Értékelje a cikket:
Köszönjük!

„Hülye szójátékból" lett peres ügy, végül elég volt meglátogatnia a Páva utcai Holokauszt Emlékközpontot a holokauszttagadásért elítélt szegedi rokkantnyugdíjasnak. Amália Jobbik-szimpatizánsként fűzött egy holokamuzós kommentet egy Rudolf Höss unokájáról szóló cikkhez, de régebben is ugyanezt írta volna, pedig akkor még Gyurcsányért rajongott.

„Igazuk lett a fiaimnak, hogy nem kellene annyit kommentelgetni” – mondta a holokauszttagadási ügybe keveredett elvált rokkantnyugdíjas Amália. A 60 éves szegedi nő az Élet Menetére érkezett Rainer Hössről – a 430 ezer magyar zsidó haláláért is felelős auschwitzi parancsnok, Rudolf Höss unokája – szóló cikkhez szólt hozzá úgy, hogy az a Btk. 333. paragrafusába ütközött, azaz nagy nyilvánosság előtt tagadta a nemzetiszocialista vagy kommunista rendszerek által elkövetett népirtás vagy más, emberiesség elleni cselekmények tényét.

Hagyjuk már ezt a holokamut, s különben is ha igaz is mi köze a férfinak nagyapja tetteihez???

– írta Amália tavaly novemberben, miután pár nappal lakossági bejelentésre a Tett és Védelem Alapítvány feljelentette a nőt. A két csípőprotézissel élő, magát átlagos nyugdíjasnak tartó Amália rögtön levelet írt az alapítványnak, amiben „nem kegyelmet kért, hanem bocsánatot”, és azt állította, hogy ő sosem tagadta a holokausztot. A levél enyhítő körülménynek számított a bíróságon, a három évig terjedő szabadságvesztéssel is büntethető bűncselekmény elkövetése miatt másfél évre rendelték el a nő próbára bocsátását, valamint úgynevezett külön magatartási szabályként előírták neki, hogy meg kell látogatniai a Páva utcai Holokauszt Emlékközpontot.

Megemlékező a Pásti utcai ortodox zsinagóga udvarán felavatott holokauszt-emlékhelynél Debrecenben
©

Az átlagos holokauszttagadó inkább sunyul

„Ez egy pozitív történet" – indokolta Pásztor Tibor, a Tett és Védelm egyik vezetője, hogy miért hívták meg a sajtót a kötelező múzeumlátogatás utáni beszélgetésre. Pásztor már a levél után látta, hogy Amália nem az a tipikus, szélsőjobboldali holokauszttagadó, akikkel az alapítványnak általában dolga van. Bíróságra is azért került az ügy, mert közvádas eljárásban indult, azaz nem lehetett elállni a vádtól.

Vállaltam a felelősséget, magyarán elvittem a balhét

– Amália a bíróságon sem próbált kitáncolni a büntetés elől, pedig Pásztor Tibor elmondása alapján ez az általános. A holokauszttagadók többsége a véleményszabadságra hivatkozik, és kommentelős ügyeknél nagyon gyakran azt igyekeznek bizonyítani, hogy nem is ők írták az inkriminált hozzászólást, hanem valamelyik rokonukra hárítják, aki ellen nem kell tanúskodniuk. Amália viszont az első perctől elismerte az eljárás jogosságát, már csak azért is, mert nagyapja is segítette a zsidókat a II. világháború idején, és megértette, hogy sokakat sérthetett a kommentje. „Történelmi vitának sem érdemes álcázni a holokauszttagadást. Az sem szokott bejönni" – adott még egy jó tanácsot Pásztor a jövő trükközőinek.

Van aki fizet, van aki olvas holokauszttagadásért

„Auschwitzland, a világ legnagyobb mesetábora!" – egy 33 éves gyöngyösi férfi egy photoshoppolt haláltábori fotóért került bíróság elé, de ő is megúszta egy látogatással a Holokauszt Emlékközpontba. Ezen felül el kellett olvasnia egy Holokauszt című könyvet, és a tapasztalatairól beszámoltatta a pártfogója.

Három menórarongáló budapesti fiúnak szintén olvasnia kellett, és az olvasónaplóról sem feledkezhettek meg.  Fejtő Ferenc Magyarság, zsidóság, illetve Fleck Gábor és Szuhay Péter Kérdések és válaszok a cigányságról című könyvét kellett feldolgoznia a három rongálónak.

Ágoston Tibor, a Jobbik debreceni és Hajdú-Bihar megyei alelnöke náluk sokkal rosszabbul járt, igaz az ő ítélete még nem jogerős. Tavaly egy doni megemlékezésen holokamuként beszélt a holokausztról, majd megjegyezte, hogy „elnézést, szándékos volt", a bíróságon mégis nyelvbotlásra hivatkozott. Az ítélet szerint 750 ezer forintos pénzbüntetést kell fizetnie, ő és ügyvédje enyhítésért fellebbezett, az ügyész pedig felfüggesztett börtönbüntetést javasolt.

Emlékezetes az az eset is, amikor egy holokauszttagadó pénzbírságára a kuruc.info kezdett gyűjtésbe. Az antiszemita portált épp pár hete kötelezte arra a bíróság, hogy tüntessék el az oldalról a jogsértő Holokamu" menüpontot, de ez még nem történt meg.

