő gondolta. A hvg.hu ennek stációit foglalta össze.

"Sokan szavaznának erre az ájtatos manóra, akik a Fideszből és egyébként a pártokból kiábrándultak” – egy a Jobbegyenesen 2012. október elején megjelent publicisztika jól leírja azt a hangulatot, amit sokan érezhettek Bajnai Gordon közelgő zászlóbontása előtt. A volt kormányfő „come back”-jét felidézve ugyanis semmiképpen nem túlzás a messiásvárásról beszélni, legalábbis a baloldalon, vagy a liberális értelmiség köreiben.

A volt kormányfő visszatérését akkor már több mint egy éve lehetett sejteni, csak a pontos időpont volt kérdéses. Aktivizálódását először a Haza és Haladás Alapítvány 2011-es beindítása jelentette, amely ugyan szakértői anyagokat készített, de ezeket akkor már széles körben egy leendő politikai párt előkészítésének szakpolitikai fejezeteként értelmezték. Bajnai Gordon 2012. január 9-én jelentette meg „Köztársaság, kiegyezés, kilábalás – Vízkeresztkor Magyarország” című írását, ebben már szerepel, hogy „a váltás egyik lehetséges módja, ha a választások előtt a demokratikus ellenzék valamely – parlamenti, vagy még azon kívüli, civil - pártja olyan domináns és integráló szerepre tesz szert, hogy lényegében egyedül képes kihívni a mostani kormánypártot. Ez a – ma legnagyobb szavazói tábort jelentő – bizonytalanok sikeres megszólítását igényli ettől a már létező vagy 'időben' párttá alakuló új erőtől”.

Bajnai Gordon sajtótájékoztatóra siet. Nagyítás-fotógalériánkhoz kattintson!
©

Akkor valóban általános volt a hangulat az ellenzéki oldalon, hogy „ha valaki, akkor Bajnai Gordon képes lehet egy ilyen politikai erő létrehozására”. A kutatóintézetek már 2012 januárjától kezdték mérni Bajnai személyes népszerűségét, és akár a Mediánt, akár a Nézőpont intézet adataira tekintünk, azt látjuk, hogy tavaly január-szeptember között Bajnai személyes népszerűsége elérte (az „aktív elkötelezetlenek” kategóriában meghaladta) mind Mesterházy Attila, mind pedig Orbán Viktor népszerűségét.

Háttérinformációk szerint tavaly már a Fidesz is olyannyira komolyan vette ezt, hogy az eredmények láttán elkezdtek készülni egy negatív kampányra. 2012 januárjától valószínűleg ettől nem függetlenül jelentek meg ismét a jobboldali sajtóban a Hajdú-Bét csődjével foglalkozó cikkek, és ennek eredménye lett később a Fidesz-szatellit „civil szervezet”, a Civil Összefogás Alapítvány megrendelésére indított, elsőként BKV-buszokon, majd óriásplakátokon felbukkanó „Gyurcsány és Bajnai együtt tették tönkre az országot” kampány. A Fidesz kampánygépezete azóta is folyamatosan próbálja Gyurcsány Ferenc és Bajnai Gordont összemosni. Mint 2013 tavaszán – szűk fél évvel Bajnai visszatérése után – megírtuk, csak addig 267 Bajnait és Gyurcsányt együtt emlegető Fideszes cikket, közleményt, megszólalást számoltunk össze. Egy fideszes forrásunk akkor el is mondta, a taktika lényege, hogy Bajnai „két évre eltűnt, sokan elfelejtették, kicsoda, a stábja pedig igyekezett új imázst kialakítani. Ezért kellett az emlékeztető kampány”.

