szerző:
Tossenberger Adél

Budapest tele van szebbnél szebb lépcsőházakkal, kertekkel és udvarokkal, amelyek olykor meglepő történeteket őriznek. Hol tartották Törőcsik Mari születésnapját? Kik bujkáltak a Pozsonyi úti tetőtéri garzonokban? Melyik házat becézik dugattyúsnak? Hol szeretnek filmeket és reklámokat forgatni? Körkép.

Ráday utca 38-40. – Szemétdombból kiskert

A Ráday utcában sétálva főleg tavasszal tűnik fel a két lakóház közé beékelődött különleges kiskert egy feszületet tartó szoborral és két kőgalambbal, a sarokban kellemes, antik hatású fehér kerti bútorral. A kedves udvar két 1909-ben épült szimmetrikus ikerházat köt össze.

Kattintson Nagyítás-fotógalériánkért!
©

Tizenkét évvel ezelőtt hatalmas fák, borostyánok és szemét borították ezt az udvart, és botrányoktól sem volt mentes a környék. "Nagyon vadregényes volt, de én beleszerettem" – meséli Rock Beáta, aki megvette az udvarról nyíló egyetlen lakást, és rendbe tette. Azóta ez az ő birodalma.

Beáta, aki éppen dokumentumfilmet forgat a keresztény-zsidó-muzulmán vallások kibékítéséről, korábban húsz évet töltött külföldön (ebből tízet a Szentföldön), és csak az édesapja halála után költözött haza. Akkor viszont úgy döntött, néhány növényt áthoz ide az édesapja kertjéből is. Így lett teljes a kép.

Ráday utca 47. – Az ismeretlen korsós lány birodalma

A Ráday utca 47. udvarát egy klasszicizáló, kecses korsós lányt ábrázoló díszkút teszi izgalmassá. Az önkormányzat már többször megpróbálta kideríteni, ki lehet a szobor alkotója, de csak annyit sikerült megtudniuk, hogy a ház egykori építtetője, tulajdonosa, özv. Vidák Lajosné készíttette az 1900-as évek körül.

Kattintson Nagyítás-fotógalériánkért!
©

Később az államhoz került, majd a rendszerváltás után az önkormányzaté lett. A ház utcai frontja 1870-ben, udvari frontja pedig harminc évvel később, 1900-ban épült fel, a történetéről és a kerület nevezetességeiről pedig meg is emlékeznek a lakók az előtérben egy minikiállítással.

Király utca 9. – "Miért ne lehetne egy saját pincém?"

Bekopogunk egy barátságos tölgyfakapun, és másodperceken belül ajtót nyit egy locsolókannát szorongató férfi. Az első tippünk az, hogy ő a házmester, de hamar kiderül, hogy övé a műemlékvédelem alatt álló lakóház fele. Hencsei Kálmán több mint tíz évvel ezelőtt a Zeneakadémiáról sétált hazafelé, amikor meglátta a romokban álló épületet. "A betört ablakokban galambok turbékoltak, és arra gondoltam, miért ne vehetném meg? Persze mindenki bolondnak nézett."

A Zalából származó Hencsei elmeséli, hogy a ház komfort nélküli lakásaiban szegény emberek laktak, az emeletek végén közösségi vécék voltak, az udvaron pedig autóbontó műhely működött, ezért rengeteg olajjal és kénsavval kevert földet kellett kihordaniuk. A felújítás óta ugyanitt virágoskert van vidéki parasztmuskátlikkal, ennek az állapotnak az eléréséhez azonban tizenkét évre volt szükség.

Kattintson Nagyítás-fotógalériánkért!
©

A pince, ami a jobb időkben egy erdélyi borkereskedőé lehetett, a szocializmusban már szenespince volt, de Hencsei azt is sejteni véli, hogy zsidókat is bújtattak benne a világháború idején. A pincefelújítás kezdetén térdig állt a szemét, és csákánnyal kellett fejteni a megkövült olajat, most viszont igazi meglepetés vár minket a föld alatt. Igényes burkolat, elegáns bútorok – bárki megrendezhetné itt az esküvőjét, de működhetne itt egy menő étterem is. A tulajdonos viszont azt mondja: ez nem biznisz, csak barátok szokták használni. Itt volt például Törőcsik Mari és Ráday Mihály rendező-operatőr szülinapja is, de a színésznő nemrég elhunyt férjéről, Maár Gyuláról is itt emlékeztek meg nemrég.

