Szerbia 8,5, Oroszország 40, Németország 25. Ezek nem az Eurovíziós Dalfesztiválon a nevezett országok énekeseinek megítélt pontszámok, hanem a fesztivál megszervezésére kiadott összegek, méghozzá millió euróban kifejezve. Szerbia 2007-ben, első önálló nemzetként való részvételét első hellyel koronázta, így 2008-ban automatikusan rászállt a jog, hogy megrendezze az Eurovíziós Dalfesztivált, a verseny történetében 53-szorra.

Balkán vs germán

Szandra Susa producer és a dalverseny szerb „gondviselője” három év távlatában is szívesen emlékszik vissza a lehetőségre, és elárulta, hogy bár a büdzsé igen szűkös volt, kihozták belőle a legtöbbet. A költségviselő minden esetben a helyi közmédia, esetükben az RTS volt, de az Európai Műsorszórási Unió (angolul European Broadcasting Union, EBU) is adott némi támogatást. Ezen felül Belgrád városa is hozzájárult a csinnadrattához, melyet az igen tágan értelmezett Európában hozzávetőlegesen 120 millióan követtek képernyőről, a belgrádi stadionban pedig az elődöntőket és döntőt összesen 90 ezren szurkolták végig.

Szerencsére a hatalmas érdeklődés miatt nem csupán költekezéssel jár az Eurovíziós Dalfesztivál: ami forintosítható - azaz eurosítható -, az a belépőjegyekből befolyó összegek illetve a reklámbevételek. Bár Susa nem árulta el a pontos mérleget, arra még emlékezett, hogy Belgrádban szándékosan alacsonyan tartották a belépőket, hogy biztosan megtöltsék a teret a dalfesztiválosok: „Az elődöntőre tíz euróért (2 650 forint), a döntőre legolcsóbban már húsz euróért (5 300 forint) be lehetett jutni, de a legdrágább, VIP jegy sem volt több, mint hatvan euró (15 900 forint)”.

Düsseldorfban idén a döntőre a legolcsóbb jegy 89 euró (23 585 forint), ám a jobb helyekért 149-et kell kiadnia (majdnem 40 ezer forint) az immáron 56 éves dalfesztivál rajongóinak. A 25 milliós költségvetéssel dolgozó német szervezés ambíciózus az egyéb bevételekkel kapcsolatban is, a Spiegel magazin cikkéből kiderül: 200 millióra saccolja az NDR (Nordeutscher Rundfunk, az illetékes német köztévé) és a bizakodó városvezetés a hirdetésekből továbbá a – nehezen mérhető -  turisztikai, kereskedelmi bevételekből várható szummát.

Düsseldorf ugyanis lelkesen kiveszi a részét a buliból: Lena Meyer-Landrut 2010-es győzelme után a CDU vezette városi tanács sebtében – és az ellenzéki képviselők tiltakozása ellenére -  7,8 millió eurót különített el a célra, ugyanis feltétlenül el akarta nyerni a fesztivál megrendezésének jogát. Ez az összeg azonban tovább duzzadt, így most már több mint tízmilliót mutat a 600 ezres lélekszámú város kiadási oldala.

Magyar álom

Vajon a magyar köztévé készen áll-e arra, hogy egy ekkora kaliberű rendezvényt vendégül lásson – merül fel a kérdés, miközben természetesen senki sem lenne boldogtalan itthon, ha 1994-es debütálásunk óta először magyar győzelem születne a dalfesztiválon. Az elsőséggel járó győzelelmámor után ugyanis jöhet a kijózanodás: az igazi presztízskérdés pedig az, hogy az előbbi, szerb büdzsé alapján minimum 8 és fél, a mostani német példát véve pedig nagyjából 25 millió eurót elő tudja-e teremteni a köztévé (mely 2009-ben például anyagi megfontolásokból a részvételt is lemondta), hogy tető alá hozza a következő Eurovíziós Dalfesztivált.

A választ mégsem az MTV-től kaptuk meg, hanem Szabó Lászlótól a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap (MTVA) kommunikációs igazgatójától, aki hezitálás nélkül rávágta: készen állunk! A magyar költségviselő ugyanis a közmédia 2010-es átalakítása után már nem az MTV lenne, bár az EBU szervezetében a Magyar Rádióval és a Duna Televízióval egyetemben a köztévé van feltüntetve. A csatorna azonban csupán megrendelő, és az MTVA szolgáltatja show-t, azaz szervezi a magyar részvételt és fizeti Wolf kétszer három perces szereplésével járó összes felmerülő költséget Düsseldorfban.

Az MTVA szívesen viselné a győzelem következményeit is, "még akkor is, ha a kiadás-bevétel mérlege nagyjából nullára jön ki a szervezők szerint" - mond ellent Szabó a 175 milliós profitról álmodozó németeknek. Az első feladata például az lenne az Alapnak, hogy biztosítsa az EBU által megszabott ötmillió eurós állami garanciát, amit az Eurovíziós Dalfesztivál atyja akkor hívhat le, ha homok kerül a gépezetbe a vendéglátói oldalról. De nem lehet vész, hisz Orbán Viktor személyes rajongója Wolf Katinak, ez kiderül Facebook-profiljáról is. Ha szurkol, akkor bizonyára nem utasítaná el a saját embereiből felállított magyar közmédia-rendszer nagyszabású ünnepeltetéséhez szükséges garanciát sem.

Szabó ugyanis azt is elmagyarázta, hogy az egész bulinak ez a lényege: az EBU mint az európai (és néhány, kontinensen túli) közcsatornákat tömörítő unió azért hozta létre a fesztivált, hogy egyszer egy évben súlyt kaphassanak a hányatott sorsú, állami szabályok szerint működő médiaorgánumok a kereskedelmi adókkal szemben. Ezt sikerült is elérni, és erre bizonyíték a keddi elődöntő is, amikor az m1 - Szabó megfogalmazásában -  „hosszú ideje először” megverte az RTL Klubot és a TV2-t nézettségben. Wolf Kati fellépésének pillanatától (a 19 előadásból a tizedik volt az övé) két millióan kapcsoltak át az „egyesre”, ez pedig nem csupán szép teljesítmény, hanem a hirdetőknek is prezentálható adat. Ergo, bár az EBU sokat kér, kínál is érte valamit: egy olyan hírértékkel bíró eseményt, mely nem igényel vájt füleket, viszont százmilliókat megmozgat. Nézőben és euróban.