Hajszálrepedések

A hangulat tehát csodaváró volt tavaly ilyenkor – kivéve az ellenzék két demokratikus pártjában. Az MSZP-ben enyhén szólva nem égett magas hőfokon a lelkesedés. A pártban 2012 őszére egyenesen belső konfliktus alakult ki amiatt, hogy Bajnai Gordon vagy Mesterházy Attila legyen-e a listavezető 2014-ben. Információink szerint a pártelnök környezetében nemcsak a szövetségkötési politikát ellenezték, hanem azt is, hogy az MSZP-től 2010 óta távolságot tartó, a párt újjászervezésében szerepet nem vállaló Bajnait emeljék pajzsra a kampányban.

Ugyancsak konfliktus érlelődött az LMP-ben is. Schiffer András 2012 október 1-én adott interjút lapunknak, amiben kijelentette „egyértelműen nemet mond” arra a felvetésre, hogy pártja 2014-ben tagja lehet-e egy olyan kormányzati szövetségnek, amelyet az elmúlt 20 év bármelyik miniszterelnöke vezet – ide értve Bajnai Gordont is.

2013 októberéből visszanézve elmondható, be volt kódolva annak a kudarca, hogy Bajnai Gordon legyen a vezetője és miniszterelnökjelöltje egy olyan politikai erőnek, amely képes az LMP-t, az MSZP-t és a demokratikus ellenzék minden számottevő erejét összefogni, és még a csalódott jobboldali szavazókat is megnyeri. Tavaly október 23-án azonban mindez még kevésbé látszott. Az Erzsébet híd pesti hídfőjénél Bajnai Gordon több tízezer ember előtt szónokolt „változást akaró honfitársainak”. "Úgy határoztunk, hogy az új, erős közép megszervezésére lerakjuk az összefogás alapjait. Reménykedő baloldaliak, csalódott jobboldaliak, politikailag elárvult szabadelvűek és hatni akaró zöldek összefogását kell megteremtenünk. És azokét is, akik nem tudnak, vagy nem akarnak maguknak pártot választani” - mondta akkor.

Nézze meg galériánkat Bajnai Gordon egy évéről

Ki osztja a lapokat? - Nagyítás-fotógalériánkhoz kattintson!
©

Két nappal később a Népszabadságnak arról beszélt, hogy „emlékszik az MSZP-nek arra az arcára is, amely képes volt az ország szolgálatára”. A szocialisták pedig, különösen Mesterházy Attila, azóta sem bocsájtják meg neki, hogy kétértelmű nyilatkozatokat tett az őt egykor kormányfővé emelő pártról. Bajnai azt is mondta ebben az interjúban: „az legyen a közös kormányfőjelölt, akinek a legtöbb esélye lesz nyerni”. Ő és stábja ekkor még egyértelműen azt gondolta, ezt az embert Bajnai Gordonnak hívják majd.

A forgatókönyv azonban már az első komolyabb stratégiai lépésnél megbicsaklott: Bajnai Gordonék szándéka szerint ugyanis a Leendő Nagy Összefogáshoz elsőként az LMP csatlakozott volna. Csakhogy a parlamenti párt 2013 januári kongresszusán a Schiffer András vezette „Bajnaival soha”-szárny többséget szerzett a Szabó Tímea, Szabó Rebeka, Karácsony Gergely, Jávor Benedek fémjelezte „integrálódókkal” szemben. A megismételt kongresszus ugyanezt az eredményt hozta, a vesztesek előbb párton belüli platformot alapítottak, Párbeszéd Magyarországért néven, majd bejelentették, hogy kilépnek a pártból, és új mozgalmat alapítanak. (Ez egyben az LMP-frakció megszűnését is jelentette, igaz, ez ősszel újra alakulhatott.)

