Több mint 1,1 milliárd forintot ajánlottak fel az állampolgárok a személyi jövedelemadójuk 1 százalékából parlagfű-mentesítésre 2009-ben – de hiába rendelkeztek így több mint 177 ezren, a pénz nagy részét az illetékes miniszter átcsoportosította másra, főként az állami létszámleépítések miatti végkielégítésekre. De vettek belőle terepjárót, számítógépeket és egy csomó irodaszert is. A szakértők szerint elfogadhatatlan, hogy semmibe vették az adózók akaratát, és komolyan felmerül a kormány, valamint az ellenőrző szervek felelőssége.

Időről időre botrány lesz abból, ha kiderül, hogy a személyi jövedelemadónk 1 százalékára pályázó valamelyik civil szervezet végül nem arra a célra költötte a pénzt, mint amit ígért. Ilyenkor felmerül a kérdés, hogy az adózó honnan tudhatná, hogy valóban arra megy-e a pénze, amire szánja. Talán emiatt is döntenek sokan úgy, hogy nem élnek jogukkal, és az szja-juk 1+1 százalékáról nem rendelkeznek.

Úgy tűnik azonban, hogy az adónk 1 százalékából származó pénz egyik legmegbízhatatlanabb kezelője maga a kormány. Egy lelkes civilekből álló csoport – még a pert is bevállalva – bizonyító erejű adatokat szerzett arról, hogy az egyik évben a meghatározott célra, konkrétan parlagfű-mentesítésre több mint 177 ezer állampolgár által felajánlott 1 százalékból összegyűlt több mint 1,1 millliárd forint túlnyomó részét a Vidékfejlesztési Minisztérium egyszerűen másra költötte, illetve felélte.

A törvény alapján az adófizetőnek minden évben joga van a személyi jövedelemadójának 1 százalékát valamilyen civil szervezetnek felajánlani. Azt viszont sokan nem tudják, hogy a másik 1 százalékot nemcsak valamelyik elismert egyháznak lehet adni, hanem e helyett az Országgyűlés által meghatározott, úgynevezett kiemelt költségvetési előirányzatra is. 2011 óta ilyen kiemelt közérdekű cél a Nemzeti Tehetség Program, de korábban olyan is volt, hogy az állampolgárok rendelkezése alapján a gyermekszegénység elleni küzdelem vagy a bűnmegelőzés támogatására fordították ezt a másik 1 százalékot.

177 ezer állampolgár akarata

2009-ben ilyen kiemelt előirányzati célként az egyre súlyosabb közegészségügyi problémát jelentő parlagfű elleni harcra lehetett felajánlani az adó 1 százalékát. Ebben az adóévben egészen pontosan 177 031 adózó találta ezt fontosnak, és rendelkezett úgy, hogy erre használják fel a pénzét. A parlagfű közel kétmillió magyar életét keseríti meg, az ellene való védekezés akkoriban is a Vidékfejlesztési Minisztérium hatáskörébe tartozott, így ennek büdzséjébe került a „sok kicsi sokra megy” elvnek köszönhetően tekintélyesre duzzadt összeg: valamivel több mint 1 milliárd 100 millió forint.

©

„Szerettük volna megtudni, hogy konkrétan mire ment el ez a pénz, mert a betegek szempontjából semmilyen hatását nem lehetett látni: a pollenkoncentráció nem csökkent elfogadható szintre, és mára már 2 millió körül van a betegek száma, akik több tízmilliárd forintnyi gyógyszert szednek évente” – mondta a hvg.hu-nak Kelen Andrásné, a Parlagfűpollen No Társaság vezetője. Mivel többszöri kérés ellenére sem kaptak felvilágosítást a minisztériumtól, 2013-ban közérdekű adat kiadása iránt pert indítottak a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) segítségével.

„Évek óta nincs érdemi előrelépés, miközben sérül a lakosság egészséges élethez való alkotmányos joga, hiszen minden év augusztusában-szeptemberében egészségügyi vészhelyzet alakul ki a rendkívül magas parlagfűpollen-koncentráció miatt. De ha el is érte a legmagasabb riasztási szintet a pollenkoncentráció, a kormány nem tesz semmit, hiába fordultunk mindenkihez, még az államfőhöz, a miniszterelnökhöz is, mentünk el területbejárásokra, feleslegesnek bizonyult szakmai egyeztetésekre, vagy nyújtottunk be konkrét javaslatokat” – sorolja a szervezet vezetője, aki szakmáját tekintve gyógyszerész. Felháborítónak tartja, hogy a kérdés kezelésével megbízott Vidékfejlesztési Minisztérium a problémával történő érdemi szembenézés helyett úgy tesz, mintha minden a legnagyobb rendben lenne.