"Ha másnak lehet uszodája a Rózsadombon, nekem miért ne lehetne egy pincém a Király utcában? Ez a hobbim" – mondja Hencsei, aki tulajdonostársával, Verasztó Lajossal példaértékűen újította fel a műemlék épületet, és semmin sem változtattak. "Öreg a lelkünk, kicsit sem akartuk átalakítani."

A ház 1810 körül épült, és Brein Fülöp munkájának tulajdonítják (a Brein család több építőmestert is adott a XIX. századnak). Itt volt egykor a Fekete Macska nevű mulató és a Viktória nyomda, ma pedig amellett, hogy a tulajdonosok lakják, virágbolt és kávézó működik benne.

Kossuth tér 13-15. – A robusztus matróna

A kovácsoltvassal díszített dupla üvegkapun (Jungfer Gyula alkotása) belépve az első, amin megakad a szemünk, egy kicsit sem szokványos kandalló, és egy márványpad. Hatalmas, tágas belső tér fogad színes kő járólappal, de ezzel együtt ott a kissé barátságtalan figyelmeztetés is: a lépcsőházban biciklit tárolni tilos.

Az épületet 1927-ben kezdték el felépíteni a Magyar Általános Kőszénbánya bérházaként, Málnai Lajos tervei alapján. Ezt az eklektikus épületet tekintik az építész legnagyobb volumenű alkotásának. A megbízó kilétét jelzi az is, hogy az épület tetején lévő négy kőszobor közül az egyik egy bányászt ábrázol.

Kattintson Nagyítás-fotógalériánkért!
©

A gigantikus előteret elhagyva a különleges, ellipszis és fél ellipszis alakú lépcsősorok tövébe jutunk. Nem véletlen, hogy a lépcsőház több filmjelenetben is felbukkant már. A három lépcsősort fönt egy kissé nyomasztó és szűk folyosó köti össze.

A földszinten az 1930-as évektől az Elysée Kávéház működött, később az Országház, majd a 70-es évektől a Szófia étterem kapott helyet ugyanitt. Ottlik Géza ezt jegyezte fel az Elysée-ről: "Az Elysée-nek nagyszerű virslije volt, és mindenhez járt egy adag majonézes krumplisaláta".

Most – mint minden szebb lépcsőházban – a lakókon kívül fogorvosok és ügyvédi irodák székelnek a házban, de itt van a Magyarországi Francia Nagykövetség Gazdasági Osztálya, az Európa Kiadó és az V. kerületi Népegészségügyi Intézet központja is.

Jungfer Gyula
Jungfer Gyula családja 1786-tól működtetett műlakatos vállalkozást. Ő maga apjától tanulta mesterségét, és korának legnevesebb mesterei közé tartozott: kovácsoltvas munkái máig is láthatók például a Klotild-palota, a Gresham-palota, a Wenckheim-palota (most: Szabó Ervin Könyvtár) épületében, a Várbazárban, továbbá az Operaházban, a Keleti pályaudvaron, a Bazilikában, a Vigadóban, az Országházban, és még számos más helyen.
 (Forrás: Budapest1kor Blog)

Szent István körút 16. – Mindig nézzünk fölfelé

A Vígszínház mellett lévő ház szinte hívogatja a kíváncsiskodókat napközben, mert az udvaron működő CD-üzletnek és tetoválószalonnak hála nyitva áll a kovácsoltvas kapu. Az előtérben könyöklő puttók, hatalmas kovácsoltvas csillár, és ami a legfontosabb: Lotz Károly-freskók várnak.