Egyetlen komment is elég lehet

Arra a kérdésünkre, hogy nem túlzás-e valakit egyetlen kommentért bíróság elé citálni úgy reagáltak az alapítványtól, hogy a bíró nagyon széles határok között szabhat büntetést, amivel érzékeltetheti az adott holokauszttagadás súlyát. (Lásd fenti keretes írásunkat.) Viszont úgy gondolják, hogy a holokauszttagadás az antiszemitizmus erős formája, ezért a jogállamiság eszközeit használva minden tudomásukra jutott esetben fel fognak lépni a jövőben is. Jelenleg is 10-15 ilyen ügyük van, amelyek általában nem zajlanak le ilyen gyorsan, mint Amáliáé, mert ott nem ennyire együttműködőek az alperesek.

Így tagadjuk a holokausztot
©

Egyetlen rossz mondatért senkit nem akarunk nácinak nevezni

– de Pásztor szerint minden hasonló esetnek figyelemfelkeltő, és oktató hatása van. Van olyan eset is, amikor per helyett csak megkeresik az illetékest, vagy emailben jelzik kifogásaikat, ez talán Amália ügyében is elegendő lehetett volna, de „egy múzeumlátogatás legyen a legnagyobb büntetés." Az alapítványnál egyébként is sok energiát fordítanak az oktatásra, ismeretterjesztésre: különféle tréingeket és programokat is tartanak a legkülönbözőbb fogalkozású és korú embereknek. Mindezt azért is, mert úgy gondolják a tudatlanság áll a legtöbb hasonló bűncselekmény hátterében.

Az Amáliát is zavarja, hogy őt „szürke verébként" egyből bíróság elé vitték, miközben más politikusok, közszereplők kevesebbel is megússzák sokszor a hasonló kijelentéseket. Dühében, meggondolatlanul írta kommentjét, közszereplők viszont a következmények teljes tudatában táncolnak a holokauszttagadás határán, vagy át is lépnek rajta. „Máshova is gyakran kommentelek, legutóbb Kovács Laci bácsi újranősüléséhez írtam, hogy még mindig jobban néz ki, mint Andy Vajna" – a holokamuzást sem gondolta nagyobb súlyúnak, csupán „hülye szójátéknak."

Vona Gábor: Nácik haza!
©

MSZP-sként is holokamuzott volna

A holokamu sajnos már a magyar szókincs része

– ismerte el Pásztor, ez azonban nem változtat azon a 2014 óta élő bírói gyakorlaton, hogy egyenlőségjelet húztak a szó használata, és a holokauszttagadás közé. A kegyeletsértő kifejezés elterjedésében Pásztor szerint a szélsőjobboldal, illetve a Jobbik a sáros. A Jobbik azzal igyekszik lesöpörni a kérdést, hogy vannak ennél jóval fontosabb ügyek is. Vona Gábor a Jobbik legutóbbi kongresszusán máshová küldte a „náci romantikára vágyókat", valamint kérdésünkre azt is kijelentette, hogy „a Jobbik szerint a holokauszt a második világháború egyik tragédiája volt, és mint ahogy minden népirtás áldozatainak fájdalmában, úgy a zsidóság fájdalmában is osztozunk.” A néppártosodás jegyében lezárnák a kínos témát, de a párt korábbi kommunikációja, és a vezetés által nehezen szabályozható helyi jobbikosok ezt nem teszik egyszerűvé.

„Éltem-haltam az MSZP-ért. A szívem még mindig baloldali" – de Amália mégis Vona Gábor és a Jobbik felé kezdett kacsintgatni az utóbbi időben, kommentjét is már Jobbik-szimpatizánsként írta. „Sokan használták a holokamut" – indokolta a nyugdíjas nő a meggondolatlan kommentet, amit azonban állítása szerint aktív szocialistaként is megeresztett volna. Amáliának még most is szimpatikus Gyurcsány Ferenc, de az őszödi-beszéd után úgy látta, hogy a baloldal is „tele van árulókkal", ráadásul Gyurcsányon kívül más karizmatikus politikust sem látott a baloldalon, így talált rá a Jobbikra. Azonban 2014-ben Amália csak az önkormányzati választáson szavazott, és ott is a polgármesteri címet újra elnyerő MSZP-s Botka Lászlóra.

Baloldali összefogás az Élet Menetén
©

„Nekem sose volt szimpatikus a nácizmus, vagy a Betyársereg" – viszont Vonáék azzal megnyerték Amáliát, hogy „emelnének a jóléten", ugyanis ő maga is 45 ezer forintból él, plusz abból, amivel a tőle távol élő fiai támogatják. Elmondása szerint ő is panelban lakik, így „lát sok mindent" az éhező gyerektől a kukázó értelmiségiig, és ez szerinte tűrhetetlen. A kommentjét is úgy állította be ezek után, mint ami arról szólt, hogy minek a múlttal foglalkozni, amikor a jelenben is tornyosulnak a problémák.

A kiszabott büntetést nem élte meg megalázónak, és a magánéletében sem okozott törést. Két legjobb barátnőjével ugyanúgy összejárnak az eset után is, pedig az egyikük nagy MSZP-s, a másikukat viszont csak a hasa érdekli. Amália megígérte, hogy többet nem tagadja a holokausztot, viszont „a politikától visszavonul."