Az uniós elvárásoknak nem felel meg a projekt, a beruházás lezárult, de nem érte el célját, ezért a Miniszterelnökséget vezető miniszterhez fordultunk segítségért – mondta Farkas Éva, Makó polgármestere a kedd esti makói lakossági fórumon az ivóvíz-tisztasági, arzénmentesítési projektekről. Ekkor még nem érkezett meg Lázár János Miniszterelnökséget vezető miniszter, aki a körzet országgyűlési képviselője, de aztán befutott, és dühöngött egy sort az ihatatlan víz miatt, jelezte, semmi baj, mert a kormány ad a térségnek pár százmillió forintot, amiből lesz majd iható víz is.

De mielőtt a részletekbe belemennénk, nézzük, miről is van szó.

Már az ország uniós csatlakozása előtt teljesen világos volt, hogy más egyéb környezetvédelmi vállalások mellett sok helyen az ivóvízzel is csinálni kell valamit. A csatlakozási tárgyalásokon az ország vállalta, majd 2001-ben kormányrendeletben írta elő, hogy 10 mikrogramm/liter alá csökkenti például az ivóvíz arzéntartalmát, mert két és félmillió ember kénytelen ilyen szennyezett vizet inni a Dél-Dunántúlon, Észak- és Dél-Alföldön. Brüsszel folyamatosan hosszabbítgatta a teljesítésre adott türelmi határidőt, míg az utolsó határidőt 2009. december 25-ében szabta meg. Évekig csak nagy konzorciumok jöttek létre, tanácskoztak a polgármesterek, a kormányok azonban érdemben semmit nem tettek. Végül 2010-től megjelentek a honvédségi lajtos kocsik, másutt zacskós vizet osztottak a lakosoknak.

Ezután végre kiírta a kormány azokat a KEOP-pályázatokat, amelyek feladata lett volna a tíz évvel korábban vállalt előírások teljesítése. Csongrád megyében ez összesen 17 milliárd forintos beruházást jelentett, amely 52 településen 400 ezer ember kifogástalan ivóvizét van hivatva biztosítani.

A pályázatok végső elszámolásának határideje 2015 decembere volt, de újabb milliárdok kellenek az egészséges ivóvizet előállító technológiák rendszerbe állításához, mert a 192 projektből – a Lázár Jánostól kapott információk szerint – tucatnyival gond van. Most Csongrádban találtak ihatatlan vizet (a minap a bajai térségből adott hírt hasonlóról az Átlátszó.hu).

Pénz a lefolyóban

hvg.hu

A beruházó megkapta a pénzt és a víz rosszabb, mint a beruházás kezdete előtt – mondta a fórumra megérkező Lázár János, bár ezt valójában egy a helyi vízmű korábbi vezetője elleni eljárás kapcsán hozta fel. (Az eljárás egyébként a cégnél korábban dolgozó menedzsment javadalmazása miatt folyik.) A lakosok itt nem panaszkodnak a vízre, mivel ők a „régit” isszák, az új technológiából még nem folyik a vezetékekbe, igaz, már lajtos kocsit se látni az utcákon.

Ki a felelős? A megrendelő? A kivitelező? Ahogy nálunk szokták mondani, szarnak, bajnak nincs gazdája. Fertőzésekkel van tele a víz. És ráadásul lejárt a beruházás európai uniós elszámolási ideje, mert természetesen európai uniós forrásból lett csinálva a beruházás

– magyarázta a makóiaknak Lázár, majd az előző, szocialista városvezetésre mutogatott, amely a pályázatot benyújtotta. – És akkor eljött a polgármester asszony, könnyek között szinte, hogy ha vissza kell fizetni a 3,8 milliárd forintot, akkor minden település csődbe megy. Hogy miért kellett volna visszafizetni a pénzt? – tette fel a kérdést Lázár, majd rögtön meg is válaszolta. – Mert nem kaptak használatbavételi engedélyt. Kiment az ÁNTSZ, megnézte a víz minőségét és ihatatlan volt. Ahhoz, hogy elszámolható legyen a 3,8 milliárd forint, csatolni kellett volna egy használatbavételi engedélyt, hogy emberi fogyasztásra alkalmas a víz. De nem az, vagy csak részlegesen az – fakadt ki Lázár a fórumon.