Hosszabb távon ennél is nagyobb (mint utólag kiderült: kezelhetetlen) károkat okozott az ekkor még Együtt 2014 néven futó „Bajnai-pártnak”, hogy az év elején az MSZP ügyes taktikai húzással – mint utólag kiderült, soha komolyan nem gondolt – saját ellenzéki egyeztetés-sorozattal igyekezett „lenyúlni a show-t” Bajnaiéktól. A januárjában elindított egyeztetéseket akkor egy Együtt-es forrásunk „roncsderbinek” nevezte, és a Kuncze Gábort, Ungár Klárát, Schmuck Andort, Árok Kornélt felvonultató csapatra valóban frappáns volt a meghatározás. Bajnai Gordon előzetesen azt mondta, az egyeztetés „inkább tűnik koalíciós tárgyalásnak”, így nem vesznek részt, majd Bárándy Péter volt igazságügyi minisztert mégis elküldték a tárgyalásra. Ezután viszont azt jelentették be, hogy a szakpolitikai egyeztetésekben nem fognak részt venni, csak a legelső részén, amin a jogállam helyreállításáról lesz szó - mivel ez szerintük is elsődleges – minden egyéb azonban további tárgyalásokat igényel részükről.

©

Az akkorra már Együtt 2014 – Párbeszéd Magyarországért néven szereplő formáció és az MSZP kapcsolatának újabb komikus fordulata volt a (nevezzük így) "Nagy Tavaszi Egyeztetési Verseny", aminek keretében a felek azon vetélkedtek, hogy ki akarjon korábban megegyezni a végső nagy kérdésekről. Április közepén Bajnai Gordon azt javasolta az MSZP-nek, hogy hozzák előbbre az eredetileg év végére javasolt megállapodást, és olyan menetrendben egyezzenek meg, amely már október 23-ára képes lezárni az együttműködés legfontosabb kérdéseit, köztük a lista vagy listák, valamint a közös miniszterelnök-jelölt kérdését is. Mesterházy Attila, az MSZP elnöke üdvözölte a kezdeményezést, és úgy fogalmazott: felesleges lenne elpazarolni újabb hónapokat, kezdődjenek meg a tárgyalások már azon a héten. Bajnai Gordon azonban az azonnali kezdést visszautasította. Napokkal később azonban az MSZP választmányának vendége volt, ahol megállapodtak Mesterházy Attilával egy „forró drót” létrehozásában, hogy „a jövőben azonnal tudjanak reagálni, ha bárki viszályt szítana a két szervezet között”.

Nem meglepő módon, szocialista és Együtt-PM-es forrásaink gyökeresen eltérő módon látták a zárt ajtók mögött történteket. Több szocialista szerint a kemény beszédet tartó Mesterházy Attila ekkor győzte meg maradék kétkedőket is, hogy csak ő lehet a közös kormányfőjelölt. Bajnai Gordonék viszont úgy gondolták, eleve nem „harcolni” mentek el az MSZP-hez, így nincs értelme sikerről, vagy kudarcról beszélni.

Nyár van, nyár

Az nyár elejére egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy Mesterházy Attila lesz az erős ember az együttműködésben, Bajnai esélyei a közös kormányfőjelöltségre folyamatosan csökkentek az Együtt-PM gyenge népszerűségi mutatói miatt. A párt nem volt képes belátható közelségbe kerülni az MSZP-hez (Bajnai Gordon, illetve Mesterházy Attila személyes népszerűségének, pártjaik, valamint a Fidesz támogatottságának alakulásáról lásd ábránkat), és Farkasházy Tivadar hiába hívta össze a 90-es években még véleményformálónak számító értelmiségi ismerőseit balatonszárszói telkére, majd ültette egy fotó erejéig biciklire a két riválist, az MSZP-ben ekkor már nem nagyon csináltak titkot belőle: nem figyelnek oda ennek a közegnek a véleményére. Baja Ferenc július 10-én a hvg.hu-nak adott interjújában nyíltan ki is mondta: az értelmiségi elit véleménye számíthat ugyan nekik, de nem ezzel fognak választást nyerni, az MSZP tömegpárt, saját szavazóik pedig egyértelműen Mesterházy Attilát akarják. Arról is nyíltan beszélt: kérdéses, hogy az Együtt-PM akár tíz százalékot is elér jövőre, így „Bajnai Gordonék óriási felelőssége, hogy ha két pártként indulnak, és nem érik el a tíz százalékot, akkor a leváltók koalícióját fogják végletesen meggyöngíteni”.