Ezt az udvart is felpezsdíti egy szökőkút, és beljebb lépve az is kiderül, hogy a házat ugyanaz az építész – Wellisch Alfréd – tervezte, aki a Közigazgatási Minisztérium épületét, a Tavaszmező utcai főgimnáziumot, vagy a fasori izraelita fiúárvaházat is megálmodta. Kétszázötven műve – elsősorban bérházak – a XIX. század végi "budapesti eklektika" jellegzetes hordozói. Tervezői és kivitelezői tevékenysége mellett Wellisch hatalmas vagyont gyűjtött, melyet bérház- és telekingatlanokba fektetett, elsősorban Terézvárosban, Újlipótvárosban és Angyalföldön.

Kattintson Nagyítás-fotógalériánkért!
©

A házban ma a Kino működik az egykori Szindbád mozi helyén, korábbi történetéről pedig Bächer Iván leírásai alapján tudjuk, hogy itt volt Pauncz Gyula túró-, sajt- és vajkereskedése, illetve a Club kávéház is, ahol Molnár Ferenc és Heltai Jenő és a színházi élet számtalan nagy alakja is járt.

A környék épületeinek többsége az 1890-es években épült fel, 1891-ig mindössze hat épület állt a Nagykörút ezen szakaszán.

Pozsonyi út 38-40. – A titkok őrzője

Ez a letisztult Bauhaus-épület Budapest egyik leghíresebb luxusbérháza. Többek között itt lakik Fenyő Miklós és Dévényi Tibor is.

Ahogy Bächer Iván az Újlipócia című könyvében fogalmaz, a nem túl megkapó homlokzat a város legszebb lakásait rejti, amelyek gyakran 2-300 négyzetméteresek, és két-három tágas balkon is tartozik hozzájuk.

A leírás szerint a Dunára néző lakásokban falakat beborító patinás könyvtárak vannak, van zongora, és nem ritka az sem, hogy egy eredeti Rippl-Rónaiba, Vaszaryba, Gulácsyba, vagy akár Picassóba és Chagallba botlunk.

Kattintson Nagyítás-fotógalériánkért!
©

Az egyik tervező, Hofstätter Béla (társa Domány Ferenc) a legfelső saroklakást, amelyben régen még kandalló is volt, magának tervezte, a lakáshoz tartozó tetőteraszon pedig szabályos kert van fákkal és bokrokkal.

Ez a Pozsonyi úti különlegesség azért is érdekes, mert fönt a két épület átjárható, így a tetőtéri garzonok tökéletes búvóhelyül szolgáltak az ügynököknek. Ezen kívül ebben a házban élt Heltai Jenő író-költő, Major Tamás színész-rendező, illetve Hatvany Lajos író és felesége, Lola is, aki a Horthyék által meggyilkolt szociáldemokrata újságíró, Somogyi Béla lánya volt.

Az építészek eredetileg a földszintre egy mozit terveztek, ehelyett most a Dunapark Étterem működik a ház aljában.

Margit körút 15-17. – Körúti luxus

A Margit körúti Bauhaus-házat 1937-ben ugyanaz az építészpáros tervezte, mint a Pozsonyi útit. Ez volt a Weiss Manfréd Vállalatok Elismert Nyugdíjpénztárának bérháza a Rózsadomb tövében.

Ahogy arra a Főváros Blog is kitér, a harmincas években divattá vált a nagyobb vállalatok között reprezentatív bérpalotákat emelni. A Bauxit Ipari Rt. az V. Kossuth tér 18. alatt, az Alföldi Cukorgyár a XIII. Pozsonyi út 38-40. alatt, a Mez Rt. az V. Petőfi Sándor utca 12. szám alatt építtetett ilyen házakat. Ezek természetesen az anyagi megtérülés igényével épültek, de fontosak voltak a cég reprezentációja szempontjából is.

Ez a házpár, amelyet fönt a Pozsonyi úti házhoz hasonlóan egy folyosó köt össze, a 30-as évek végén az egyik legtágasabb és legelegánsabb lépcsőháznak számított, bérlői pedig a társadalom felsőbb rétegeiből kerültek ki.

Kattintson Nagyítás-fotógalériánkért!
©

A ház legizgalmasabb eleme a henger alakú üveglift, amely eredeti állapotában megmaradt, és ami miatt anno dugattyúsháznak is "csúfolták". Benne utazva már nem is vagyunk olyan kíváncsiak a London Eye-ra. Azoknak viszont, akik esetleg tériszonyosok, vagy valamiért félnek, a liftben van egy fix kisszék is, amin meg lehet pihenni.