Az is közérdekű, ha másra költötte

Az elszánt, addig sablonválaszokkal etetett szervezet a bíróságon végül sikerrel járt: a Vidékfejlesztési Minisztérium ellen indított perben a Fővárosi Törvényszék nekik adott igazat, és a jogerőre emelkedett elsőfokú ítéletében kötelezte a tárcát a közérdekű adatok kiadására. „Megpróbáltak ugyan arra hivatkozni, hogy ez a parlagfű ellen harcoló csoport nem bejegyzett civil szervezet, de az információs törvény szerint közérdekű adatok kiadásáért bárki perelhet. Azzal is érvelt a minisztérium, hogy ha az összes kért szerződést és számlát kiadják, akkor az már olyan tételes ellenőrzés, amire velük szemben csak a Kehi és az ÁSZ jogosult, de ebben sem adtak neki igazat” – mondta Baltay Levente, a pert lebonyolító TASZ ügyvédje.

Felperesként a parlagfű ellen harcoló civilek azt akarták megtudni: mire költötték el az adózók által összeadott 1 milliárd 100 millió forintot, a válasz elől a Vidékfejlesztési Minisztérium már a perben azzal próbált meg kibújni, hogy ebből több mint 600 milliót nem is erre költöttek, hanem például a tanyafejlesztési programra. Az ítélet indoklása szerint viszont az is közérdekű adat – vagyis a tárcának be kell számolnia róla – ha „a parlagfű elleni védekezésre szánt pénzt a minisztérium nem is konkrétan a parlagfű-mentesítésre használta fel”.

Kirúgásokra és likviditási zavarokra jobban kellett

Hogy pontosan mi lett az adózók által összeadott több mint 1 milliárddal, csak pár héttel ezelőtt derült ki. Eleget téve az ítéletnek ugyanis ekkor adta ki a hivatalos kimutatást és az ennek alapjául szolgáló szerződéseket és számlákat a most már Földművelésügyi Minisztériumra keresztelt, de továbbra is Fazekas Sándor által vezetett tárca. A hvg.hu-nak átadott anyagból egyértelmű, hogy a pénz nagyobb részét, összesen 642 millió forintot a minisztérium egyszerűen átcsoportosított másra: 542 millió forintot zárolt, 100 millió forintot pedig visszatartott „maradványként” más kiadásokra.

A zárolt több mint félmilliárdot később felszabadították, és az államháztartási törvény 2011-es módosítása alapján „más előirányzatra, illetve intézmény részére került átcsoportosításra”. A kiperelt beszámoló ezt azzal indokolja, hogy erre a tárca „igen szűk költségvetési mozgástere miatt, illetve kiemelt prioritást élvező feladatok” finanszírozása érdekében volt szükség. Hogy mik voltak ezek a kiemelt prioritások? Kerekítve 120 milliót költöttek „létszámleépítések végrehajtására” és informatikai kiadásokra, 105 milliót a tanyafejlesztési programra „összhangban a kormány” akaratával, és 70 milliót szántak génmegőrzési feladatokra is. Az allergia elleni harcra szánt adóforintokból elvett rész közel fele viszont – 247 millió forint – a tárcához tartozó költségvetési szervek és a minisztérium „olyan többletfeladataira” ment el, „amelyek elvégzése szükségszerű volt, vagy jogszabály írta elő”, de a költségvetésben nem volt erre biztosított fedezet. Vagyis a teljes összeg negyedét a minisztérium egyszerűen felélte, saját működésére költötte, ahogy fogalmaznak: enyhíteni tudták „likviditási zavaraikat”.

