szerző:

Miközben az oktatásvezetés állandóan a rendszerváltás utáni legnagyobb pedagógusbér-növekedésről áradozik, elfelejtik, hogy volt már ilyen. Ráadásul azt soha nem teszik hozzá, hogy az új rendszer annyit jelenti: jóval több munkáért fizetnek egy kicsit többet.

Kis túlzással havonta bejelenti az oktatási kormányzat, hogy megint nőnek a pedagógusbérek. Hallottuk ezt az örömhírt év végén is, legutóbb pedig szerdán lepett meg mindenkit ezzel Czunyiné Bertalan Judit. A köznevelésért felelős államtitkár gyakorlatilag minden megszólalásában ezt szajkózza, és mostanában azt sem felejti el soha hozzátenni, hogy „a rendszerváltás utáni legnagyobb béremelési programnak” lehetünk tanúi.

Mindez azonban – hogy finoman fogalmazzunk – erős csúsztatás, több szempontból is. 2002-ben például a közalkalmazottak, így a pedagógusok is kaptak egy egyszeri 50 százalékos béremelést. Más kérdés, hogy a Medgyessy Péter nevéhez köthető intézkedés legkevésbé sem nevezhető sikertörténetnek: rengeteg pénzt ölt bele a rendszerbe, de ez semmilyen hatással nem volt az oktatás színvonalára, hiszen a legjobb és a legrosszabb tanár is megkapta az emelt bért, azaz nem jutalmazta a minőségi munkát.

©

Ráadásul gyorsan erodálódott is a megemelt fizetés az évek során, többek között azért, mert nem kötötték sem az inflációhoz, sem a minimálbérhez, így például a takarítónők bére egyre jobban közelített a tanárokéhoz. De ettől még tény: a rendszerváltás óta volt egy ilyen, egyszeri 50 százalékos emelés.

Kicsit több pénz, sokkal több munkáért

A mostani béremelés (amelyet jogszabályban rögzítettek, így vicces, hogy a kormány azt jelenti be: betartja a törvényt) ennél sokkal bonyolultabb, és évekre elhúzódik. Ha 2013 szeptemberében a korábbi ígéretek szerint egy összegben emelték volna meg a béreket, akkor az lett volna átlagosan 50 százalékos fizetésemelés. De végül akkor ennek csak a 60 százalékát kapták meg a tanárok. A többit azóta évente csöpögtetik (és évente többször ünnepélyesen be is jelentik). A szakszervezetek számításai szerint az átlagos 50 százalék egyébként sehogyan sem jön ki a jövő szeptemberi utolsó lépcső után sem.

Tény, most nem követték el azt a hibát, mint a szocialisták, hiszen itt a kormányzat különböző elvárásokat is megfogalmazott a több pénzért cserébe, és a rendszer differenciál is a pedagógusok között. Ám itt kezdődnek a legfőbb problémák.

Eltörölték például a korábban pluszmunkáért járó pótlékok döntő részét, megemelték a tanárok kötelező óraszámát, és azt is előírták, hogy 32 órát az iskolában kell tölteniük. Ez azért „jó”, mert minden további nélkül, „ingyen” be lehet küldeni helyettesíteni, ügyelni az épp „ráérő” pedagógusokat.

A pedagógus életpálya bevezetésével tehát alaposan megnőtt a tanárok munkaterhelése, így lényegében több munkáért kapnak valamivel több pénzt, ami azért nem olyan gáláns ajánlat, mint ahogy az a kormányzati megnyilvánulásokból kitetszik.

Elismert tanárok a legalacsonyabb fizetési fokozatban

A differenciálás pedig azt jelenti, aki előre akar lépni a bértáblán, annak papíron (portfóliója kidolgozásával) kell bizonyítani, hogy ő jó pedagógus. Ebből a rendszerből olyan extrém esetek is fakadnak, mint amelyet az államtitkár is ismer, hiszen egy budapesti iskola szülői közössége levélben írta meg neki. (Válasz nem érkezett.)

Lényeg, hogy az adott iskolában 20-30 éve tanító, szülők, kollégák, gyerekek által elismert, és magas állami díjjal is jutalmazott pedagógusok maradtak pedagógus I. kategóriában, mert nem voltak hajlandók portfólióval bizonyítani, hogy érdemesek az előrelépésre. „Mindkettő elgondolkozott már azon, hogy ha erre kényszerül, lehet, hogy elhagyja a pályát. Egyikük sem szeretne napokat, heteket tölteni azzal, hogy megalázó módon bizonygassa, megvannak a tanításhoz szükséges kompetenciái.”

A levélírók szerint az olyan lenne, mintha Egerszegi Krisztina csak akkor kapná meg teljesítménye után a jövedelmét, ha évtizedekre visszamenően igazolja, edzéstervekkel, szakvezetői véleményekkel, fotókkal alátámasztja, hogy tud úszni.

©

Kérészéletű volt a minimálbérhez kötött bér

Tavaly év végén egy miskolci tantestület is dühös levelet írt Czunyinénak, amelyben kifejtik, hogy az egész oktatási rendszert látják már veszélyben, majd miután nem kaptak választ, nyilvánosságra hozták azt. Ebben többek között leírják, mennyire szelektív és igazságtalan módon valósult meg a bérrendezés is. „Sokaknak szinte egyáltalán nem lett vastagabb a borítékja – főleg azoknak, akik több szakot tanítanak és szakvizsgával is rendelkeznek, s korábban túlóráik is voltak, sőt jó munkájukért minőségi bérpótlékban részesültek, hiszen az ezekhez kapcsolódó többletjuttatásokat mind eltörölték. De az is mosolyra késztető (legalábbis kínunkban mosolygunk), hogy az életpályamodell pedagógus I. és II. kategóriája között a bérkülönbség nettóban 15 000 Ft körül van.”

És volt itt még egy aprócska kormányzati trükk: eredetileg, 2013-ban a minimálbér alakulásához kötötték a pedagógus bértáblát, ám ezt nagyon gyorsan megváltoztatták. A minimálbér növekedése 2015-től megint nem hat a tanári bérekre. Ez becslések szerint például tavaly 3-6 ezer forinttal rövidítette meg a tanárokat.

Magyarország a sereghajtók között

Tavaly év végén jelent meg az OECD Education at a Glance: OECD Indicators (Oktatási körkép: OECD-mutatók) című kiadványa (erről bővebben itt írtunk). Ebben többek között az áll, hogy Magyarországon a legalacsonyabb a vizsgált országok közül a tanárok jövedelmének aránya a hasonló képzettséggel rendelkező, más szakmákban dolgozó szakemberekéhez képest. Kevesebb mint 48 százalékát keresi egy tanár annak, mint a vele azonos végzettségű kortársa.

Ezek az adatok a 2013-as állapotot mutatják be, azóta nyilván némileg javult a helyzet. De csak ha pusztán a béreket vizsgáljuk, és nem vesszük tekintetbe a megnövekedett munkaterheket.