A lépcsőház csupa fény, szinte tapintható, hogy minden minőségi alapanyagokból készült. Ahogy az a Budapest Városképpen blog cikkéből kiderül, a lépcsőház az eredeti fekete-fehér kockás tapétát és a letakart felülvilágítót kivéve gyakorlatilag őrzi eredeti formáját. Az előcsarnok falait ruszkicai márvány borítja, a lépcsőkorlátok lankás, játékos íveit pedig öröm megfogni.

A nagy lakások (ezek vannak többségben) két-három szoba + hall + cselédszoba kialakítással készültek, méghozzá úgy, hogy a szobák mindegyikéhez tartozott egy utcára nyíló erkély is. De itt még egy garzon is másfél szoba + hall kialakítású. Extra, hogy a tetőn van egy hatalmas tetőterasz is, amit bárki használhat.

Az épület, amelyben szintén több filmet (Csak szex és más semmi) és reklámot forgattak, műemléki védettséget élvez.

Európai karrier

Domány Ferenc 1899. április 30-án született Gyöngyösön, és 1939-ben, mindössze 40 évesen Londonban halt meg. A Budapesti Műszaki Egyetemen Hültl Dezső tanítványa volt, de a képzést Berlinben fejezte be, ahol több szállodát és irodaházat is tervezett 1925-től kezdve. 1933-ban tért vissza Budapestre, ahol több újlipótvárosi bérházat, (Alföldi Czukorgyárak Rt. bérháza, Pozsonyi út 38-42 – Dunapark Kávéház) és mozibelsőt (Lloyd, Broadway) is tervezett Hofstätter Bélával közösen.

Andrássy út 2.

Az Andrássy út épületeit valószínűleg érdemes lenne egytől egyig végigjárni – mi a Deák tér felé eső első, 2-es számú épületet választottuk, amely nem más, mint a Feszty Adolf (Feszty Árpád testvére) tervezte neoreneszánsz Foncière-palota, amely a világörökséghez tartozik.

Kattintson Nagyítás-fotógalériánkért!
©

A Fonciere Biztosító Társaság 1881 februárjában hirdetett pályázatot a mai Andrássy út és Bajcsy-Zsilinszky út sarkán lévő telkének beépítésére. 58 pályamű futott be hozzájuk, ebből négyet díjaztak, de többek között Lechner Ödönt is kiütve végül Feszty kapta meg a megbízást. Egykori hatalmas kupolája elpusztult a világháborúban, és nem építették újjá, a korábban előtte állt Hermész-szobor viszont 1990 óta megint ott van a ház ormán.

A lépcsőházba lépve rögtön érezzük, hogy nem egy klasszikus bérházban vagyunk. Az előtérben antik jellegű szobor, a postaládákat ízléses lámpa világítja meg, a lépcsők szélesek – föléjük arany és bronzszínű boltívek hajolnak. Bármilyen közintézményt el tudnánk itt képzelni, de a lakásokon kívül ehelyett a szokásos irodák és egy hostel foglalnak helyet.

Bajcsy-Zsilinszky út 19/a.

Az 1940-ben, modern stílusban felépült Bajcsy-Zsilinszky utcai házról keveset tudunk, de annyi bizonyos, hogy önmagában élmény lehet, ha valakinek az ablaka a Bazilikára néz. A bérház anno a Magyar Leszámítoló és Pénzváltó Bank alkalmazottai Nyugdíjintézete számára épült fel.

Kattintson Nagyítás-fotógalériánkért!
©

A lépcsőházban az emeletekre érdekes, dupla lépcsősor visz föl, a földszinten pedig méhkaptárt ábrázoló színes üvegablakok vannak. Az építész Schmitterer Jenő volt, aki művezető építésze volt a városligeti Széchenyi fürdőnek is. Schmitterer az I. világháborúban négy és fél évig teljesített frontszolgálatot, és mint a 13. tábori tüzérezred tartalékos századosa szerelt le.

Ha tetszett a cikk, kövesse a hvg.hu Élet+Stílus rovatát a Facebookon is!