Terepjáró, laptop és 3 milliós Sziget-nap

Az 1 milliárdból az átcsoportosítás után „a parlagfű elleni védekezés szakmai feladataira” már csak nagyjából 483 millió forint maradt, de végül ebből is lecsíptek 20 millió forintot, amit szintén az állami létszámcsökkentés kiadásaira, vagyis az elbocsátások miatti végkielégítésekre költöttek el. Így 463 millió forintról kellett megmondaniuk, hogyan használták fel a parlagfűpollen-koncentráció csökkentésére az allergiások érdekében.

A saját összesítésük alapján ebből finanszírozták a parlagfű ellenőrzésével megbízott földhivatalok helyszíni ellenőrzéseit, a megyei kormányhivatalok növény- és talajvédelmi igazgatóságainak kiadásait, valamint 100 millió forintért például a gyomnövény légi felderítését. A kimutatásban olyan ködös tételek is vannak, mint „közérdekű védekezés végrehajtása” – 40 millióért –, vagy „nemzetközi együttműködést segítő egyeztetés, tapasztalatcsere”, illetve kutatásokat „értékelő anyag kiadása”.

Ha viszont megnézzük a beszámoló mellé csatolt szerződéseket és számlákat is, még kérdésesebb, vajon végül mennyit fordítottak ténylegesen a parlagfű-fertőzöttség megelőzésére és elhárítására. Ezek alapján ugyanis az 1 milliárdos adóösszegből vettek irodaszereket – a töménytelen mennyiségű radírtól kezdve a rostirónon át a fénymásolóig mindent –, számítógépeket, laptopokat és ebből finanszíroztak napi működési kiadásokat, különféle rendezvényeket, még az itt kínált édes-sós süteményt is. A XXX. Országos Tudományos Diákköri Konferencia megrendezését is ebből támogatták egymillióval, azt egyelőre nem tudjuk, mennyiben volt ennek témája a parlagfű.

A parlagfű területi felderítésének fontosságával könnyen indokolható, hogy a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (Nébih) az 1 százalékokból összejött pénzből vett magának egy új Ford Ranger terepjárót, bár erre egy parlagfűszakértő forrásunk csak annyit mondott: „kár, hogy csak október végén jutott eszükbe, amikor a parlagfű már lefagyott”. Az viszont már kérdéses, mennyiben volt hasznos az allergiásoknak, hogy 3 millió forintot költöttek a 2011-es Sziget Fesztiválon való részvételre. Az egyetlen napos kitelepülés alatt – pontosabban 10 és 18 óra között – a megbízott cég „kerti jelleget” teremtve, 1,5 méteres üvegtartályok és „parlagfű totó” segítségével mutatta be a minisztérium gyomnövény elleni ádáz harcát a fiatal fesztiválozóknak. Igaz, a 3 milliós nap egyik fő programpontja az allergia „pszichés okait” feltáró szakmai beszélgetés volt, de lehet, hogy a Szigetre kilátogatók jobban örültek a közpénzből vett „összehajtható frizbinek, tasakkal”.

Az átadott anyag egyébként még nem teljes körű, legalábbis ezt írta a pernyertes szervezetnek a minisztérium még augusztus végén, ígéretet téve, hogy „a lehető legrövidebb időn belül” a többi iratot is a Parlagfűpollen No Társaság rendelkezésére bocsátják.

Kormányszintű felelősséget vet fel

„Teljesen mindegy, hogy átcsoportosításnak, zárolásnak vagy minek keresztelik el, mert látszik, mi történt: a vidékfejlesztési miniszter saját hatáskörében úgy döntött, nem érdekli, hogy az adózók milyen célra ajánlották fel ezt a pénzt, akkor is másra fogják elkölteni. És ezért gyakorlatilag nincs is jelentősége, végül mire ment el, mert már az elfogadhatatlan, hogy pántlikázott pénz „belement a lecsóba’” – mondta Romhányi Balázs, a Költségvetési Felelősségi Intézet vezetője, miután megmutattuk neki a Földművelésügyi Minisztérium nagy harccal kiperelt beszámolóját. Különösen cinikus a vidékfejlesztési tárca „szűkös költségvetési mozgásterére” hivatkozni 2011 februárjában, amikor éppen folyamatban volt a 2700 milliárd forintos magán-nyugdíjpénztári vagyon államosítása.

