Politikai vádiratot készített a Szuverenitásvédelmi Hivatal minden olyan közvélemény-kutató ellen, aki nem a kormány szája íze szerinti eredményeket tesz közzé a pártok támogatottságáról. Kérdés, kinek és miért állna érdekében, hogy saját hitelét rontva torzítson az adatokon?
A civil szervezetek és a sajtó után a közvélemény-kutatókat is megtalálta a kormánypropaganda, pontosabban az annak meghosszabbított karjaként működő, „szuverenitásvédelminek” nevezett hivatal (SZH). A Lánczi Tamás vezette SZH ezúttal a 21 Kutatóközpont, a Republikon, az Idea, a Publicus és a Medián esetében vélt meglelni olyan kapcsolódási pontokat, amelyek alapján azt a következtetést vonta le, hogy ezek az – újabban rendre a Tisza Párt előnyét mérő – intézetek külföldi pénzből, külföldi érdeket szolgálva tevékenykednek. A tények ennek ellentmondanak ugyan – az érintettek egyenként is rámutattak már a hivatal szándékos vagy jobb esetben félreértésből származó ferdítéseire –, de az SZH vádiratának a lényege nem is az igazság bemutatása, hanem a megbélyegzés, az indulatok generálása, a politikai hergelés.
Azt alighanem a legújabb „mesterterv” kieszelői sem gondolták komolyan, hogy például a választások eredményét többnyire a legpontosabb közelítéssel előre jelző Medián mérései helyett a választók ezután majd a kormányközeli – rendíthetetlen Fidesz-előnyt publikáló – Nézőpont számainak hisznek. A cél nem is az „áttérítés”, hanem egy újabb szakma – és annak művelői – hitelességének aláásása, ahogy azt a kormánypropaganda a sajtó esetében már nagy hatékonysággal megtette.
A média leuralásában sem az volt a stratégiai cél, hogy például az egykor hiteles forrásnak számító, a kormányzati einstand után politikai bulvártermékké züllesztett Origóból tájékozódjanak a választók. A Mediaworks szárnyai alá terelt, központi utasításra dolgozó szerkesztőségek maguk is tisztában vannak azzal, hogy hamis információkat – köztük orosz propagandát – terjesztenek. Az „oszt jó napot” szellemében, hosszú bírósági eljárásokat követő ítéletek nyomán ezeket az állításokat évekkel később olykor helyreigazítják, ezzel is erősítve azt a közérzetet, mintha a sajtó egészében nem lehetne megbízni.
Ezt igazolják vissza az Oxfordi Egyetemen működő Reuters Intézet 2010 után készült felmérései, amelyekből kiderül: a magyarok többségének – amellett, hogy a legkevésbé tekinti hiteles hírforrásnak a propagandaeszközzé züllesztett közmédiát vagy a hatalom szolgálatába állt TV2-t – általában véve is megingott a bizalma a médiában.
Politikai vádiratot készített a Szuverenitásvédelmi Hivatal minden olyan közvélemény-kutató ellen, aki nem a kormány szája íze szerinti eredményeket tesz közzé a pártok támogatottságáról. Kérdés, kinek és miért állna érdekében, hogy saját hitelét rontva torzítson az adatokon?
A miniszterelnök is reagált a tűzijáték „áruló Péter” blokkjára.
A magyar miniszterelnök amiatt panaszolta be az ukránokat, mert támadták a Barátság-kőolajvezeték egyik oroszországi elosztóállomását.
Több építkezés, valamint NER-közeli vállalakozó is zöld jelzést kaphat az önkormányzattól.
Nem szárnyal, de papíron még nem is hullott a porba.