Az uniós csatlakozáskor azt vállaltuk, hogy a magyarországi ivóvizekben az arzén-, bór-, fluorid-, nitrit-, ammónium-ion-tartalmat a határértékek alá csökkentjük. A Miniszterelnökség hvg.hu-nak elküldött álláspontja szerint ez a határérték alá csökkentés meg is történt. Azonban a 192 beruházásból ötöt szakaszoltak, vagyis egyes vezetékrészeket leválasztottak, mert ezekben a technológia olyan kiegészítésre szorul, amelyet nem az alapprobléma megoldása indokol. Vagyis a vízben jelentkező szennyeződések más természetűek.

hvg.hu

A szakaszolt projektek kivételével a többit fizikailag befejezték. Néhány helyen beállítási, beüzemelési munkák lehetnek, melyekre külön finanszírozást az irányító hatóság nem biztosít. A hatóság azokban az esetekben ad pluszforrást, amelyeknél ezt az alapprojekthez kapcsolódó többlettartalmak indokolják. Ha egy adott technológia nem működik, azt a megrendelő a kivitelezőn kérheti számon – polgári peres úton. A hatóság a mindenkor hatályos jogszabályok szerint vizsgálja az esetleges visszafizetési kötelezettséget. Jelen pillanatban nem tudunk olyan projektről, amelynek vissza kellene fizetni a támogatást – írta a hvg.hu-nak a Miniszterelnökség.

Most akkor mi van?

A 2015-ben lezárt százmilliós, illetve milliárdos projektek után a tervezők, kivitelezők zsebre tették a pénzt. Bár 2017. március végéig kaptak időt arra, hogy a technológia finomhangolását elvégezzék – magyarul megkapják a használatbavételi engedélyt – és a lakossági vezetékbe mehessen az „új, drága” víz. Csongrád megyében több társulás esetében is lehetetlennek tűnik ez a vállalás. Kisteleken, amely Csengelével együtt pályázott csaknem félmilliárd forintra, most görcsölnek azon, hogy az új technológiából márciusig jó mintákat tudjanak kicsikarni. Mórahalmon egy KEHOP-pályázaton nyert újabb összeget költenek egy az előző technológiát kiegészítő projektre, hogy az uniós előirányzatban megjelölt komponensek határérték alá szorítása után a hálózatban megjelenő baktériumokat is kiirtsák. Makón, ahogy a polgármester asszony szájából elhangzott, nem sikerült a beruházásban vállaltakat elérni, de szintén kiegészítőnek nevezett projekttel lesz egészséges ivóvíz. Magyarul több milliárd forint elfolyt, de tiszta víz még nem jön a csapból.

Gusztustalan víz folyik a bajai csapokból

Rozsda- és sárszínű, ihatatlan vízre panaszkodnak a bajaiak. A városban 2015-ben fejeződött be az ivóvízminőség-javító program.

A kérdés tehát az, hogy a szakemberek miért nem látták előre: gond lesz abból, ha az új technológiával, vegyszerekkel tisztított vizet ráengedik a ősrégi vezetékekre, mert onnan így azt is kimossák, ami korábban lerakódott vagy valamiért nem oldódott ki, nem szaporodott el. A KEOP-pályázatokban az összeg húsz százalékáig lehetett hálózatrekonstrukciót igényelni, magyarul a vezetékek zömében a régiek maradtak, egyes esetekben semennyit nem cseréltek ezek közül. A Miniszterelnökség válaszában kitért erre is: A Környezet és Energia Operatív Program (KEOP) keretében végzett ivóvízminőség-javítási konstrukciónak nem volt és az uniós direktívák miatt nem is lehetett feladata a magyarországi víziközműrendszer teljes felújítása.

Az nem derült ki a fórumon, hogy vajon más, hasonló cipőben járó társulások is kapnak-e pluszpénzt, mint ahogy az sem volt világos, hogyan lehetséges az, hogy egy készre jelentett technológia kiegészítésre szorul, mert bár az arzén vagy a többi megjelölt káros anyag szintjét képesek voltak leszállítani a kívánt határértékre, mégsem képesek iható vizet adni.

Amit most biztosan tudhatunk, hogy öt helyen kiegészítik a már kész, kifizetett technológiát. Ott, ahol ilyen nem lehetséges, küzdenek a jó mintákért, mint például Kisteleken. Eredetileg itt márciusig kellene megszerezni a használatbavételi engedélyt, ezt határidőt – a most Lázár Jánostól kapott információ szerint – júniusig kitolják.