szerző:
Radnóti Zoltán

A szerző, a Mazsihisz rabbitestületének elnöke magyarként, zsidóként, rabbiként, tanárként, apaként és emberként elemzi a kvótanépszavazást és kampányát. Vélemény.

Nem fogok részt venni az októberi népszavazáson, mert úgy látom, hogy az csak társasjáték, ahol én vagyok a bábu. A bábu, aki megdöbbenve figyeli, hogy a remélt győzelem vágya hogyan hozza elő az emberi félelem legmélyén létező agresszív túlélési ösztönt, és a szakemberek hogyan használják ezt a félelmet. A „másik oldal” meg maró gúnnyal alázza ezt a görcsös akarást. Az emberek forintonként adják oda nekik a pénzüket, hogy a szökőárszerű kampány kék hullámait a saját testükkel tartsák fel, amely szökőárt szintén az emberek finanszírozzák. A harmadik oldal meg... harmadik oldal nincs. Én pedig csupán magyarként, zsidóként, rabbiként, tanárként, apaként próbálok a helyzetre válaszolni.

Mit mond a zsidó? Hiszek. Hiszek Istenben és az isteni lélekkel megáldott emberben, aki érzi, mi az eredendő jó. Hiszek a talmudi tanításban, hogy Isten a hatodik napon nem zárta le a világ teremtését, hanem átadta az embernek az eszközt és a tehetséget, hogy a világot a saját képmására formálja. Teltek az évszázadok, és a világ megkapta az alkotmányát. Tíz parancsolatban. Öt szólt Istenről és öt az emberről. Aztán megszületett Joszef és Mirjám gyermeke: Jesuá, majd Abdullah és Amina gyermeke: Mohamed. Mindkét ember isteni ajándék lett a nemzeteknek. Partnerei egymásnak, nem ellenségei. Mindkét ember megerősítette a világ alkotmányát, legyen az Testamentum vagy Korán. Mindkettejük legfőbb szándéka az volt, hogy a világról eltörölje a bálványokat, és olyan erkölcsi alapelvekre tanítsák követőiket, amelyek végkifejlete a tökéletes és Istenhez napról napra közelebb kerülő világ. Isten az emberek közötti kommunikációra helyezte a hangsúlyt. Ez lett a világ megmaradásának kulcsa. Ám sokszor azt látjuk, az ember nem képes élni vele. Nem képes befejezni a teremtést. Az egyházak feladata az embereknek megtanítani, hogy mindenki tud teremteni.

Itt állok és visszhangzanak a fejemben a kérdések és a kétség. Zsidóként tudom-e, akarom-e partnernek tekinteni azokat, akik hátulról nyakba szúrják zsidónak látszó embertársaikat, akik Toulouse-ban, Párizsban, Koppenhágában vagy bárhol merényleteket követtek el. Magyarként és zsidóként keresem a választ, hogy milyen hatása lenne a hazai zsidóság helyzetére, ha az ország kisebb (nagyobb) tömegben befogadna muszlim menekülteket. És tudom, lehetetlen tökéletesen válaszolni.

Mit mond a rabbi? Ha tanácsot kérnek tőlem, azt mondom: bízzunk az emberben és az isteni lélekben. Ám bármiféle vélemény vagy ellenvélemény világba kiáltása előtt meg kell ismerni a másikat, hiszen egyetlen bibliai vers sem ér annyit, mint maga a kommunikáció. Mielőtt odaállnánk bármely tábor mellé, ki kell alakítani a kapcsolatot a menekültekkel. El kellene néhány órát tölteni a társaságukban.

Mit mond a magyar állampolgár? Reálisnak kell lenni. Pontosan tudni, hogy itt nincs „új népvándorlás”. Nincsenek itt a terrorista gyülevész hadak, a lányainkat megerőszakoló bűnöző tömegek, városnyi potenciális gyilkos, vagy öngyilkos merénylők tucatjai. Kezeljük tényként, hogy ezek az emberek menekülnek. Egy részük a valós háborús életveszély miatt. Mások gazdasági megfontolásból, mert hónapok óta nem tudnak enni adni a családjuknak. Brüsszeltől és Budapesttől függetlenül hiszem és állítom, mindenkinek joga van ahhoz, hogy emberként bánjunk vele. Európában – a holokauszt után – váljon evidenciává, hogy ha valaki menekülni szeretne, azt engedjük menekülni, majd tisztességes eljárás során derüljön ki, valóban jogosult-e a menekültstátusra.

Mit mond az édesapa? Mit mondjak a gyermekeimnek, ha megkérdezik, miért támogatok minket, zsidókat bántó embereket? A válaszom csak egy lehet: mert hiszek az emberi lélek magasztosságában. A gyermekeimet realitásra, alázatra és igazságérzetre nevelem, hogy szorongás és félelem nélkül tudjanak élni. Majd elmesélem nekik – és az én felelősségem, hogy meg is értsék –, a menekültek ugyanolyan emberek, mint mi, és Magyarország egyike azon helyeknek, ahol ezek a menekülő és bujkáló emberek nyugalomra lelhetnek. Ahol reggelenként úgy ébrednek fel, hogy már nem üldözik őket.

És mit mond az ember? Természetesen én is félek. A menekültáradatban bizonyára vannak szélsőségesek, akik beépülnek a szerencsétlenek közé. Sőt az is biztos, hogy még a másodgenerációs menekültek számára is probléma lehet a beilleszkedés. Ám azt is tudom, hogy félve nem lehet élni, annak ellenére, hogy a rettegést a „zsidó génjeimbe” programozta az elmúlt két évezred. Pontosan ezért és akkor kell embernek maradni, amikor sokan az embereket állatnak gondolják, és ráccsal kerítik el őket az „európaiaktól”. Tudom, a menekülttömeg nem homogén massza, hanem individuumok alkotta embercsoport, és mi is bármikor lehetünk ugyanolyanok, mint ők. A XXI. században már nem elpusztítjuk a nálunk gyengébbet, hanem segítjük. Mert csak így hihetjük, hogy ha mi bajban leszünk, rajtunk is segít majd valaki.

Ezt hívja a héber nyelv heszednek, azaz tevőleges szeretetnek. A zsidó hagyomány szellemében az isteni szeretetet nem elsősorban Isten felé kell viszonoznunk, hanem embertársaink felé. Így lett a zsidó gondolkodás egyik alapelve a következő: Isten azért szeret minket, hogy jót tehessünk embertársainkkal.

Érdekesnek találta cikkünket?
Legyen HVG pártoló tag!

A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Tagjainknak heti exkluzív hírlevelet küldünk, rendezvényeket kínálunk, a könyveinkre és egyéb termékeinkre pedig komoly kedvezményt adunk. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! „Amikor annyira eluralkodik a mindennapi életünkön a virtualitás, üdítő igazi emberi kapcsolatokat építeni.”
K. Erna – Pártoló tag


„Régóta olvasom a HVG-t és cikkei között mindennap találok érdekfeszítőt!”
H. Szabolcs - Támogató
Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz, és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!