Riba István
Riba István
Értékelje a cikket:
Köszönjük!

Gyerekek és szüleik idegeit őrlő harc folyik a jobb középiskolai helyekért. A kormány mindent bevet, hogy a gimnáziumok helyett a szakmát adó középiskolákba terelje a diákokat.

Királyi út – így nevezik az oktatási szakirodalomban azt, amikor egy gyermeket a szülei a legjobb képzéseken át a biztos jövőbe vezetnek. Ennek egyik állomása Magyarországon a szerkezetváltó középiskola, azaz a hat- és nyolcosztályos gimnázium. Ezeknek a helyeiért, legalábbis Budapesten és a nagyobb vidéki városokban, kiélezett küzdelem, szinte élet-halál harc folyik. A szülők sem véletlenül adnak bele apait-anyait, hiszen, mint az például a HVG legutóbbi középiskolai rangsorából is kiderül, az első tíz helyen álló középiskolából kilencben van hat- vagy nyolcosztályos a képzés, vagy legalábbis indítottak ilyen osztályt.

Az elit iskolákban, osztályokban valóban válogatott gyerekek ülnek, hiszen nagy a merítés. Nem ritka az öt–nyolcszoros túljelentkezés sem, de például a belvárosi Eötvös József Gimnázium idén szeptemberre meghirdetett 60 hatosztályos helyére 584-en jelentkeztek. Jó néhány vidéki nagyvárosban is éles a verseny. Mint Horváth Péter, a győri Révai Gimnázium igazgatója – egyben a Nemzeti Pedagógus Kar elnöke – a HVG-nek elmondta, a 32 fős hat évfolyamos képzésükre 192-en próbáltak bejutni.

Az Alternatív Közgazdasági Gimnáziumban. Roham a jobbakért
©

A mezőny megrostálásában fontos szerepet tölt be a központi írásbeli, amelynek idei matematikafeladatai olyan keményre sikeredtek, hogy az országos átlag mindössze 40 százalékos lett. Így tényleg csak azok maradtak állva, akik jól vették az első akadályt. A felvételi azért is okozhatott gondot sok kisdiáknak, mert nem a tankönyvre épült, nem lehetett a tananyagot bebiflázva teljesíteni a feladatokat. A központi írásbeli tesztjei – ahol a matematika- és a magyartudásukról kell számot adniuk a jelentkezőknek – a kompetenciamérésekre és a PISA-felmérés tesztjeire hasonlítottak inkább. Ezekre viszont a legtöbb iskola nem igazán készít fel, ezért a diákoknak előkészítőkön vagy különórákon célszerű gyakorolniuk az ilyen feladatokat, ha akár csak átlagos vagy annál rangosabb intézményt céloznak meg.

Sok szülőben felmerült, hogy jobb lett volna, ha a gyerek beteget jelent a felvételire, akkor ugyanis a feladattípusok ismeretében írhatta volna meg egy héttel később a pótfelvételit. A hatosztályos eredmények mintha igazolták volna e stratégia helyességét: a pótfelvételizőknek már több mint 60 százalékosra sikeredett a matekírásbelijük. Ugyanakkor a nyolc évfolyamos képzésre jelentkezők esetében fordítva történt: esetükben a pótfelvételizők eredménye rosszabb lett.

©

A szerkezetváltó iskolák területi elhelyezkedése és az erre a típusú felvételire készülés módja már be is határolja, kikből válogathatnak az intézmények. Nem elég, hogy a falusi-kisvárosi diákok nagy része eleve ki van zárva a „királyi útról”, mert egyszerűen nincs ilyen iskola elérhető közelségben. (Sőt vannak olyan járások, például a Devecseri vagy a Letenyei, ahol semmilyen gimnázium sincs.) A budapesti-nagyvárosi diákok közül is csak azok férnek fel az útra, akiknek a szülei finanszírozni tudják a különórákat. A kutatások szerint a nyolcosztályos képzésbe az elit, a hatosztályosba pedig a felső középosztály próbálja bejuttatni a gyerekeit. Ez már csak azért is sikeres lehet, mert a kompetenciákat, készségeket mérő felvételi az e családokból jött gyermekeknek kedvez, hiszen „von haus aus” hozzák azokat a készségeket, amelyek a tesztek sikeres teljesítéséhez kellenek.

Horváth Péter elmondása szerint a felvételi alapján valóban jó képességű gyermekek kerülnek iskolájukba. „Nálunk a kompetenciamérésektől a közép- és emelt szintű érettségiig a hat évfolyamos képzésben tanuló diákok szerepelnek a legjobban” – mondta kérdésünkre. Az is igaz, tette hozzá, hogy eleinte valóban tehetséggondozásra hozták létre a hatosztályos képzést, aztán „akár a divat, akár az esetleges tanulói létszám bővítése miatt, szinte minden önkormányzat lehetőséget adott a település gimnáziumának, hogy folytasson ilyen képzést, éppen ezért különbségek vannak az ilyen intézmények között”.