A döcögős közeledés egy újabb fejezetét sikerült lezárni július 13-án, amikor az Együtt és az MSZP „közpolitikai megállapodást” kötött, a 25 pontos dokumentumot pedig egy új kormányprogram alapjaként mutatták be a felek. A szakpolitikai kérdésekre kevésbé fogékony közvéleményt a nyár közepén ez a hír már nem hozta lázba, annál nagyobb visszhangot keltett, amikor – mintegy az uborkaszezont lezárandó – arról értesülhetett: megszakadtak a tárgyalások az Együtt és az MSZP között. Bajnai Gordon augusztus  23-án ugyanis azt javasolta, közvélemény-kutatásokra alapozott „előválasztással” döntsék el, ki legyen a közös lista vezetője. Erre Mesterházy Attila úgy reagált, hogy akkor már tartsanak inkább valódi előválasztást, és nemcsak a kormányfő-jelöltről, hanem mind a 106 képviselő-jelöltről is. Addigra az MSZP-ben már komoly nyomás alatt tartották Bajnaiékat: a szocialista „ajánlat” szerint az Együtt összesen hét képviselői helyet kapott volna, ha Bajnai Gordon lesz a közös kormányfőjelölt – és pontosan tudták, hogy ezt nem lehet elfogadni. A holtpontra jutott tárgyalások alatt aztán, éppen Bajnai Gordon stábja szivárogtatta ki az Együtt-PM utolsó javaslatát (ami szintén előválasztásról szólt), hogy ezzel előbbre lökjék a „túl úriemberi stílusban tárgyaló” exkormányfő helyett a tárgyalásokat.

Ennek eredményeként a paktum megköttetett: külön lista van, hivatalos kormányfőjelölt nincs, 31 hely az Együtt-PM-nek, 75 az MSZP-nek, mindenki más, elsősorban Gyurcsány Ferenc kizárva. Utóbbihoz azonban a DK elnökének többek között a hvg.hu-nak adott interjújában is volt egy-két szava: Gyurcsány szerint pártja 2014 elejére lesz annyira erős, hogy rákényszerítse a feleket a megállapodás újranyitására. A közvéleménykutatások alapján ez nem is minden alapot nélkülöző forgatókönyv: van olyan felmérés, amely szerint a DK már beérte az Együttet.

Szomorú ősz

Az ősz két komoly pofont hozott Bajnai Gordonéknak: az október eleji, Orbán Viktor hungarocell szobrát ledöntő akció komoly felháborodást keltett még szimpatizánsaik körében is, és több médium pikírt megjegyzéseket fűzött a volt kormányfő azon magyarázatához, hogy ő nem tudta, hogy a beszédét követően ez fog bekövetkezni. A Bajnai-stáb kármentésként Karácsony Gergőt bízta meg a kommunikációs vezetői teendőkkel, és igyekszik háttérbe szorítani a szervező Szolidaritás vezetőjét, Kónya Pétert (aki azonban a köztévében azt mondta, esze ágában sincs visszafogni magát, és újabb radikális demonstrációkra készülnek – október 23-án is lesz egy vonulásuk Budapesten).

©

Nem sokkal később azonban éppen maga Karácsony Gergő volt kénytelen magyarázkodni, amikor a PM hibájából nem indulhatott jelölt a békéscsabai időközi választásokon. Az Index információi szerint a bénázás láttán az MSZP elhatározta, a biztonság kedvéért mostantól minden körzetben összegyűjtik a jelöléshez szükséges kopogtatócédulákat - a közös indulón kívül - egy saját, szocialista aspiránsnak is, Mesterházy Attila pedig ezt megerősítette október 22-én a hvg.hu kérdésére.

Ezzel értünk el 2013. október 23-hoz. Bajnai Gordon ismét felszólaló lesz, ezúttal már az ellenzék közös demonstrációján – igaz, már csak egy a nyolc közül. És pontenciális kormányfőjelöltként már csak legelszántabb hívei emlegetik.