„Ez olyan, mintha a pénzügyminiszter úgy döntene, hogy neki fontosabb az új szolgálati kocsi, ha már spórolni kell, inkább lecsípi a pénzt az európai uniós tagdíjból. Csak akkor lenne, aki Brüsszelből másnap rákérdez, hogy mégis hol a pénz” – magyarázta. „De attól sem különbözik, mint amikor kérdések merültek fel a Gyermekrák Alapítvány működésével kapcsolatban. Sőt, sokkal rosszabb, hiszen az állampolgárok pontosan megmondták, mire szánják az adójuknak ezt a részét. Ez nem kívánság, hanem utasítás. A parlament alkotott egy törvényt, amelyben megadta a jogot az állampolgároknak, hogy adójuk 1 százalékát egyházaknak, civil szervezeteknek, vagy egy állami parlagfű-mentesítési programra ajánlják fel.  A kormány a végrehajtó hatalom, az a dolga, hogy a költségvetési törvényt végrehajtsa. Hogy jönnek ahhoz, hogy másra költsék?” – tette fel a kérdést Romhányi. Szerinte Fazekas Sándor legfeljebb arról dönthetett volna, hogy ha adott évben nem tudják hatékonyan felhasználni a teljes, egymilliárdos összeget – bár másfél évük lett volna a program kitalálására –, akkor a következő évben költik majd erre. De ugyanerre!

Papíron ez egy napraforgótábla
©

A szakember szerint amellett, hogy felmerül a miniszter politikai felelőssége, a zárolásokról és átcsoportosításokról – kormányhatározatokról lévén szó – az egész kormánynak tudnia kellett. „Miért nem tiltakozott a kormányülésen az egészségügyért felelős miniszter? Hogyan hagyhatta ezt szó nélkül a zárszámadáskor az országgyűlés? Hol volt az Állami Számvevőszék, akinek a képviselők figyelmét fel kellett volna hívnia arra, hogy a kormány már megint semmibe vette a parlament költségvetési jogait?” – tette fel a kérdéseket Romhányi Balázs. „A jelenlegi kormány előszeretettel kezdeményez társadalmi konzultációt, mondván, kikéri az emberek véleményét. Itt a több mint 177 ezer ember világosan megmondta, mit szeretne, és ezt írták felül." A Költségvetési Felelősségi Intézet vezetője szerint „ezek után nem csodálkozhat a kormány az általános adómorál katasztrofális szintjén”.

Mire lett volna elég az 1 milliárd?

A közérdekű adatokat kiharcoló szervezet parlagfűszakértője, Exner Tamás szerint az 1 milliárdos összeggel óriási előrelépést lehetett volna elérni a 2 millió allergiás érdekében – már ha az adófizetők akarata szerint használták volna fel. „Más forrásból egy alkalommal biztosítottak 2 millió forint támogatást, már ebből a jóval kisebb összegből is sikerült 1700 hektár súlyosan parlagfüves területet bemérni, vagyis hatékony módszerekkel nagyjából 1200 forintból azonosítható egy hektárnyi fertőzött terület. A parlagfüves területek felderítése minden további munka alapja, ezért ennek elvégzése elengedhetetlen. Azt is hangsúlyozni kell, hogy a büntetés nem cél, hanem eszköz, ezért a legjobb megoldás: már a virágzás előtt fel kellene mérni a parlagfüves területeket, akkor a földhasználónak lenne ideje lépni, nem kellene büntetni és az allergiás sem szenvedne” – magyarázta Exner.

A szakértő szerint: a parlagfű több mint 90 százaléka valamilyen mezőgazdasági területen található, frissen felhagyott parlagon, gabonatarlón vagy napraforgóföldön. „Ettől kezdve az ágazati érdek felülírja az össztársadalmi érdeket. Vagyis kecskére bízzuk a káposztát, mert jelenleg az a parlagfű-mentesítés kizárólagos felelőse, aki valójában ellenérdekelt. A minisztérium a gazdákra hivatkozva nem lép” – magyarázta. Pedig ha a hatóságok számonkérnék a hatályos jogszabályokban előírt mentesítési kötelezettséget, akkor – a fertőzött terület kiterjedtsége miatt – milliárdok folynának be a bírságokból, fedezve akár a törvénytisztelő gazdálkodók növényvédelemre fordított költségeit. Hosszabb távon pedig javulna a jogkövető magatartás aránya – a fő célról, a pollenkoncentráció csökkentéséről nem is beszélve.