A versenyhelyzetet persze a gyerekek is nehezen élik meg, különösen, ha látják szüleik eltökéltségét, hogy az általuk kinézett iskolába próbálják bejuttatni őket. Pszichológusok szerint igazán az lenne a fontos, hogy a gyerekek jól érezzék magukat abban az iskolában, ahová kerülnek, nem való mindenkinek a „versenyistálló” szelleme. Mint Hámori Veronika, a Fazekas Gimnázium egykori legendás igazgatónője a HVG középiskolai rangsorának összeállításakor elmondta: a gyerekek szeretik a versenyhelyzeteket, de „nem szabad úgy elengedni egy gyereket a felvételire, hogy egyetlen jó lehetősége van, és nem szabad lerombolni az önbizalmát azzal, hogy sajnos csak az általa választott harmadik helyre jutott be”.

©

A jobb helyekre bekerült diákok általában jól is húznak. Gál Béla, a szegedi Radnóti Miklós Gimnázium igazgatója a HVG-nek elmondta, náluk speciális matematika tagozatú hatosztályos képzés van, ahol a diákok láthatóan élvezik a versenyt. „Azt hiszem, a versenyistálló elsősorban a kívülállók számára az, én mindig kívülről hallok a problémáról” – tette hozzá. Hasonlóan látja Horváth Péter, aki szerint „sajnos a versenyistálló kifejezés és maga a verseny is sok esetben negatív módon jelenik meg, holott az egészséges versengés, a sportszerű, egyenlő feltételekkel folyó megméretés sok haszonnal járhat”.

A jó képességű gyerekek idejekorán történő – például a negyedik vagy hatodik osztály utáni – gimnáziumba „teleportálásának” persze az általános iskolák nem igazán örülnek, ezért sok esetben nem is igazán támogatják. „Ez tönkretesz általános iskolákat, alulmotiválttá válnak a tanárok, olyan apátiát okozva, amin nagyon nehéz lenne változtatni” – mondta Hámori Veronika. A gyerekeiknek a legjobbat akaró szülőket azonban nem lehet megállítani, nincs türelmük kivárni az általános iskolában a nyolcadik osztály végét.

A középiskolai bejutásért igazi verseny csak a hat- és nyolcosztályos helyekért folyik, a négy évfolyamos gimnáziumokba, a szakgimnáziumba (korábban szakközépiskola) és a szakközépiskolába (korábban szakiskola) egy-két jó hírű intézmény kivételével szinte mindenhová könnyedén be lehet kerülni. Éppen emiatt sok helyen nem is íratják meg a központi felvételit; csak a tanulmányi eredményből képzett pontokat nézik. Az is látszik, hogy a kormány intencióival ellentétben a szülők jó része ragaszkodik ahhoz, hogy a gyereke gimnáziumba járjon. Miközben 2012 óta évről évre emelkedik a négy évfolyamos gimnáziumokba felvettek száma, a kormány által preferált szakgimnáziumokba folyamatosan csökken. Bár utóbbiak is érettségit adnak a végzettek kezébe, a diákok jövőbeni érvényesülését nehezíti, hogy a közismereti tárgyakat „csökkentett üzemmódban” tanulják, megfosztva őket olyan készségektől és tudástól, amelyekre például a piaci viszonyok által később esetleg kikényszerített pályamódosítás esetén szükségük lenne.

A kormány jelenleg a kilenc évfolyamos általános iskolai képzések elindításának gondolatával kacérkodik, hátha az megoldást jelent az oktatás gondjaira. Az iskolaszerkezeti változás azonban szinte bizonyosan újraindítja azt a vitát is, amely a hat- és nyolcosztályos gimnáziumok körül évről évre fellángol. Egy tavalyi tervezetben azt a kompromisszumos megoldást vázolták fel, hogy a hat- és nyolcosztályos képzést egységesen hétévessé változtatják, meghagyva az elit számára, hogy továbbra is a királyi úton járjon. A négy évfolyamos gimnáziumok azonban további kemény próbatétel elé néznek, ugyanis nemrégiben Lázár János, a Miniszterelnökséget vezető miniszter kifejtette, hogy ezekben is be kell vezetni a kötelező felvételit. Csak olyan gyermekeknek szánná a gimnáziumokat a kormány, akik utána az egyetemeken szeretnének továbbtanulni. A megfelelően szigorú felvételi így jó eszköznek tűnik, hogy a kormány a nagyon döcögősen indult szakgimnáziumokba terelje a diákokat, ahol idén a férőhelyek alig valamivel több mint felét sikerült csak betölteni.